A szépséges Fujiyama
Ritka gyönyörű képeket láthat, aki november 13-ig ellátogat a budai Várba, a Magyar Nemzeti Galériába. A Fujiyama - A japán szépség Hokuszai, Hirosige fametszetein és fényképeken című tárlat nemcsak témájával rí ki a kiállítások közül (bár japán tárgyú művekhez rendkívül ritkán van szerencsénk), sokkal inkább azzal, hogy ez a háromszor 36 alkotás - túl a képzőművészeti értékeken - Japán egész kultúrájából, szellemiségéből nyújt jókora szeletnyi képet.
A kiállítás a 2005 - Japán és az Európai Unió közötti cserekapcsolatok éve keretében érkezett Budapestre, a 108 mű közül 72 az Európában legismertebb két japán ukijo-e mester, Kacusika Hokuszai és Utagava Hirosige nevéhez kötődik. Ők ketten több sorozatban is megörökítették a japánok szent hegyét, a Fujit. Az ukijo-e, ahogy a japánok a fametszetet hívják, már elkészítését tekintve is külön művészet: vékony, de erős papírra karcolják a rajzot, majd ezt fektetik cseresznyefára, amelybe a rajz vonalát követve vésik a mintát, végül pedig kiszínezik.
Ehhez az aprólékos munkához három nagy tudású mester munkája szükséges, még akkor is, ha - igazságtalan módon - csak a rajzoló szignója olvasható a képeken. Eme nehéz technika után megdöbbentő a színek akvarellre emlékeztető könnyedsége, a metszetek fantasztikus aprólékossága. Bár mindig a Fuji a téma, sokszor olyan érzésünk támad, hogy a hegy csak apropót szolgáltat egy-egy esemény megörökítéséhez - mintha nélküle még a selyemhernyó-etetésnek sem lenne értelme.
Abban, hogy megértsük a szent hegy jelentőségét, segítenek a neves kortárs japán fotográfus, Tomicuka Haruo képei. A fotók színeit, fényeit látva el sem hisszük, hogy nemcsak a Photoshop legújabb csodájáról van szó, amint lenyűgöző az is, milyen szépen köszönnek vissza képein a metszetek hagyományai. Mindehhez nem kevesebbet tett, mint hogy a hegy lábánál fekvő Jamanakako-tó partjára költözött, hogy életét a Fuji megörökítésének szentelhesse.
