Átláthatatlan a kórházi eszközök tb-befogadása

A több hónapos tapasztalat az mutatja, hogy az egészségügyi technológiára vonatkozó transzparens befogadási rendszer kialakítása még várat magára. E rendelet szerint egészségügyi technológia: "az egészségügyi ellátásban használatos gyógyszer, orvostechnikai eszköz, diagnosztikus, terápiás, rehabilitációs eljárás, eljárássorozat, megelőzési, egészségfejlesztési tevékenység". A rendelet kimondja azt is, hogy az átlátható támogatási döntések meghozatalánál a következő alapelveket kell figyelembe venni: szakmai megalapozottság, költségvetési keretek figyelembevétele, ellenőrizhetőség, kiszámíthatóság, nyilvánosság, érdekviszonyok átláthatósága, szükséglet alapú megközelítés, költséghatékonyság.

Valóban igaz, hogy az EU-irányelv nem írja elő minden egészségügyi technológia befogadására vonatkozóan az átláthatóság biztosításának kötelezettségét, azonban a költségvetési kiadások átláthatóságának biztosítása szempontjából - olyan mértékű költségvetési kiadás esetén, mint az orvostechnikai eszközökre való költés - joggal várják el az adó- és járulékfizetők az új orvostechnikai eszközök befogadására vonatkozó átláthatóságot.

Az elmúlt évben a kórházi orvostechnikai eszközökre: szív- és érrendszeri katéterekre, stentekre, pacemakerekre, agyi-érrendszeri katéterekre, egyszer használatos sebészeti eszközökre, ízületi protézisekre, baleseti sebészetben alkalmazott rögzítőeszközökre, gyógyszeradagoló pumpákra, varróanyagokra stb. közel 55 milliárd forintot költött az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Ez a járóbeteg-ellátásban alkalmazott gyógyászati segédeszközök támogatására kiadott 43 milliárddal együtt közel 100 milliárd forintos tb-kiadást jelent. Egy lakosra vetítve ez 10 ezer forint évente, az összeg azonban lényegesen kevesebb, mint 2002-ben a 15 európai tagállam és az akkor még csatlakozásra váró országok átlaga volt: az több mint háromszorosa a hazainak, 116 euró,

vagyis 31 500 forint (Pammolli report - Róma, a CERM által az Európai Bizottság részére készített jelentés, 2005. július).

Ha figyelembe vesszük, hogy egy-egy új orvostechnikai eszköz alkalmazása lehetővé teszi a rövidebb kórházi bennfekvést, a gyorsabb felépülést, a későbbi ismételt beavatkozások elkerülését, akkor célszerűnek tűnik az új eszközöket preferálni a támogatási döntéshozatalban az alacsonyabb árfekvésű, ámde kevésbé korszerű és hosszabb felépülést feltételező korábbi technológiákkal szemben.

A társadalom kormegoszlásának változása az idősödés felé, a krónikus betegségek számának növekedése egyre magasabb tb-ráfordítást igényel, amelyet az egészségügyi járulékbevételek már nem képesek fedezni, ezért azokat évről évre adóbevételekből kell kiegészíteni. A közgazdasági értelemben vett szűkösség hatékonyabb forrásfelhasználásra ösztönöz: adott költségvetésből minél több szolgáltatást, egészségügyi ellátást vásárolni. Egy beteg ellátása olcsóbb, kevésbé korszerű technológia alkalmazásával rövid távon kedvező lehet a költségvetési kiadásokra nézve, azonban ha nemcsak egy év egészségügyi költségvetését vesszük figyelembe, hanem hosszú távon gondolkodunk, a hosszabb kórházi kezelés, hoszszabb felépülés, az ismételt beavatkozások miatt összességében egy beteg ellátására többet költhetünk. Ezáltal több év egészségügyi költségvetéséből kevesebb szolgáltatást lesz majd képes vásárolni az állam, a társadalombiztosító.

A tb-befogadási döntéshozatal során a költséghatékonyság mellett a méltányosságnak is érvényesülnie kell. A tudományos bizonyítékokkal igazolt eredményesebb és hatékonyabb technológia átláthatatlan befogadási rendszerrel való háttérbe szorítása rövid távon lehet, hogy eredményes a költségvetésnek, de nem szolgálja a betegek javát, hosszú távon pedig a tb-kiadásoknak sem kedvez.

Az Orvostechnikai Szövetség különböző fórumokon elmondta már, hogy a kórházi orvostechnikai eszközök jelenlegi befogadási rendszere átláthatatlan, és nem elsősorban az új technológiák megfelelő időben való elterjedését, finanszírozási rendszerbe való befogadását szolgálja. Jelenleg az "egészségügyi szakellátási kapacitásmódosítások szakmai feltételeiről, eljárási rendjének és az új szolgáltatók befogadásának szabályairól" szóló 50/2002-es kormányrendelet szabályozza az új kórházi orvostechnikai eszközök tb-befogadását. Véleményünk szerint ezt nem a megfelelő jogszabályban szabályozzák, mert e rendelet általában a kórházi kapacitások (ágyszám, rendelési óraszám, szolgáltatónál új szakmák stb.) befogadási folyamatáról rendelkezik, és nem elsődleges célja az új eszközfejlesztések társadalombiztosítási rendszerbe való átlátható befogadásának rendezése.

A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy az átláthatóság alapelvei nem érvényesülnek. Nem érvényesül a kiszámíthatóság, a nyilvánosság és az érdekviszonyok átláthatósága. A döntéshozatal nem a rendeletben meghatározott időbeni ütemezéssel történik. A 8. § (2) bekezdése szerint ugyanis a kapacitások befogadásáról szóló döntést évente február 28-ig kell meghozni, a 3. bekezdés szerint pedig a döntéshozatalt követő 30 napon belül közleményben kell a befogadott többletkapacitásokat kihirdetni, azonban a tavalyi döntéshozatal közleményben való kihirdetése négy hónappal a rendeletben meghatározott időpontot követően történt, ám 2005. szeptember 30-ig (amikor e cikk íródott) még nem hirdették ki a 2004. október 31-ig benyújtott orvostechnikai eszközökre kapacitáspályázatokat.

A korábbi döntések indoklása, különös tekintettel a be nem fogadott orvostechnikai eszközökre, nem került nyilvánosságra, jogorvoslati lehetőségre nem volt lehetőség. A döntéshozatalban és véleményalakításban részt vevő személyek, intézmények különböző, a döntéshozatal tárgyával kapcsolatos érdekeinek megismerhetősége, nyilvánossága, illetve bemutatása nem történt meg.

Az Orvostechnikai Szövetség képviselői tavaly részt vettek és készen állnak a további egyeztetésre egy olyan rendelet kidolgozásáról, amely szabályozná az új orvostechnikai eszközök átlátható befogadását a tb-finanszírozási rendszerbe. Annak ellenére, hogy megvolt és jelenleg is megvan az elvi egyetértés a szövetség és a felső döntéshozók között ezen a területen, mai napig nem hirdették ki a szabályozó rendeletet. Látszólag úgy tűnik, mindegyik fél azt szeretné, hogy az átlátható szabályozás kodifikálása ezen a területen is megvalósuljon, de a végeredmény nem ezt igazolja. Úgy érezzük, most már csak a nyilvánosság segíthet.