Magyar szívügyek az Európai Unióban
Nemzetközi vizsgálatok bizonyították, hogy az artheriosclerosis befolyásolható betegség. A legfontosabb a prevenció, amelyhez a kockázati tényezők befolyásolása, és a szubklinikus betegség korai felismerése és kezelése társul. Hazánkban a szív-ér rendszeri betegségek mint "Morbus Hungaricus" jelennek meg a többi országgal történő összehasonlításban az elkeserítően rossz statisztikai adatok miatt. Az Európai Kardiológus Társaság (ESC) definíciója szerint a nagy szív-ér rendszeri kockázat küszöbértéke az 5 százalékos szív-ér rendszeri halálozás 10 év alatt, ez évi 5 ezreléket jelent. Az ESC felmérésében Magyarországról évi 6-7 ezrelék szerepel, a KSH adataiból pedig 5,5 ezrelék számítható a 2002-es évre. Mindkét adat meghaladja tehát a küszöbértéket. Ez Magyarország teljes lakosságára vonatkozik, a kockázati szint az e haláloknak ténylegesen kitett >45-50 éves korosztály körében jóval magasabb. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legújabb felmérése szerint a szív-ér rendszeri halálozást tekintve a férfiak és a nők esetében is a negyedik helyet foglaljuk el Oroszország, Bulgária és Románia mögött.
Az összes elhalálozást tekintve a magyar férfiak a második helyen állnak. A standardizált halálozási arány százezer lakosra számítva Magyarországon duplája az Európai Unióban tapasztaltnak (férfiaknál 650 vs 300, nőknél 400 vs 200). A 2000-es OECD-jelentés szerint - amelyben 1988-as adatokat dolgoztak fel - 29 ország közül a 40 éves korú emberek várható élettartama Magyarországon a legalacsonyabb, pár évvel a csehek és a lengyelek is megelőznek minket.
A The Economist 1998. decemberi számában "Európa legegészségesebb országai" rangsorában 27 ország között hazánk a 24. helyen állt. Csehország a 13., Szlovákia a 14., Szlovénia a 7. és Lengyelország a 20. helyet foglalta el. A keringési rendszer betegségei okozta korai halálozás relatív kockázata - ha az EU-átlagot egynek vesszük - hazánkban 1970-ben a férfiaknál 1,27, a nőknél 1,51 volt. Ez az arány 1995-re a férfiaknál 3,04-ra, a nőknél 3,15-ra nőtt. 1996-ban a férfiaknál enyhe csökkenés (2,98) mutatkozott.
A koszorúér-betegségek okozta korai halálozás relatív kockázata hasonlóan alakult, 1970-hez képest közel háromszorosára nőtt az uniós átlaghoz viszonyítva. A nőknél a növekedés még kifejezettebb volt. A 35-44 éves korosztály akut szívizominfarktus okozta halálozásának relatív kockázata - a francia halálozást egynek véve - hazánkban a nők esetében tizenegyszeres, a férfiaknál ötszörös volt 1993-ban. A számok azt jelentik, hogy egy 45 éves magyar férfi várhatóan 8,5 évvel rövidebb ideig él, mint svájci kortársa. Továbbá egy 45 éves magyar férfi relatív kockázata a korai hipertóniás (magas vérnyomás) és cerebrovaszkuláris (agyérrendszer) halálra 9,28-szor nagyobb, mint svájci kortársáé.
Ezt a rendkívül kedvezőtlen helyzetet lehetséges eredményesen befolyásolni, hiszen az USA-ban például 50 év alatt a felére csökkent a koszorúér-betegség okozta halálozás.
Az utóbbi tíz évben hazánkban is a kedvező változások alig észrevehető jelei kezdtek mutatkozni. A KSH 2003-as adatai szerint a keringési rendszer betegségei által okozott halálozás 100 ezer lakosra számítva 8 százalékkal csökkent 1999 óta. Ezek a kismértékű, de biztató változások elsősorban a magasabb szintű kardiológiai ellátásnak köszönhetők, de nem hanyagolható el a betegek és az orvosok nagyobb figyelme sem, amely a még egészségesnek mondott egyének rizikóstátus-felmérésére, a rizikófaktorok befolyásolására és a korábban megkezdett kezelésre irányultak.
