A betegjogok és az egészségügyi ellátás

Az onkológiai betegek gyógyszereihez való hozzáférés, a beteg gyerekek kezelésének körülményei vagy az orvosok, patikusok, más egészségügyi dolgozók jogainak érvényesülése olyan akut kérdések, amelyek valóban megnyugtató megoldása aligha várható az országgyűlési biztostól. Mégis optimizmusra adhat okot az ombudsman közvetítő szerepe, hiszen a biztos intézménye olyan jogvédő fórum, amely az alapjogok szempontjait érvényesítve nyújt segítséget. Ez a segítségnyújtás nem kizárólag a vizsgálatok alkalmával, hanem egy-egy tájékoztató tartalmú levél megfogalmazásával is eligazítást ad a panaszosok számára. Különösen így van ez az egészségügy területén, ahol gyakori az orvosszakmai kérdéseket érintő probléma.

Az elmúlt év egyik "legnehezebb" ügyében, az ún. Eloxatin-ügyben az érintett betegek élethez és emberi méltósághoz, valamint a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogával kapcsolatban okozott visszásságot, amikor kizárólag finanszírozási okból nem kapták meg a kezelésükhöz orvosszakmailag indokolt gyógyszert úgy, hogy a megfelelő tájékoztatás után vállalták a gyógyszer megvásárlását (OBH, 1655/2004). Ebben az ügyben azért indítottunk vizsgálatot, mert egy súlyos daganatos betegségben szenvedő fiatal számára a Magyarországon nem törzskönyvezett gyógyszert az OEP által elfogadottól eltérő indikációban óhajtotta a szakorvos alkalmazni. A jelentésben megállapítottuk, hogy a nemzetközi gyakorlatban sikeresen használt gyógyszer hazai finanszírozásának hiánya nem tilthatja meg annak használatát, amennyiben az orvosszakmailag indokolt. Az OEP eljárása, továbbá a törzskönyvezés vagy engedélyezés körüli értelmezési, hatásköri vita miatt nem csorbulhat a súlyos beteg ember méltósága, illetve ezzel együtt személyi és vagyoni autonómiája.

Szakorvosi ellátás hiányát (bőrgyógyászat) vagy annak körülményeit (fogorvosi ellátás) kifogásoló panaszok is nagy számban érkeztek és érkeznek az OBH-ba. Azonban több alkalommal tapasztaltuk, hogy a szakfelügyeletet ellátó tiszti főorvos személyesen járt el több esetben, és azonnal korrigált.

A mentőszolgálatok munkáját kifogásoló panasz alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosa felhívta az egészségügyi miniszter figyelmét arra, hogy az egészségügyi intézmények szolgáltatásainak zökkenőmentes igénybevételéhez elengedhetetlen az intenzív osztályos kapacitás bővítése, a mentőszolgálat feladatainak reális felmérése, a szolgálat szakmai minimumfeltételeinek fejlesztése. Válaszában a miniszter külön elemezte a sürgősségi betegellátás, illetve az intenzív osztályok aktuális helyzetének jelenét és jövőjét, valamint az Országos Mentőszolgálat fejlesztési programját. Mindez összecseng a jelentésben rögzített anomáliákkal és remélt változtatásokkal, amelyet elfogadtunk (OBH, 4260/2003).

A háziorvosok és a fogorvosok panaszai alapján az egészségügyi alapellátás olyan anomáliái is feltárultak, amelyek áttételesen az orvos-beteg jogviszony alapvető bizalmi jellegén is képesek rést ütni. Mindhiába a jogi normák rendje, ha a betegek, különösen vidéken, nem kapnak kellő tájékoztatást a háziorvos körzetbeosztásáról vagy a helyettesítések rendjéről. Egy másik esetben a praxisát eladni kívánó fiatal fogorvos közel másfél éves ügyintézését tártuk fel, amellyel hosszú időre bizonytalan helyzetet teremtett (OBH, 4621/2004. sz.). A jelentésre adott válaszában a megszólított egészségügyi miniszter egyebek mellett kiemelte, hogy a kormány tervezi a "praxistörvény" szakmai újragondolását.

Figyelemmel arra, hogy a hozzánk érkezett hasonló tartalmú - tehát az egyedi méltányossági kérelmek elbírálásának nehézkessége és lassúsága, valamint gyakori elutasítása miatti - panaszok száma jelentősen megnövekedett, az OEP 2004. év végéig megbízott főigazgatója egy általa erre kinevezett szakmai vezetőt bízott meg az ombudsmanhoz benyújtott, de az OEP eljárásait kifogásoló panaszok közvetlen megoldását elősegítendő. Mivel a kérelmek legnagyobb részben a nagy értékű, külföldön előállított gyógyszerek körét érintették, a méltányossági engedélyezési procedúra szigora - az OEP vezetőjének álláspontja szerint - nem enyhülhet.

E helyütt kell megjegyezni azt is, hogy az elmúlt esztendőktől az Országos Egészségbiztosítási Pénztár munkatársaival egy-egy téma kapcsán kifejezetten előremutató, a konfliktusok megoldását kereső együttműködés jött létre, amely egyfelől az alapjogi szempontú vizsgálatok tapasztalatait igyekszik pajzsra emelni a pénztár költség-haszon szemléletének össztüzével. Elengedhetetlenné vált, hogy legalább jelezzük azon panaszok létét, amelyek némi társadalom-lélektan ismeretében vagy a szociológiai szempontok feltérképezésével szociális mederben értelmezve a pénztár lehetőségeit bővíthetik. A folyamatos orvosszakértői kontroll valóban fontos a kiadások (ti. támogatott gyógyszer) indokolásához.