Tavalyhoz képest növekedett az ózonlyuk
Az Antarktisz felett a téli hónapok során kialakult "ózonlyuk" a tavalyinál nagyobb, ám mérete a 2003-as rekordméretet nem haladja meg - jelentette be a Nemzetközi Meteorológiai Szervezet (WMO).
A sztratoszférában körülbelül 15-30 kilométer magasságban előforduló, három oxigénatomból álló ózon fontos szerepet tölt be a földi élet védelme szempontjából: elnyeli a káros ultraibolya sugarak jelentős részét. Az ózonréteg fogyatkozása menetrendszerűen télen és a sarkvidékek térségében következik be.
A 2005-ös tél, ami a déli sarkvidéken márciusban köszönt be, hidegebb volt, mint a 2004-es, ám annyira zord nem volt, mint 2003-ban. Ezzel magyarázható, hogy az ózonlyuk kiterjedése a 2003-asnál kisebb, a 2004-esnél viszont nagyobb volt idén. 2003-ban az ózonfogyatkozást 29 millió négyzetkilométer területen figyelték meg, ekkor a déli sarkvidéken túlra, egészen Dél-Amerika déli területéig elért. Idén a kiterjedése 25 millió négyzetkilométer volt. Ez az érték megegyezik az 1995-2004 között mért átlaggal.
A kutatók szerint a déli sarkvidék felett évente megjelenő ózonlyuk az elkövetkező 5-10 évben még növekedhet, majd a helyzet fokozatosan javulhat. Az évszázad közepére elképzelhető, hogy az ózonfogyatkozás veszélyével már nem kell számolni.
Ismert, hogy az ózonlyuk kialakulásáért klórvegyületek felelősek. Klór elsősorban az emberi tevékenység (légkondicionálók, hűtőgépek, szigetelőhabok), nevezetesen a klórozott szénhidrogének (CFC-k) kibocsátása folytán kerül a légkörbe. A CFC-k akár ötven-száz évig is megmaradhatnak a légkör alsóbb részében, évtizedek is eltelhetnek mire a légkör 30 kilométeres magasságaiba jutnak, ahol a Nap ultraibolya sugárzásának hatására szétbomlanak. A CFC-k használatát ma már nemzetközi egyezmények tiltják.
A CFC-molekulákból felszabaduló klór a sztratoszférában stabil vegyületekké, úgynevezett "klórrezervoárokká" alakul át. A klórrezervoárok közé elsősorban a sósav gáz halmazállapotú vegyületei tartoznak, amelyek a légkör közönséges alkotórészei, például a metán és a klór-nitrát, illetve a nitrogénvegyületek között végbemenő kémiai reakciókban keletkeznek. A klórrezervoárok önmagukban még nem bomlasztják a légkört. Ha azonban a klór valamilyen módon felszabadul, akkor az ózonréteg káros elvékonyodásához vezet.
Amikor a sztratoszféra hőmérséklete mínusz nyolcvan Celsius fok köré süllyed, erős felhőképződés indul el benne. E felhők kémiai összetétele jelentősen eltér a légkör alacsonyabb részében, a troposzférában ismert felhőkétől. A sztratoszférában a nagy hidegben keletkező felhők az addig veszélytelen klórrezervoárokból nitrogént kötnek meg, amely révén a vegyületekből felszabaduló klór katalizátorként kezdi bomlasztani az ózonréteget. (National Geographic Online)
