Konszolidálni kell a gyógyítóágazatot
Tekintsünk először vissza, mi minden történt az elmúlt időszakban az egészségügyben, különös tekintettel a kórházi hálózatra. Kiteljesedett a teljesítményarányos finanszírozás, annak minden jó és rossz hatásával. Az intézmények megpróbáltak adaptálódni a megváltozott gazdasági körülményekhez, elindult a struktúraátalakítás, az elhíresült "ágyláb"-törvény hatására csökkent a kórházi ágyak száma. Néhány kórház (van, amelyik többször is) anyagilag megroggyant, ezért szükségessé vált az egészségügyben szokatlan gazdasági beavatkozás. Többször volt "konszolidáció" a rendszerben, amely azonban nem hasonlítható össze a gazdasági életben megszokott konszolidációval. Az első konszolidációs folyamatot a jelenlegi egészségügyi miniszter, dr. Rácz Jenő vezette. Sajnálatos azonban, hogy a jól vagy viszonylag jól működő intézmények ilyen formában soha nem jutottak többletforráshoz.
A rendszert feszítő problémák számtalan egyéb megoldást, beavatkozást generáltak. Ilyen például az irányított betegellátási kísérlet. A feszítő humánpolitikai helyzet miatt 2002-ben 50 százalékos közalkalmazotti béremelésre került sor, sajnálatos, hogy az elmúlt időszakban ez a rendkívül kedvező lépés lassan elkopik. Évek óta nulla százalék körüli a dologi automatizmus, ennek feszítő hatása önmagáért beszél.
A feszültségek enyhítése érdekében jött létre a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal, ennek értékelése azonban, úgy gondolom, nem egy gazdasági konferencia elsődleges feladata.
Időnként "gyógyszerháború" is folyt. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár költségveté-
sének védelme érdekében tudomásul vettük a teljesítményvolumen-korlát bevezetését, azt azonban nem tudjuk elfogadni, hogy különböző pénzügyi trükkökkel, megszorításokkal jogos járandóságunkhoz sem jutunk hozzá teljes mértékben.
Végül, de nem utolsósorban kell arról szólni, hogy 2004. május 1-jétől az Európai Unió teljes jogú tagjává váltunk, és így tükörbe nézve láthatjuk intézményeink helyzetét.
A médiumokban folyamatosan arról hallunk, hogy az intézmények csőd közeli helyzetben vannak, a helyzet tarthatatlan. Annak érdekében, hogy pontos képet kaphassunk, és adatokkal érvelhessünk helyzetünk megjavítása érdekében, úgy döntött a Magyar Kórházszövetség és az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete, hogy folytatja azt a munkát, amely a kórházak pénzügyi helyzetét monitorozza. A következő gondolatok, következtetések ebből a közös munkából származnak. Ezt a vizsgálatot Lakos Edit, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház-rendelőintézet gazdasági igazgatója foglalta össze. A vizsgálatban való részvétel önkéntes, ezért külön öröm számunkra, hogy 110 intézmény vesz részt folyamatosan az adatgyűjtésben, így a vizsgálat reprezentativitása eléri a 80 százalékot. Megítélésünk szerint ekkora adathalmazból - még akkor is, ha néhány nagy intézmény nem szolgáltat adatokat - már le lehet vonni országos érvényű következtetéseket. Fontos azt is jelezni, vállaltuk, hogy megőrizzük az adatszolgáltatók anonimitását. A megfigyelés dinamikus folyamatot mutat be, mert ciklusonként ismétlődik az adatfelvétel.
A 110 intézmény eredeti kiadási előirányzata a 2004. évben 403,5 milliárd forintot, pénzügyileg realizált árbevétele 441,1 milliárd forintot tett ki. A "számháború" elkerülése érdekében további adatokat nem jelzek, csak tendenciákat ismertetek.
Növekszik az intézetek eladósodása mind a határidőn belüli, mind a határidőn túli kötelezettségek tekintetében, ez utóbbi adat az igazán aggasztó.
Elgondolkodtató az is, hogy a 2004. októberi állapothoz képest az adósságállomány félhavi dologi kiadás nagyságrendjével növekszik. Szomorú, hogy csak 21 intézményről mondható el, nincs eladósodási fázisban. (Az adósságállomány mértékét a dologi költségekhez mértük.)
Nyugtalanító, hogy a kéthavi dologi kiadásnál nagyobb mértékű adóssággal küszködő intézmények száma 2004. október havi állapothoz képest a 2005. január 1-jei állapothoz viszonyítva növekvő tendenciát mutat. Jogilag feszítő az a helyzet, hogy a kötelezettségvállalásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény az államháztartásról nincs összhangban a jelenlegi gazdálkodási, "kincstári biztosi", "önkormányzati biztosi" rendszerrel.
A parlament egészségügyi bizottságát tájékoztattuk arról, hogy - megítélésünk szerint - a jelenlegi finanszírozási rendszer nehezen tervezhető, alig kiszámítható. A változtatások egy része ötletszerű, nem modellezett. A humánpolitikai feszültség mindenki számára ismert. Nyugtalanító a menedzsment számára, hogy forrás nélkül kell végrehajtani jogszabályi kötelezettségeket, rendezetlen a felelősségbiztosítás kérdése. Az utólagos kompenzációk nagyon jók, de nem elégségesek, és nem látjuk, hogy beépülnének a finanszírozási rendszerbe. Mindezek fokozzák a vezetők elbizonytalanítását, elbizonytalanodását, nem véletlen tehát, hogy az elmúlt fél évben igen sok vezetőváltás történt a kórházi világban.
Természetesen nem elég panaszkodni, várni a sült galambot. Ezért megpróbálunk javaslatokat is tenni. A teljesség igénye nélkül néhány előterjesztés, amely elhangzott a bizottsági ülésen is.
A teljes ágazatot konszolidálni kell, ezzel párhuzamosan ki kell alakítani az ellátórendszer - ideértve a szociális ellátórendszert is - egészséges, az igényeket visszatükröző struktúráját. Ehhez a munkához azonban társadalmi konszenzusra van szükség. Ez annál is inkább megkerülhetetlen, mert megítélésünk szerint ez a tevékenység több kormányzati ciklust fog átölelni.
Mindenekelőtt át kell tekinteni a jelenlegi finanszírozási rendszert, megkerülhetetlen, hogy nagyon rövid időn belül újraértékeljük a HBCS-rendszert, a pont-forint értéket, a krónikus ellátási díjtételeket, hogy azok végre a valós teljesítményeket és ráfordításokat tükrözzék vissza. El kell érni, hogy a Magyar Köztársaság költségvetésében megszavazott és kihirdetett finanszírozási öszszegek csorbítatlanul jussanak el a szolgáltatást nyújtókhoz.
A felsorolt teendőkhöz a Magyar Kórházszövetség és az EGVE szakmapolitikai alapokon mindig partner lesz. Tesszük ezt azért, mert európai színvonalú körülményeket, ellátást, nyugalmat és hangulatot szeretnénk biztosítani betegeink és munkatársaink számára.
