"A társadalom nem érti a legmélyebb nyomor okait"

A hajléktalanság egy súlyos társadalmi, szociális betegség. Gyógyítására, teljes gyógyulásra csak ritkán van esély. A kérdések és a kérdések mögött lévő észrevételeik azt bizonyítják számomra, hogy az alapvető válasz a társadalom kezében van. Ezért azt is komolyan gondolom, hogy amint a társadalom egyetért abban, hogy a legnyomorultabb rétegeit bármiféle pozitív diszkriminációval méltó életben kell tartani, a politikusok is hasonlóképpen fognak vélekedni. Jelen pillanatban a társadalom nem érti, nem értheti a legmélyebb nyomor okait, és a megoldás útjait sem. A jelenlegi szociális gondolkodás (gondoskodás) elsősorban a hibát, a hibást keresik. És azért is használok egészségügyi hasonlatokat, mert az egészségügyben az orvos a probléma okát a gyógyítás szándékával veti föl, s eszébe sem jut büntetni, mert a társadalom is megengedi, hogy akár a fellelt önhiba ellenére is meggyógyíthassa akármilyen drágán a beteget.
Egy-két példa: súlyos köhögés oka lehet a dohányzás. De akár a tüdőráké is. A magasvérnyomásé lehet a túlhajszoltság, vagy akár a túlevés. Az alkoholbetegségnek szomatikus tünetei is lehetnek, amit az egészségügy gyógyít. De akár egy súlyos baleset sérült okozóját is elviszi a mentő, és jár neki a gyógyulás. Tehát elsőként oda kellene eljutnunk, embereknek és politikusoknak egyaránt, hogy a szociális gondolkodásunk is fejlődik, és nem a hibást keressük, hanem a probléma megoldását. Emellett azt is be kell látnunk, hogy a súlyos vagy a legsúlyosabb betegségek rendszerint nem gyógyíthatók meg teljesen, gyakran meg kell elégednünk szenvedés-csillapítással, az élet meghosszabbításával, vagy akár azzal, hogy még van egy pici időnk szeretni a másikat. (Népszabadság Online)