Nagyobb megbecsülést érdemelnének
Naponta nyolcezer egység vér szükséges a kórházak ellátásához, ezt a mennyiséget a 250 ezres véradótábor garantálja. Ünnepek táján lanyhul
a véradói kedv, pedig ilyenkor is el kell látni a betegeket.
A donorokat több országban, nálunk is a Vöröskereszt szervezi. A tengeren túl, elsősorban Kanadában és az USA-ban 70-80 százalékban ez a modell érvényesül. A fennmaradó 20-30 százalékban állami, önkormányzati és magáncégek foglalkoznak donorszervezéssel, vérvétellel.
A hazai véradómozgalom a Magyar Vöröskereszt égisze alatt indult 1950-ben, a szervezés nagy részét a véradó állomások orvosai, munkatársai végezték önkéntes alapon. Az 1960-as évek eleje óta hazánkban csak térítésmentes véradás zajlik. Ettől az időponttól kezdtek tevékenykedni a Vöröskereszt-szervezetek önkéntes munkatársai, és folyamatosan vették át a feladatot. Az egészségügyben felhasznált vér és vérkészítmények abszolút száma lényegesen alacsonyabb volt a kilencvenes évek második felében elkezdődött magas technológiájú egészségügyi beavatkozások igényeihez képest. Így a véradószervezés egyenetlenségei sem voltak feltűnőek.
A kórházak egyre növekvő vérigénye módszertani változtatásokat követelt a véradásszervezésben. Az 1997-ben megszületett egészségügyi törvény definiálta a feladatot, a vérellátás felelősének az Országos Vérellátó Szolgálatot deklarálta, míg a szervezésben elsőként a Magyar Vöröskeresztet nevesítette. A vérellátást mint állami feladatot az Egészségügyi Minisztériumhoz tartozó Országos Vérellátó Szolgálat végzi, ugyanakkor a Vöröskereszt alaptevékenységi körébe sorolja az önkéntes véradók szervezését. Az 1960-as években elkezdődött közös munka, amelyben a szervezés és az ellátás felelőssége nagyrészt a vérellátók feladata volt, és a szervezés is az ott dolgozó orvosok irányítása alapján történt. A kilencvenes évek végére egyértelműen szétváltak a feladatok, a Vöröskeresztnek kell a véradókat szervezni, ugyanakkor az OVSZ végzi a vérvételt, a donorgondozást, és előállítja mindazokat a vérkészítményeket, amelyek a 165 kórház ellátásához szükségesek. A Vöröskereszt az OVSZ-szel kötött szerződés alapján az 1997-es felkészülési időszakban a vérvétel 50 százalékára, míg az elmúlt évben 80-90 százalékra vállalt a vérvételi tervekben kötelezettséget. A biztonságos vérellátás érdekében nem nélkülözhető az a véradó-szervezési tevékenység, amelyet az OVSZ ma is folytat, azaz az ún. behívás, amikor a véradót valamilyen módon (SMS és telefon) megkeresi, és megkéri, hogy véradás céljából jelentkezzen a lakóhelyéhez legközelebbi vérellátóban. Ennek a fővárosban és Pest megyében van rendkívüli jelentősége, ugyanis a főváros környékén a spontán véradási aktivitás rendkívül alacsony. Az, hogy a nagyvárosokban és környékükön a véradó aktivitás alacsonyabb az aprófalvas településekhez képest, nem magyar sajátosság. Európa nagyvárosai és elsősorban fővárosai hasonló gondokkal küzdenek.
Ugyanakkor jellemző, hogy a hazai betegek körülbelül egyharmadát a fővárosban és környékén található közel 60 kórház látja el. Az Országos Vérellátó Szolgálat 1999-től országos diszpécserszolgálatot működtet, amelynek feladata, hogy a főváros alacsony vérvételi aktivitásának következtében kialakult egyenetlen ellátást az országos napi vérkészletek figyelésével és a készletek átcsoportosításával csökkentse. Az utolsó 15 évben megváltoztak a vérvételi lehetőségek is. Amíg az 1960-as, 1970-es években a véradóbázis alapját a nagyipari munkásság és a katonaság képezte, addig ennek megszűnésével jelenleg az elöregedő vidéki lakosság és az egyre nagyobb számban bevont fiatal véradók képezik.
A vérvételi lehetőségek beszűkültek. Naponta körülbelül 8000 egység vérrel (1 egység = 450 ml) tudjuk biztosítani a zavartalan ellátást, ez azonban bizonyos időszakokban nehézséget okoz. Ezek a nehézségek a nyári időszakban és az ünnepek körül fokozódnak. Kapcsolódva a kulturális, vallási, kereskedelmi és politikai rendezvényekhez, szokássá vált a véradások szervezése is. Jelenleg az országban az évi 450-500 ezer egység levett teljes vér szükségletét 250 ezer rendszeres véradói bázis biztosítja. A 2005-ös évben fokozottan a fiatalok felé fordítottuk a figyelmünket, megalapozva ezzel az egyre idősebb és betegebb véradók utánpótlását. Az évet „Fiatalok a véradásért” jelszóval a 18 és 25 év közötti főiskolásoknak és egyetemistáknak hirdettük meg. Természetesen a hívó szó másoknak is szól.
A véradók a jelenleginél nagyobb megbecsülést érdemelnének, hiszen olyan adományban részesítik a betegeket, amelyet művileg előállítani ma sem lehet. A művér ma még csak fikció, gyakorlati alkalmazása nem megvalósított. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2002-ben meghirdette a véradók világnapját, ehhez csatlakozik – már hagyománnyá válóan – a Magyarországon minden évben ünnepelt novemberi véradók napja. A véradók világnapjának eseményét négy nemzetközi szervezet együttes munkája támogatta a célból, hogy az egész világra kiterjedően biztonságos vért szolgáltassanak. Ezek az Egészségügyi Világszervezet, a Vöröskereszt és Vörös Félhold-társaságok Nemzetközi Szövetsége, a Véradók Nemzetközi Szövetsége (FIODS) és a Vértranszfúziós Nemzetközi Társaság. Egymás között ezek a szervezetek 192 WHO-tagállamot, 181 nemzeti Vöröskereszt- és Vörös Félhold-társaságot, 50 nemzeti önkéntes véradószervezetet és a vértranszfúziós szakemberek ezreit képviselik világszerte.
A vér, amelyet beteg embertársainknak gyógyulás vagy életmentés céljából beadnak, csak teljesen egészséges véradótól származhat. Ezért azok, akik áldozatkész magatartásukkal és egészséges életmódjukkal embertársaikon segítenek, végtelen megbecsülést érdemelnek.
