Kórházak: válsághelyzet, vagy hangulatkeltés?
A Magyar Kórházszövetség helyzetértékelő és megoldást kereső tanácskozásának központi kérdése az intézmények elégtelen, valós költségeket nem tükröző finanszírozása volt. Az elmúlt évek alapvető ellentmondása: a rendelkezésre álló források szűkössége (az EU-s GDP egészségügyi részesedéséhez viszonyítva kb. 40 százalék) - amely a gazdaság teljesítőképességének és az egészségügy prioritásként való kezelésének függvénye - és az "idealizált" szükségletek kielégítésének mindenkori társadalmi elvárása között feszül.
Az ágazat a működőképesség megőrzése érdekében sürgős forrásbővítést igényel, a válsághelyzet csupán szervezéssel, átalakítással nem megoldható.
A Magyar Kórházszövetség alapvetően érdekelt és elkötelezett a kórházi szféra további hanyatlásának megakadályozásában, a strukturális és humánerőforrás-helyzetének javításában, a fenntartható, a valós költségeket tükröző finanszírozás kialakításában, ha azt forrásbővítéssel, kiszámítható módon és tudatos elkötelezettséggel támogatják.
Szervezetünk ugyan nem tekintette a "jövő zálogának" a tvk (teljesítményvolumen-korlátos finanszírozás) 2003-as átmeneti idejűnek tervezett bevezetését, de - egyidejű garanciális feltételek biztosítása mellett - nem tiltakozott ellene. Álláspontunk szerint a tvk nem kérdőjelezheti meg a finanszírozás költségtükröző jellegének érvényesülését, a szerkezetátalakítás szükségességét, a fix elemek kibővített beépítését és a rendszeres korrekció érdekében történő együttműködés iránti szövetségi igényünket. Ezek sajnos csak igen korlátozott mértékben érvényesültek. 2004-re a volumenkorlátos teljesítményeket - a 264/2003. (XII. 24.) korm.-rendelet szerint - a 2003. évi tényleges teljesítések 98 százalékának megfelelően határozták meg.
A fenti rendeletben foglaltakkal szemben az OEP a hbcs (homogén betegségcsoport alapján számított kórház-finanszírozás) 5.0 verzióval nem csupán a bázisidőszakot követő teljesítményt "normálta" vissza, hanem a 2003. év bázisidőszakának teljesítményét is. Ez jelentős (7-8 százalék) bevételi veszteséget okozott kórházainknak. A működési költségek - jól prognosztizálható kiadás növekedése - mintegy 7-12 százalékos emelkedést mutattak az intézményeknél. A negatív hatást tovább erősítette pl. az átlagos 40 százalékos gázáremelés, valamint a szolgáltatások árainak inflációt megközelítő értékű növekedése, a gyógyszer és egyéb termékek áfaemelkedése.
A kórházszövetség elmúlt év július-augusztusi gazdasági-pénzügyi felmérése a teljesítményvolumen-korlátos finanszírozás és a működési kiadások szükségszerű növekedése következtében 25-30 milliárdos forrásvesztést igazolt a kórházi rendszerben. Ugyanakkor a "túlbiztosított" kasszavédelem hatására közel 5,5-6 milliárdnyi maradvány képződött, melyet a 43/1997-es tv. értelmében - mások mellett a Magyar Kórházszövetség határozott követelésére - csak az elmúlt év végén fizettek ki az intézményeknek.
Száztíz kórház év végi pénzügyi-gazdasági jelentése alapján - amelyet szövetségünk és az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének szakértői elemeztek - az összes fekvőbeteg-intézményre (154) kiterjesztetten az ún. belső eladósodás becsült értéke az elmúlt év negyedik negyedében 19,2 milliárd forintról 26,6 milliárdra, 7,4 milliárd forinttal (kb. 25 százalék) növekedett. A fizetési határidőn túli, lejárt határidejű számlák összege az év indulásakor 7,9 milliárd forintra emelkedett, ez mintegy 15 százalékos növekedés az utóbbi negyedévben.
