Az értékelvű egészségpolitika az embert szolgálja

A magyar egészségügy karnyújtásnyi közelségbe került ahhoz, hogy a fejlesztésekre jelentős uniós források álljanak rendelkezésre, és végbemenjen a régóta szükséges korszerűsítés, amelyre eddig nem volt elegendő anyagi forrás. Hazánkban a lakosság rossz egészségi állapota az egyik fő korlátja a fenntartható fejlődésnek és a versenyképesség növekedésének.

Az egészségügyi ágazat 2020-ig szóló fejlesztési koncepciójának célja, hogy a lakosság születéskor várható egészséges életéveinek száma elérje az unió átlagát. A lakosság rossz egészségi állapotát tükrözi, hogy a magyar lakosság halandósága az EU-átlag másfélszerese, ezzel a harmadik legrosszabb helyen áll az uniós országok között, csupán Lett- és Észtországot előzi meg.

A munkaképes korú népesség halandósági mutatója még kedvezőtlenebb. A korai halálozásból adódó társadalmi veszteséget leginkább az elveszített potenciális életévekkel lehet jellemezni, ez a magyar nőknél több mint kétszer, a férfiaknál csaknem háromszor nagyobb, mint a legalacsonyabb értékeket felmutató OECD-tagországokban, vezetve a negatív listát mindkét nemben. Az idő előtti halálozás megelőzésének nemzetgazdasági jelentőségét mutatja, hogy amennyiben a magyar lakosság halálozása a Csehországban kimutatott értékre csökkenne, közel 13 ezer, Ausztriai halálozási viszonyok mellett közel 30 ezer aktív korú emberi életet lehetne megmenteni évente.

A jólét növekedése szoros öszszefüggésben van az emberek egészségi állapotával. Ezt felismerve az Országos fejlesztéspolitikai koncepció (OFK) - amely az ország 2020-ig terjedő időszakára vonatkozó fejlesztési terve - felvette stratégiai céljai közé a népesség egészségi állapotának javítását. Az OFK az alapja a Sikeres Magyarország program keretében kidolgozott, középtávra szóló II. Nemzeti fejlesztési tervnek, amely a 2007-2013-as európai uniós költségvetési időszakra vonatkozó fejlesztési elképzeléseket tartalmazza. Az anyagi fedezet jelentős részét európai uniós források biztosítják majd, ez kiegészül a magyar önrésszel, illetve várható hasonló mértékű magántőke is.

Célunk, hogy az értékelvű egészségpolitika kialakításával javítsunk a népesség egészségi állapotán. A tárca jelentős mértékben részesül az Európai Unió forrásaiból, így azok megfelelő programokkal az egészségügy jobbá tétele érdekében is felhasználhatók. Ezáltal pótolhatók az évtizedek óta elmaradt fejlesztések, és a források egységes célrendszer mentén való felhasználásával az egészségügyi rendszer struktúrájának szükséges átalakítása és korszerűsítése is biztosítható. Ez a szándék vezetett minket, amikor megkezdtük a hosszú távú egészségügyi stratégia kidolgozását.

A stratégiai tervezés első lépéseként elkészült a hosszú távra szóló egészségügyi fejlesztések koncepciója, amely megadja a konkrét operatív programokra lebontható stratégia kereteit. Az egészségügyi fejlesztéspolitikai koncepció megjelöli azokat a fő fejlesztési irányokat, amelyekről azt gondoljuk, hogy 15 éves távlatban elősegítik a magyar lakosság egészségi állapotának javulását.

A fejlesztések átfogó célja - összhangban az OFK-nak az egészség ügyére vonatkozó stratégiai céljával -, hogy jelentősen javuljon a magyar lakosság egészségi állapota. Azt szeretnénk elérni, hogy a születéskor várható egészséges életévek száma 2020-ra elérje az Európai Unió 25 tagországának átlagát. Fontos hangsúlyozni, hogy a fejlesztési terv középpontjában az egészség ügye van, amely túlmutat az egészségügyi ellátórendszer korszerűsítésén. Tartalmazza mindazon ágazatközi együttműködésben megvalósuló fejlesztéseket is, amelyek az említett célt szolgálják.

