Reménytelen jogvita nem létezik
A statisztikai adatok alapján az elmarasztalt ügyfélnek nincs igazán keresnivalója a bíróságon. A megtámadott adóhatósági határozatok ugyanis rendszerint kiállják a törvényességi próbát, az esetek 90 százalékában a bíróság az APEH-nek ad igazat. Trinn Gábor ügyvéd azonban a statisztikailag kedvezőtlen kilátások ellenére is javasolja ügyfeleinek a továbblépést, természetesen csakis akkor, ha meggyőződése szerint az sikerre vezethet. Azt mondja: amíg az ügy az adóigazgatási eljárásban van, addig az érintett csak az adóhivatal álláspontját ismeri a sajátjával szemben, de nem ütközik a két ellenérdekű fél és a két ellentétes álláspont egy objektívebbnek tűnő harmadik felfogással, a bíróság meglátásával. Azaz mindkét fél csak – úgymond – forog a saját koncepciójában, abból nem tud kilépni, ragaszkodik a saját álláspontjához. Tehát nem csupán azért kell megpróbálni a bírósági utat, mert ha az ember lemond az adójogi szempontból jogerős határozat megtámadásáról, akkor később óhatatlanul szemrehányást tesz magának, hogy nem élt a keresettel, ami jogában állt, hanem azért is, mert legalább ütköztetheti nézőpontját a másik féllel egy erre feljogosított objektív fórum előtt, és megismerheti annak véleményét is az ügyről.
Jóllehet megpróbáltatás egy-egy ilyen per, Trinn Gábor azt vallja: akár veszít, akár nyer, rengeteget tanul az ember. Az ügyfelet a bírósági döntés eligazíthatja, hogy az adott kérdésben, ami megkerülhetetlenül fennáll jövőbeni tevékenységében is, mi legyen a helyes, a követendő álláspont.
Az ügyvéd tapasztalatai szerint egyébként az adóhatósági eljárás rendszerint egysíkú és bevételcentrikus, ezt tükrözik a határozatok is. Közismert: az adóellenőrzés eredményeként születik egy – különböző megállapításokat tartalmazó – jegyzőkönyv, amelyre az ellenőrzött társaság észrevételeket tehet. Ezt követően hozzák meg az elsőfokú határozatot, amely az adóhatóság már-már végleges álláspontját foglalja magában. Nagyon ritka, hogy az APEH elfogadja, vagy legalábbis érdemben mérlegeli az észrevételeket. A cégek sokkal inkább azt látják, mintha érveiket meg sem tették volna, az APEH ragaszkodik a saját megítéléséhez.
Ám vannak kivételek. Trinn Gábor nemrég egy önkormányzati adóhatósági eljárásban képviselte ügyfelét. Sok millió forint volt a tét. Az elsőfokú határozatot a másodfokú közigazgatási szerv hatályon kívül helyezte, és a tényállás teljes feltárására utasította az elsőfokú hatóságot, s ez ugyancsak kivételesnek mondható. A megismételt eljárásban a revizor és az adóhatóság jogtanácsosa egyeztetést kezdeményezett. A többórás egyeztetésen – szinte minden jogi kérdést megtárgyalva – kulturált, intelligens párbeszéd alakult ki a felek között. A disputa eredményeként a korábbi sok millió forintos tartozásmegállapítás töröltetett, mert az adószerv felkészült képviselői elfogadták az ügyfél érveit. Mindkét félnek az volt a véleménye, hogy mindig így kellene lefolynia az ügyfél és a hatóság közötti megbeszélésnek. Ebből – mondja Trinn Gábor – az is leszűrhető, hogy nincs reménytelen jogvita. Az embernek bíznia kell a másik félben, abban, hogy az hajlandó meghallgatni, és adott esetben el is fogadni érvelését. Természetesen bíznia kell az igazságszolgáltatásban is, és ki kell használni minden jogorvoslati lehetőséget, hiszen enélkül csak a bizonytalanság marad, hogy talán mégis a cégnek volt igaza, és nem az adóhivatalnak. Ha nem hiszünk a felkészült, részrehajlás nélkül döntő igazságszolgáltatásban, akkor nagy baj van – vélekedik az ügyvéd. Ő maga több adópert vitt sikerre. Igaz, akadt egy-két fájó ügyvesztés is. Megesett, hogy jogerősen megnyerte a pert, ám a felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság megváltoztatta az ítéletet, és az APEH-nek adott igazat.