Ez év január 2-án 110 intézmény pénzkészlete 19,2 milliárd forint volt, amely a 2004. október 1-jei 13,6 milliárd forintos pénzkészlethez képest jelentős mértékben, 5,6 milliárd forinttal növekedett, ennek azonban két "szépséghibája" volt. Az elmúlt év végi "kasszamaradvány" öszszegét az intézmények az év fordulóján még nem tudták teljes mértékben felhasználni. A 2004. év végén leutalt "illetményelőlegből" a kórházak egy része nem december végén fizette ki a havi illetmény összegét, hanem csak a 2005-ben. A látszólagos pénzkészlet-növekedés csupán "kérészéletű" látszólagos gyarapodást jelentett. Sajnálatos módon a Magyar Kórházszövetség nyár végi - az intézmények önbevalláson alapuló prognózisai - szinte maradéktalanul igazolódtak az év végére. Az ellenkezőjének sokkal jobban örültünk volna!
Az idei költségvetés - az ágazat vezetése szerint - az aktív fekvőbeteg-ellátás területén 6,3 százalék emelést tartalmaz az elmúlt évi módosított előirányzathoz viszonyítva. Ez fedezetet biztosít a tervezett 5,5 százalékos hbcs-alapdíj megemelésére (127 000 forintról 134 000-re) a szükséges költségvetési tartalék felett. Ebből kell biztosítani a bejelentett 7,5 százalékos ágazati béremelés fedezetét, az intézményi működés és betegellátás szavatolása mellett. Nyilvánvaló, hogy a béremelés garantálásán túl az ismert működési költségnövekedésre (gyógyszerárnövekmény, közüzemi díjak emelkedése, infláció) a fentiekből az intézményekben nincs elegendő forrás.
A 2005. évi fekvőbeteg-kassza előirányzata - az előző évihez hasonlóan - önmagában a teljesítményvolumen-korlát miatt sem elegendő az ellátás szinten tartásához, még a legszigorúbb intézményi takarékosság és hatékonyságnövelés esetén sem. Reálértéken 2004-ben jelentős (15-20 százalékos) forrásvesztést és finanszírozási hiányt szenvedtünk el, melyek mellett az ellátás minősége minden igyekezetünk ellenére sem volt tartható. A kapacitásfejlesztések vagy -bővítések növekményét is többletforrásból kellett volna finanszírozni éppúgy, mint ahogy a jövőben is csupán ez lehet a járható út. A 7,5 százalékos béremelés végrehajtására 2005-ben is csak részben áll fedezet az intézmények rendelkezésére - mivel a működési költségeket is az idei 6,5 százalékos kasszanövekményből kell biztosítani - éppúgy, mint ahogy az elmúlt évre tervezett 6 százalékos emelésre sem kerülhetett sor.
A Magyar Kórházszövetség szerint az idei költségvetési terv a 2004. évi intézményi gazdálkodási válságot (a kórházak kétharmada pénzügyi szempontból instabil vagy eladósodott) tovább mélyítheti, súlyosan kockáztatva a betegellátás működőképességét.
A fentiek ismeretében az OEP, az Egészségügyi Minisztérium, a szakmai szervezetek (MKSZ, EGVE stb.) által is sürgetett minimális 134 000 forint/hbcs, 1,34 forint/pont (5,5 százalék) 4050 forint/nap napidíj (3,8 százalék) szintjére való emelése tovább nem halasztható. A krónikus finanszírozású intézetek helyzete ezzel relatíve is tovább romlik. Késleltetett vagy átütemezett emelés sem fogadható el, mivel az további bevételkiesést eredményez kórházainkban.
Ez év január 19-én döntés született a finanszírozás díjtételeiről, amely az ágazati konszenzussal szemben mintegy 30 százalékkal alacsonyabb értékeket határozott meg a tervezett emelésnél. Az intézmények és közvetve tulajdonosaik - a béremelés időközbeni esetenként eltérő végrehajtásával - a fenti költségvetési és finanszírozási helyzetben a fedezet nélküli kötelezettségvállalás kockázatát vállalják fel. A pénzügyi kormányzatot - az ágazattal és a betegekkel szembeni - időhúzó, döntést halogató magatartása, a szakmailag nem indokolható szűkmarkúsága miatt súlyos felelősség terheli, amelynek konzekvenciáit az ellátórendszer színvonalának további hanyatlása vagy mélyülő válsága esetén vállalnia kell.
