Prof. dr. Poór Gyula

Új lehetőség az osteoporosis kezelésében

Az osteoporosis (csontritkulás) hazánkban is kiemelkedő népegészségügyi problémát jelent, a betegség több mint 700 ezer nőt és 300 ezer férfit érint. A néma járványnak nevezett kór az életminőség romlását tekintve az egyik legsúlyosabb megbetegedés, mivel a bekövetkező csigolya-, csípőtáji és alkartörések jelentős fájdalommal járnak, és a betegek rokkantságát idézhetik elő.

Egy 2003-as tanulmány szerint az EU-tagállamokban meghaladta a 3,4 milliárd eurót a különböző csonttörések kórházi kezelésének összes költsége. A súlyos betegek ma már nálunk is hozzájutnak a legújabb gyógyszerterápiához.

A korszerű diagnosztikai eljárások és a jól felszerelt hazai centrumok ellenére egyre nő azon betegek száma, akik a kórkép legsúlyosabb formájában szenvednek, több törésen estek át, csontminőségük elérte a kritikus szintet, így a jelenleg alkalmazott, egyébként igen hatékony gyógyszerekre kevésbé reagálnak.

Az ilyen esetek oka elsősorban az, hogy a beteg túl későn kerül orvoshoz. A csontritkulást „néma járványnak” is nevezik, mert meglétét legtöbbször már csak a csonttörés bekövetkezte után észlelik. A már kialakult csigolyatörés azonban fokozza a további csigolyatörések, illetve előrehaladottabb életkorban a csípőtörés kialakulásának kockázatát. Hatékony kezelés hiányában törési láncolat alakul ki, tehát sorozatos törések jelentkeznek, amelyek rontják a beteg életminőségét, valamint növelik a halálozási rátát. Több mint hatezer posztmenopauzás csontritkulásban szenvedő, 55–81 éves nőbeteg klinikai vizsgálata során például bebizonyították, hogy a csípőtörések hétszeresére, míg a jóval korábban kialakuló csigolyatörések közel kilencszeresére emelik a halálozás kockázatát. Ez is magyarázza, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a csontritkulás a legjelentősebb népegészségügyi problémának számít a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos megbetegedések mellett. Európában jelenleg csak a csigolyatörések előfordulását 23,7 millióra becsülik.

A betegek időben megkezdett megfelelő kezelése azonban nem csupán egészségük megőrzése szempontjából fontos össztársadalmi érdek. A későn felismert, már előrehaladott stádiumban lévő betegség szövődményeinek kórházi kezelése rendkívül költséges. Egy 2003-ban megjelent tanulmány szerint, amelyben az ötven év feletti osteoporosisos betegek kórházi költségeit vizsgálták az EU országaiban, egy év alatt több mint 90 ezer beteget hospitalizáltak csak csigolyatörés miatt, és közel 380 ezer beteg részesült kórházi kezelésben csípőtáji törés következtében. A különböző törések kórházi összköltsége pedig meghaladta a 3,4 millárd eurót.

Nem csupán a törések ellátása terheli azonban az egészségbiztosítók költségvetését, hanem közvetve a kialakult életminőség-romlás is. Magyarországon a mozgássérültek mintegy harminc százaléka csontritkulás miatt válik mozgásában tartósan korlátozottá. A betegség a súlyos fogyatékosság előidézésének okai között a második helyet foglalja el. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az osteoporosisos betegek jelentős része már a nyugdíjkorhatár előtt munkaképtelenné válnak.

Kiemelten fontos a megelőzés, a betegség kockázatait csökkentő életmód tudatosítása és a veszélyeztetett korban lévők számára a rendszeres szűrés. Ehhez elengedhetetlen a társadalom teljes szemléletváltása, amely azonban több évet vagy évtizedet is igénylő folyamat. Addig is a legfontosabb a leginkább hatékony, korszerű terápiás eljárások alkalmazása, amelyek segítséget nyújtanak a súlyos szövődmények kialakulásában.

A csontritkulás kezelésére eddig kifejlesztett és jelenleg is használt gyógyszeres kezelések sikeresen akadályozzák meg a betegek állapotának további romlását, stabilizálják a csonttömeget és -minőséget, hatásuk azonban korlátozott a már súlyosan károsodott csontszerkezet és a többszörös törésen átesett betegek esetén. Az ő számukra jelent megoldást a teriparatid hatóanyagot tartalmazó új terápia. Az emberi szervezetben megtalálható mellékpajzsmirigy-hormon aktív fragmentumát állították elő rekombináns DNS-technológiával. Az újdonság fontos hazai vonatkozása, hogy a mellékpajzsmirigy-hormon csontanyagcserére gyakorolt hatását egy magyar származású tudós, Selye János már az 1930-as években leírta. Később fény derült arra is, hogy ez az anyag napi egyszer adagolva képes a csontépítő sejtek stimulálására, segíti a az új csont képződését, és növeli a csont mennyiségét. A károsodott csontszerkezet javításával és a csont építésével megfordíthatja a súlyos csontritkulás folyamatát, ezáltal jelentős mértékben csökkenti a csonttörések kockázatát és a szövődmények előfordulását.

A terápia alkalmazása a beteg számára rendkívül egyszerű, hiszen mindössze napi egyetlen, az inzulinadagoló tollakhoz hasonló eszközzel beadott injekcióra van szükség. A kezelés további előnye, hogy viszonylag rövid ideig, mindössze 18 hónapig tart, jótékony hatása azonban hosszú távon fennmarad.

A gyógyszert az Európai Unió számos tagállamában már forgalmazzák, és ahol elérhető, kiemelt támogatásban részesül. A szakemberek remélik, hogy a készítmény hamarosan elérhetővé válik az előrehaladott osteoporosisban szenvedő és a valódi csontképző kezelésre váró magyar betegek számára is.