A cégeket az igazságszolgáltatásba vetett hiten túl sokkal inkább egy nagyon praktikus gazdasági – mondhatni működésbe vágó – szempont ösztönözheti az adóhatósági határozat bírósági megtámadására. A másodfokú adóhatósági határozat – mint ismeretes – jogerős és végrehajtható. Ebből következik, hogy az adóhivatal azonnal inkaszszálhat, vagy más módon behajthatja a megállapított tartozást és a kiszabott bírságot. Ennek elkerülésére kizárólag egyetlen lehetőség van: a határozat megtámadása keresettel a bíróságon, és egyúttal a kérés, hogy az igazságszolgáltató fórum függessze fel a végrehajtást a jogerős döntésig.
A bíróság, ha indokoltnak látja vagy esetleg eleve alaptalannak tartja az adóhivatali határozatot, akkor el is rendeli a végrehajtás felfüggesztését. A cég tehát lélegzetvételnyi előnyhöz jut: legalább az ügy jogerős lezárásáig nem kell viselnie az anyagi konzekvenciákat. Tény: az akár két évig is eltartó per súlyos kockázata, hogy pervesztés esetén hosszú időre visszamenőleg, kamatokkal együtt fizethet. Ez a megoldás azonban gyakorta mégis jobb a cégnek a rögtöni fizetésnél. Azt is számításba veheti: ha évek múltán pert nyer, akkor visszakövetelheti az APEH-től a már befizetett összeget, s ez egyáltalán nem egyszerű feladat. Igaz, a felfüggesztés miatt az APEH is kockáztat, hiszen előfordulhat, hogy a jogerős ítéletig a cég kiürül, és nem lesz mit végrehajtani.
Közigazgatási adóperek
(2004)>> befejezett per: 1285
– a perek 71,8 százalékában
a bíróságok helybenhagyták
– 4,9 százalékában megváltoztatták
– 6,7 százalékában hatályon kívül helyezték az APEH-határozatot
>> 16,6 százalékban a tényállás tisztázatlansága miatt új eljárásra utasító ítélet hoztak a bíróságok
>> befejezett per: 1285
– a perek 71,8 százalékában
a bíróságok helybenhagyták
– 4,9 százalékában megváltoztatták
– 6,7 százalékában hatályon kívül helyezték az APEH-határozatot
>> 16,6 százalékban a tényállás tisztázatlansága miatt új eljárásra utasító ítélet hoztak a bíróságok Sok jövőbeni jogvitát kerülhetnek el az exportőrök az áfatörvény nyári módosításának alapos ismeretével – hívta fel a figyelmet Trinn Gábor. Az unión belül az exportárumozgás és -szolgáltatás esetén nincs áfa. Láncügyleteknél azonban – hiába történik az teljes egészében az unió területén – nem közvetlen teljesítés esetén már nem érvényesül az adómentesség. Ha egy magyar cég például elad valamely terméket egy olasz vállalkozásnak, amely azt továbbszállítja egy görögnek – amellyel a magyar nem áll jogviszonyban –, nem kell áfát felszámítani abban az esetben, ha az árut a hazai cég szállítja az olasznak, vagy az érte jön, és úgy viszi el, hiszen a szerződő felek között közvetlen a teljesítés. De áfaköteles az ügylet, ha az olasz helyett a görög, vagy egy általa megbízott másik cég szállítja el Magyarországról a terméket.-->
