Mérséklődik a közszféra kiadásának növekedése
Az egészségügyi fejlesztési koncepciónak az elmúlt évek növekedési tendenciáiból kiinduló gazdasági előrejelzése szerint hazánk gazdasági teljesítménye a következő 15 évben megduplázódik, a 2020 körüli években elérheti az uniós átlag 75 százalékát.
Elvileg elképzelhető, hogy jelentős átmeneti jóléti áldozatokat hozva sikerül a gazdasági növekedés ütemét tovább növelni, és 2020 környékén elérni az akkori átlagos uniós színvonalat. Az sem zárható ki azonban, hogy az integrációból fakadó előnyöket rövidebb, hosszabb ideig nem használjuk ki, emiatt a gazdasági teljesítménybeli elmaradás csak kisebb mértékben mérséklődik. Az Európai Unióba korábban belépett - hasonló mértékű hátránnyal indult - országok gazdasági fejlődése mindhárom változatra mutat példákat.
Az uniós átlagot közel kétszeresen meghaladó gazdasági növekedés lehetőséget teremt a költségvetési kiadások hasonló arányú bővítésére. A lehetőség azonban csak elvi, hiszen a következő években le kell zárni az euró bevezetéséhez meghatározott követelmények eléréséhez szükséges kiigazítást. A gazdaság versenyképességének növelése is intézkedéseket igényel, döntés született az adók, járulékok csökkentéséről. Mindkét lépés a közkiadások mérséklésével jár.
A költségvetési szféra bővülése a gazdasági növekedés mértékétől valamelyest - mondjuk 7-10 százalékkal - elmaradó nagyságúnak valószínűsíthető, a mérsékeltebb kiadásnövekedést a 2006-2009 közötti időszakra feltételezve. A kiigazító intézkedés elmaradása sokak szerint növelheti annak a kockázatát, hogy a fő változattól elmarad a gazdasági növekedés. A felvázoltnál nagyobb adócsökkentés viszont egyes nézetek szerint javítaná a versenyképességet.
Az egészségügyi közkiadások nagyságát és szerkezetének változását alapvetően a szakmai prioritások és politikai megfontolások alakítják, arra tekintettel természetesen, hogy a rendelkezésre álló források korlátozottak. Az egészségügyi kiadások változása tehát nem követi szükségszerűen az államháztartás összkiadásainak alakulását. Erre példa az elmúlt öt év, amikor az egészségügyi kiadások növekedése meghaladta a költségvetés bevételeinek bővülését.
Az állami, önkormányzati beruházások ezt a folyamatot nem követték. Az általuk végrehajtott felhalmozási kiadások nagysága az előző évtized végi alacsony szinten maradt. A magánberuházások növekedése ezt a kiesést nem pótolta teljesen, az épület- és eszközállomány felújítási, beruházási teljesítménye a szükségesnél kisebb. Az elmúlt öt évben az egészségügy korábban is kedvezőtlen kiadási szerkezete a bérszintek növekedésétől eltekintve nem javult. A strukturális aránytalanságok mérséklése megkezdődött, megindultak az átalakulást elősegítő programok. Valószínű, hogy hosszú távon nem tartható, hogy a fekvőbeteg-ellátás orvosi munkaidőalapjának harminc százalékát túlmunkával oldjuk meg, miközben más országokénál nagyobb járóbeteg-szakellátó kapacitást működtetünk. Indokolt az aktív kórházi kapacitás koncentrálása, ugyanakkor az ápolási teljesítmény növelése is.