A koncepció az alcélok hierarchikusan felépülő rendszerére oszlik, megfogalmazva, mit szeretnénk elérni, hova szeretnénk eljutni a fejlesztések nyomán 15 év múlva. Ezt az elérni kívánt állapotot vetítettük előre, amikor megállapítottuk a célokat.

A stratégiai tervezés kulcskérdése természetesen az, hogy a kitűzött célokat hogyan érjük el. A jelen problémáinak feltárása alapján határoztuk meg azokat a területeket, ahol biztosan szükség van beavatkozásra. A rossz egészségi mutatók mögött az egészségtelen életmód és életfeltételek, valamint az egészségügyi ellátás hiányosságai, hibái állnak. E három alapvető meghatározó tényező mögött problémák egész rendszerét tártuk fel. Végső okként azt találtuk, hogy szükség van egy olyan irányítást támogató rendszerre, amely megfelelő információkkal, előkészített döntési alternatívákkal segíti a döntéshozókat és a döntéshozói folyamatokat. Az irányítástámogató rendszer a fejlesztések egyik kulcsfontosságú kérdése, ennek fejlesztésével tudunk a többi tényezőre hatni. A stratégiai elemzés és a kitűzött célok alapján jutottunk el oda, hogy kijelöljük a fő beavatkozási területeket.

Ezek között említhető a korszerű, egészségközpontú egészségpolitika kialakítása, a szakmai irányítás támogatása és a tervezés megerősítése, a tárca horizontális szerepének erősítése az egészség ügyének érvényesítése érdekében, az egészséghatás-vizsgálat érvényesítése a döntés-előkészítésben, az egészségügyi technológiai értékelés intézményrendszerének javítása, az engedélyeztetés, a szakfelügyelet, a minőség és a minősítés rendszerének fejlesztése.

Másik lényeges cél a népegészségügy és az egészségfejlesztés intézményi, illetve a közegészségügy rendszerének fejlesztése, valamint az egészségmonitorozó rendszer kialakítása. További feladat az egészségügyi ellátórendszer szerkezetének és működésének betegközpontú korszerűsítése. Ezen belül a lakosság számára közeli ellátások létrehozatala, a többcélú kistérségi közösségi központok hálózatának kialakítása, az ügyeleti, a sürgősségi ellátás erősítése. Itt kell megemlíteni a mentés, a sürgősségi betegszállítás, valamint az alapellátói és védőnői hálózat prevenciós tevékenysége, illetve a házi ápolási és gondozási rendszer fejlesztését.

A kórházi és szakrendelői struktúra megváltoztatása is szükséges. Ezen belül át kell alakítani és fejleszteni az akut ellátás intézményrendszerét. Létre kell hozni a regionális kórházi központokat, a területi általános sürgősségi ellátást biztosító kórházakat, a szakkórházakat. Fejleszteni kell az egynapos és rövidített idejű ellátást, a járóbeteg-szakrendelőket. A krónikus és különleges ellátási formák fejlesztése sem várathat magára. A krónikus és az idősellátás korszerű rendszerének kialakítása, és annak szociális ellátással integrált fejlesztése a cél. Bővítésre szorul a hospice szolgáltatási hálózat, s a ritkán előforduló betegségek ellátásának rendszere.

Az európai uniós csatlakozással előtérbe kerülnek a határon átnyúló szolgáltatási és szolgáltatói együttműködések.

Korszerűsíteni kell az egészségügyi szolgáltatók és az egészségbiztosítás informatikai rendszereit, az ágazati informatika infrastruktúráját, szakmai irányítását és az egészségügyi közigazgatást. Nem kerülhetők ki az ellátás minőségét, hatékonyságát megcélzó informatikai fejlesztések.

Folytatás a III. oldalon >>