Biztonságot ad az írásbeliség
Az irányelv nemcsak a munkáltató szerződésmódosítási tevékenységét segíti, de eligazítja a munkaügyi felügyelőket is a foglalkoztatási jogviszonyok ellenőrzése során – hívta fel a figyelmet Trinn Gábor ügyvéd. Azt javasolta: a munkáltatók minél előbb lássanak hozzá a megkérdőjelezhető jogviszonyok felülvizsgálatához, hiszen várhatóan szaporodnak majd az ilyen jellegű munkaügyi ellenőrzések, de nem lényegtelen a helyzet tisztázása az új adóévre tekintettel sem. Néhány kivételtől eltekintve mindenféle foglalkoztatási szférában lehetséges a választás a munkaviszony, a vállalkozói vagy a megbízási jogviszony között. Az irányelv azonban hangsúlyozza, hogy a választás szabadsága a feleket nem az elnevezésben, hanem a szerződés tartalmában illeti meg. Ezért a jogviszonyok elhatárolásában is a tartalmi szempontok érvényesülnek.
Az egyik legfontosabb ismérv a tevékenység jellege, illetve a munkakörként való feladatmeghatározás. Az irányelv értelmében a megbízási vagy a vállalkozói jogviszony az egyes konkrét feladatok rendszerint eseti elvégzésére vonatkozik, a munkaviszonyban viszont a feladatok összességét és azok folyamatos végzését jelenti. Ha munkaviszonyt akarnak létesíteni a felek, akkor nagyon határozottan meg kell jelölni a munkaszerződésben azt is, hogy ki gyakorolja a munkáltatói jogkört, kinek van utasítási és ellenőrzési joga, és azzal miként élhet. Hasonlóképpen elengedhetetlen a munkavégzés helye és a munkaidő-beosztás. A megbízási vagy a vállalkozási jogviszonynál érdemes utalni arra, hogy a megbízó a megbízottnak, illetve a vállalkozónak nem generálisan, csak bizonyos feladat elvégzésére vagy mondjuk, az elvárt minőségre adhat utasítást, de arra nem, hogy azt miként teljesítse. Fontos, hogy a vállalkozási szerződés eredmény létrehozására irányul.
A munkaviszonyban személyes munkavégzési kötelezettség van, míg a vállalkozási, megbízási jogviszonyban lehet alvállalkozót, közreműködőt is igénybe venni, és gyakori, hogy a feladatot másik gazdálkodó egység teljesíti. A munkaviszony jellemző eleme a foglalkoztatási kötelezettség. A munkáltatónak munkával kell ellátnia a munkavállalót, feladat híján viszont esetenként állásidőt kell téríteni. A munkavállalót ugyanakkor terheli az úgynevezett rendelkezésre állási kötelezettség, meg kell jelennie a munkahelyén. Ez a vállalkozási, megbízási szerződésektől általában idegen. Előfordulnak azonban olyan – például könyvelői, ügyvédi – megbízások, amelyek bizony folyamatos feladatokat céloznak, illetve jellemző ismérvük a rendelkezésre állás is. Számos átfedés lehet tehát a foglalkoztatási jogviszonyok között. Ezért is mondja ki az irányelv, hogy a foglalkoztatási jogviszony megítélésénél nem szabad pusztán egy-egy szempontot kiemelve dönteni, hanem valamennyit összességében kell vizsgálni.
A munkáltatóknak az esetleges viták elkerülésére pontosan megfogalmazott szerződésekről kell gondoskodniuk. Ha a megállapodás netán vegyes foglalkoztatási elemet is tartalmaz, úgy még inkább lényeges az ismérvek határozott rögzítése – hangsúlyozta Trinn Gábor. A megbízási jogviszonyban, vállalkozásban például nincs szabadság, de ha a megbízott, a vállalkozó olyan feladatot lát el, amelyet akár munkaviszonyban is végezhetne, a felek kimondhatják, hogy a rendelkezésre állási kötelezettséget egy bizonyos időszakban felfüggesztik. Az átfedésekre is tekintettel javasolta, hogy jóllehet csak a munkaszerződésnél kötelező írásbeliség, a megbízásnál és a vállalkozásnál is érdemes azt alkalmazni, mert nagyobb biztonságot nyújt a feleknek.
Nem kizárt, hogy valakit munkaviszonyban és mondjuk, megbízás alapján is foglalkoztatnak. Ilyenkor a felek akkor járnak el helyesen, ha meghatározzák a munkaviszony szerinti standard feladatokat, valamint a megbízási jogviszonyt megkövetelő egyéb speciális, szükséges és nem állandó teendőket – mondta az ügyvéd. Hozzátette: a különböző jogviszonyokban eltérők lehetnek az adónemek, ez azonban nem feltétlenül elhatárolási szempont a jogviszonyok megítélésében. (KK)
