A csokoládé finom, és véd a szívbetegségek ellen

A csokoládéitalt gyógyszerként kortyolták a régmúlt uralkodói, a spanyol hódítók még mise közben is kortyolgatták. Amerikai kutatók tíz éve azt találták, hogy az italt fogyasztó kuna indiánoknál szinte nem fordul elő a magas vérnyomás, ám a városba költözve már védtelenek lettek.

Montezuma azték uralkodó szerint a csokoládéital az istenek itala, amely ellenállóvá tesz és legyőzi a fáradtságot. Egy csésze ebből a becses folyadékból lehetővé teszi, hogy az ember egész nap gyalogoljon, anélkül, hogy ételre szorulna. A spanyol hódítók ugyancsak gyógyszerként itták, és voltak, akik annyira vigyáztak az egészségükre, hogy még mise közben is kortyoltak belőle.

A kuna indiánok is sokat töltenek magukba az általuk készített csokoládéitalból, és tíz éve egy amerikai kutatócsoport ezt a szigeteken élő közösséget tanulmányozva azt találta, hogy közöttük a magas vérnyomás szinte soha nem fordul elő. Az is kiderült, hogy azok a kuna családok, amelyek beköltöztek Panama Citybe, és feladták hagyományos életmódjukat, ételeiket és csokoládéitalukat, már nem védettek: ezek között a hipertónia ugyanúgy megjelent, mint a többi városlakó körében. Pedig ezek is isznak forró csokoládét, de azt, amit nem a maguk szüretelte kakaóbabból csinálnak, hanem a boltban kapható kakaóporból állítanak elő. Azt is megfigyelték, hogy a nagyváros peremén letelepedő kuna családokban, amelyek a városi életformát még csak részben vették át, a hipertónia előfordulása a két véglet között volt.

A vizsgálat vezetője, Normal K. Hollenberg amerikai kutató szerint a megfigyelés azért izgalmas, mert a gyógyszeripar tíz-, sőt százmilliókat költött arra, hogy találjon valami olyan anyagot, amely a szív- és érbetegségek megelőzésére, gyógyítására alkalmas. Tessék, itt a flavonoidokban gazdag kakaóbab.

A flavonoidok igen változatos szerkezetű növényi anyagok, amelyek osztályozása még ma sem teljesen megoldott, de az irántuk megnövekedő érdeklődés mind több kutató számára jelent kitűnő vizsgálati témát. Ennek nagy lökést adott az a felismerés, hogy a flavonoidok egyes tagjai, a flavanolok nagy mennyiségben találhatók a kakaóbabban és ezek megfelelően ellenőrzött vizsgálatokban szív- és érrendszeri védőhatást mutattak. Hatalmas szakirodalma és még nagyobb médiaanyaga van a „francia paradoxon” névre keresztelt jelenségnek, vagyis annak, hogy Franciaországban lényegesen kisebb a koszorúér-betegség okozta halálozás, az infarktus előfordulása, mint sok más európai országban, és még ritkább a szív- és érrendszeri betegségek gyakorisága, ha figyelembe vesszük, milyen bőségesen használ telített zsírokat és koleszterinben gazdag élelmiszereket még a francia reformkonyha, a „nouvelle cuisine” is.

A paradoxont általában a vörösbor mértékletes fogyasztásának javára írják, s ez kitűnő forrása a flavonoidoknak. Hasonlóan kedvező hatást tulajdonítanak a flavonoidokban szintén gazdag teának: akik heti átlagban legalább 14 csészét fogyasztottak ebből az üdítőitalból, azok körében a halálozás négy esztendő alatt 39 százalékkal csökkent.

Keveset tudunk arról, hogyan befolyásolja a kakaóbab flavanoltartalmát a termőtalaj vagy a földművelés technikája, de ismert a szállítás és feldolgozás előtti fermentáció, s ez jelentős mértékben megszabja az ízek és zamatok kialakulását, továbbá árt a flavanoltartalomnak: minél hosszabb a fermentáció, annál kevesebb marad a flavonoidokból. A feldolgozás során mind a pirítás, mind az alkalizálás, amelyek szükségesek a jellegzetes csokoládéíz kifejlődéséhez, tovább károsítják a gyógyhatást.

Mindez érthetővé teszi, hogy a polcokra kerülő kakaó és csokoládé flavanoltartalma szinte megjósolhatatlan. Az bizonyos, hogy a tejcsokoládéban, amelynek lényegesen kisebb a kakaótartalma, kevesebb a flavanol, sőt az is kiderült, hogy a tejben lévő fehérjék kedvezőtlenül befolyásolhatják a flavanolok felszívódását – bár ez még további vizsgálatokat igényel.

Egy nemrég közölt olasz tanulmányban 10-10 önként jelentkezőt vizsgáltak – nem tudni, hány lelkes csokikedvelőből választották ki a vizsgálati alanyokat –, akiknek magas volt a vérnyomása. A mérések előtt egy hétig a vizsgált személyek tartózkodtak minden flavonoidban gazdag ételtől-italtól, majd véletlenszerűen, sorsolással eldöntött sorrendben a csoport fele két hétig naponta tíz deka étcsokoládét fogyasztott, amelyben sok a flavanol vagy ugyanannyi fehér csokit, amelyben gyakorlatilag nincs ilyen növényi hatóanyag, de van benne ugyanannyi kalória. Ezután megint egy hét flavanolmentes időszak következett, és a két csoport cserélt: a korábban sötét csokoládét evők újabb két hétig fehér csokit kaptak és megfordítva.

A vérnyomást naponta mérték, és a csokoládéevés időszaka előtt és után vérminták alapján meghatározták a cukoranyagcserét. Az étcsokoládé csökkentette a vérnyomást, és jó irányba mozdította el az inzulinérzékenységet; a fehér csokinak nem volt ilyen hatása.

Elegáns vizsgálat történt az Egyesült Államokban a végtagok véráramlásának mérésével. Az egészséges önkéntesekben a sűrű csokoládéital kifejezetten növelte az értágulatot, amely az erek belső felszínének sejtjei termelte nitrogén-monoxid fokozott termelődését jelezte, és ez alapvető része az erek egészséges működésének. Ezt az eredményt több más laboratóriumban is megerősítették.

A szív- és érrendszert védő hatását igazolta az a tanulmány is, amelyben a kakaóból származó flavanolok a véralvadásban alapvető szerepet játszó vérlemezkék gátlásával aszpirinszerű hatást fejtettek ki, sőt az is kiderült, hogy a kis adagú aszpirin előnyös, védőhatása és a csokoládé hasonló hatása egymást erősíti. Ennek jelentősége lehet a szívinfarktust vagy a szélütést okozó érelzáródás megelőzésében, késleltetésében.

Egyes csokoládégyárak régóta támogatják azokat a kutatásokat, amelyek a több évezredes csemege gyógyító-megelőző tanulmányozásával foglalkoznak. E kutatómunka eredményeként nemrég megjelent a piacon az a csokoládészelet, amely igen meggyőző vizsgálatban jól értékelhető mértékben csökkentette a „rossz” – LDL – koleszterin vérszintjét, viszont növelte a „jó” – HDL – koleszterin szintjét, ezáltal a kettő arányát kedvező irányba mozdította el.

Csokoládét – étcsokoládét – enni tehát nem csupán finom, de egészséges is, csak ne feledjük, ha a tízdekás táblát mind megesszük, 500-550 kilokalóriát tömtünk magunkba, vagyis egyéb ételeinkből legalább anynyit kell lecsípnünk az egyensúly érdekében.