A szakszervezeteknek nem szabad lenyelni a békát
"A szakszervezeteknek be kellene látniuk, hogy csak akkor tudnak tenni valamit ilyen esetekben, ha nő a hitelük" - mondta Thoma László szakszervezet-kutató a Népszabadságnak adott interjóban arra a kérdésre, hogy mit tehetnek a szakszervezetek, ha nő a munkaidő, ha bármikor lehet emelni a tényleges munkaidőt.
"De nem a kormányhoz meg a pártokhoz kellene rohangászniuk, és lenyelniük a békát. A szakszervezeteknek tisztességes, középtávú megállapodásokat kellene kikényszeríteniük. Ma egy gyufát sem tudnak elfújni, nemhogy tüzet gyújtani. Beemelik a szakszervezeti vezetőket a kormányzati apparátusba meg a különböző állami vállalatok felügyelőbizottságaiba, és elhelyezik őket a pártlistákon. A vasúti szakszervezeti vezetők beépülése a hatalomba azért fájó példa, mert a politikai tartalékok éppen itt, ezekben a szervezetekben voltak meg. A közalkalmazotti szakszervezetek, köztük a pedagógusoké az utóbbi években nagyon megszelídültek. Az értelmiség pedig ma sincs alkupozícióban. Ez dzsentritradíció. Ami nálunk az oktatásügyben az általános iskolától az egyetemig történt, Franciaországban országos sztrájkhullámot váltott volna ki. A szakszervezetekre eközben inkább a verbális radikalizmus a jellemző." (Népszabadság)