Az intervencionális kardiológia az elmúlt öt évben jelentős eredményeket ért el. 2003-ban a koronáriaintervenciót illetően (a koszorúér katéteres úton történő tágítása) elértük az európai átlagot, több mint ezer beavatkozás történt egymillió lakosra vonatkoztatva. A szívsebészet viszont nem tudta növelni a szívműtétek számát, stagnálás tapasztalható. A három nagy rizikófaktor - magas vérnyomás, dohányzás és magas koleszterinszint - befolyásolásában a hipertónia kezelése területén értük el a legnagyobb eredményeket, de lipidcsökkentő kezelést is nagyobb számban végzünk az utóbbi években.
Az új, európai prevenciós ajánlás meghatározta az orvosi prioritásokat, azt a célpopulációt, amelynél a megelőzést nagy hangsúllyal kell végezni.
Az elmúlt évben - az európai társaságok nyomán - Magyarországon is létrehoztuk a szív-ér rendszeri betegségek prevenciójának gyakorlati útmutatóját. Az összetett betegség mind szélesebb körű és mind komplexebb megközelítésére folyamatosak a törekvések, elsősorban az eredményesség fokozása céljából.
2004 júniusában a World Heart and Stroke Forum foglalta össze a jelenleg érvényes álláspontot, a teljes szív-ér rendszeri kockázat, illetve kockázatkontinuumra, valamint az egyedi
és népességszintű prevenciós megközelítésekre helyezve a hangsúlyt.
Az egyes bizonyított rizikófaktorok különböző mértékben járulnak hozzá a manifeszt érrendszeri betegségek egyes megjelenési formáinak (infarktus, szélütés) kialakulásához, ennek megfelelően több rizikófaktor jelenléte esetén egynek a kezelése önmagában csak korlátozott mértékű kockázatcsökkenést eredményez. Másfelől valamennyi rizikófaktor megfelelő kezelése a kezdeti kockázat 8-9 tizedét megszünteti. Ha a kiindulási kockázat szintje nagyon magas volt (pl. nyilvánvaló érbetegek esetében), akkor a maradék 10-20 százaléknyi kockázat is olyan mértékű, hogy további csökkentése indokolt. Ezt szolgálják a preventív gyógyszeres stratégiák, amelyek megfelelő alkalmazása csökkenti a veszélyt. Másfelől, ha például a hipertóniás populáció felének sikerül 145 Hgmm alá csökkenteni a vérnyomását, ez a népesség szintjén a szív-ér rendszeri kockázat egyhatodnyi mérséklődését eredményezné. Magyarországon az átlagos szérum-koleszterinszint 5,8 mmol/liter. Ez az összpopulációra vonatkozik, benne vannak a csecsemők is. Ha ezt az értéket 1,0 mmol/literrel mérsékelni tudnánk, akkor a koszorúér-betegség előfordulása 50 százalékkal csökkenne Magyarországon.
Ma a prevenció a betegek számára lényegében a rizikófaktorok és az érrendszeri betegségek szűrését és kontrollját, az egészséges életmódra való áttérést, a rizikófaktornak a célértékre való csökkentését, a gyógyszeres prevenciós stratégia céldózisban történő alkalmazását jelenti. A szív-ér rendszeri betegségek integrált prevenciójának koncepciója - amelyet először 2001-ben egy Bethesda-konferencián fejtettek ki és foglaltak össze - a múlt évben szélesebb tartományban is értelmezést nyert. Az USA-ban a legnagyobb népegészségügyi impakttal bíró három népbetegségre (szív-ér rendszeri és daganatos betegségek, valamint cukorbetegség) vonatkozóan az illetékes tudományos társaságok egyesített prevenciós útmutatót bocsátottak ki. Nyilvánvalóan ez a jövő útja, előbb azonban Magyarországon is felére kell csökkenteni a koszorúér-betegség okozta halálozás éves gyakoriságát.
Van bőven teendő, elsősorban szemléletváltásra van szükség. Ez vonatkozik a rizikófaktorokkal bíró, még tünetmentes egyénekre és orvosokra egyaránt.
