Igyekeznek kivédeni a lex Kaya Ibrahim veszélyeit
A múlt nyáron, a cégek fantomizálódásának megakadályozására született lex Kaya Ibrahimként emlegetett jogszabály kapcsán új gyakorlatot tapasztalnak a Pest Megyei Cégbíróságon az üzletrész-átruházásoknál.
A szerződésekben hangsúlyos elemként szerepel, hogy a vevő tudomásul veszi a vállalkozás tartozásait, vitatott adósságait, ezzel az esetleges jövőbeni felelősségre vonást igyekeznek kivédeni az érintett tulajdonosok.
A hatályos szabályozás szerint, ha a felszámolandó cég vagyona nem nyújt fedezetet a hitelezői követelésekre, a bíróság megállapíthatja annak a tagnak a korlátlan felelősségét, aki a felszámolást megelőző öt éven belül rosszhiszeműen ruházta át vagyoni hányadát. Július elsejétől a felelősséget csak komoly vagyonvesztés esetén és nem bármelyik, hanem kizárólag a többségi befolyású részvényesekkel szemben lehet megállapítani. Akkor érvényesül, ha a vállalkozás a felszámolás kezdetekor saját tőkéjének felét meghaladó tartozást halmozott fel, és a procedúrát cégbírósági megszüntetési eljárás előzte meg, amely akkor indul, ha a befolyást szerzett részvényesek elmulasztják a cég törvényes működésének helyreállítására irányuló kötelezettségeiket. A visszamenőlegesség három esztendő. Ám változatlanul az érintett csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy az átruházáskor a cég fizetőképes volt és a vagyonvesztés csak ez után következett be, illetve nem volt ugyan fizetőképes, de az átruházáskor jóhiszeműen járt el.
Ha cégbíróság által fellelhetetlen a vállalkozás, ha hiábavalók a törvényes működés helyreállítását megkövetelő felszólítások, és nincs más út, mint a megszüntetés, akkor később erre figyelemmel mérlegeli a tényeket a felelősség megállapítására hivatott igazságszolgáltató fórum is. Önmagában a cég tartozásának szerződésbe foglalásával a rosszhiszemű tulajdonosok aligha úszhatják meg a felelősséget – vélekedtek az igazságügyi tárcánál. Sőt, magatartásuk joggal való visszaélésnek minősülhet. A bíróság kétségkívül tekintettel lesz a minden jel szerint színlelt szerződésre, arra, ahogy az érintettek előrelátóan a makulátlanságuk igazolásával próbálkoztak. A volt tulajdonos jóhiszeműségének megállapítása nem feltétlenül a társaság fizetőképességétől vagy annak hiányától függ, hanem azon is múlik: igazolni tudja-e, hogy az átruházáskor a cég székhelye ismert volt, és a vezető tisztségviselők valóságos személyek, akikről feltételezhető, hogy gondoskodni tudnak a társaság ügyvezetéséről. (KK)
Azok az üzletrészeladók, akik gondosan szeretnének eljárni – és minden bizonnyal ők vannak többségben – nem is tehetnek mást, minthogy rögzítik az átruházáskori helyzetet a szerződésben – mondta Trinn Gábor ügyvéd. A szerződésben foglalt klauzulák szolgálhatnak ugyanis számukra segítségül, ha esetleg évek múltán olyan gyanúval lépnek fel ellenük, hogy rosszhiszeműen jártak el. Más kérdés, hogy mit foglalnak a szerződésbe, és az elegendő lesz-e későbbi helyzetük tisztázására.
