Milyen juttatásokat érdemes adni a dolgozóknak?
Kisebb változtatások történtek az idén a dolgozóknak adható adómentes vagy alacsony adóterhelésű juttatások rendszerében. Mindezek alapján a kis- és középvállalkozásoknak érdemes kiszámolni: milyen formában tudnak adómentesen vagy legalábbis minimális közteher mellett minél nagyobb fizetésemelést adni alkalmazottaiknak.
A legkedvezőbb dolgozói juttatási formák várhatóan 2006-ban is az adómentes lehetőségek lesznek, így például az étkezési támogatások, az adómentes üdülési szolgáltatások, a helyi bérlet támogatása. A változó jogszabályi környezetben is fontos elem marad az egészségpénztári tagság.
Ami a változásokat illeti: emelkedtek egyes értékhatárok (étkezési hozzájárulás, iskolakezdési támogatás, üdülés, kis értékű ajándék), a helyi közlekedési bérlet köztehermentessé vált, évi 400 ezer forintos felhasználási korlátot ír elő az szja kilenc konkrétan meghatározott juttatásra (köztük az önkéntes egészség- és az önsegélyező pénztárakra), s szinte minden juttatási jogcímnél különféle pontosításokat, finomításokat hajtottak végre. A tapasztalatok azt mutatják, hogy különösen a kis- és középvállalkozások körében nincs akkora anyagi fedezet, amely akár csupán a kizárólag adómentesen juttatható javadalmak teljes összegének kimerítésére elegendő lenne – hangsúlyozta Lehoczky László, az MKB Egészségpénztár elnöke, hozzátéve: összességében így a kiadásokat nem igazán korlátozzák a változások. Hasonlóan nyilatkoztak az Generali-Providencia partnercégénél, az Évgyűrűk Egészség- és Nyugdíjpénztárnál is, mint mondták: az átlagosan adott juttatások meglátásuk szerint nem lépik túl a megadott 400 ezer forintos éves limitet. A szokásos havi 9 ezer forintos étkezési hozzájárulás, a hatezer forintos helyi közlekedés térítése, illetve a tízezer forintos egészségpénztári támogatás ugyanis együttesen 300 ezer forintot jelent éves szinten. (Miután az önkéntes nyugdíj- és az önkéntes egészség-, illetve önsegélyező pénztárak újra eltérő adózási feltételek közé kerülnek, így a keretbe nem számít bele az önkéntes nyugdíjpénztári támogatás, amely még ezen felül adható.)
Egészségpénztári, avagy nyugdíjpénztári befizetés? Mindeddig az előbbi vitte a prímet, hiszen ebből a konstrukcióból látott leghamarabb pénzt az alkalmazott. Adózási szempontból ugyanis – mind a munkáltató, mind a munkavállaló szempontjából – nincs különbség az önkéntes nyugdíj- és az egészségpénztári befizetés között. A munkáltató által fizetett hozzájárulás ugyanis adómentes ráfordításként számolható el, és havonta, dolgozónként a minimálbér mértékéig (62 500 forint) mentes a tb-, a munkaadói és a szakképzési járulék megfizetésétől is. Ezenkívül adható adóköteles munkáltatói hozzájárulás, illetve adomány is, és bár ezek a pénztártag számára egyéb jövedelemnek minősülnek, és adókötelezettséget vonnak maguk után, a hatályos jogszabály szerint ezen összegek után az adózó – a törvényben foglaltak szerint százezer, illetve a 2020. január 1. előtt nyugdíjba vonulók esetében 130 ezer forintig – 30 százalékos adókedvezményt is igénybe vehet.
Az együttes egészség- és önkéntes nyugdíjpénztári tagdíjátvállalást célszerű a munkáltatóknak úgy optimalizálni, hogy az egészségpénztári átvállalás évi 400 ezer forint alatt maradjon, együttes havi összege az önkéntes nyugdíjpénztárival azonban ne haladja meg a minimálbér 130 százalékát (81 250 forint). E határokon belül a munkáltató annak megfelelően dönthet az arányokról, hogy melyiket tartja hosszú távon kedvezőbbnek munkavállalója számára, de e kérdésben az alkalmazott igényeit is figyelembe veheti – taglalja a lehetőségeket Kozek András, az Allianz Hungária Biztosító vezérigazgató-helyettese. Az MKB Egészségpénztár elnöke ugyanakkor úgy látja, igencsak veszélyeztetett a munkáltatói hozzájárulások egészségpénztári felhasználásának nagysága, mivel a 400 ezres kereten belül ezeknek a juttatásoknak olyan „versenytársai” vannak, mint az adómentes üdülési szolgáltatás, az iskolakezdési támogatás, az internethasználat, a helyi bérlet, a kulturális juttatás támogatása. Hasonló véleményen van Müller Katalin, az Uniqa Egészségpénztár ügyvezető igazgatója is; mint fogalmazott: tekintettel arra, hogy az egészségpénztári befizetések 80 százaléka munkáltatótól származik, a limit hátrányosan befolyásolhatja a szféra fejlődési lehetőségeit.
S mely juttatási forma érheti meg leginkább 2006-ban a munkaadónak és a munkavállalónak? Az idén is az egészségpénztár lehet az egyik legnépszerűbb támogatási forma, hiszen az általuk nyújtható szolgáltatások köre igen széles – vélik a piaci szereplők –, annak ellenére is, hogy a szolgáltatási kör és az elszámolási szabályok rendszeres módosítása megnehezíti a pénztárak működtetését, növeli költségeiket. A pénztárak több éve harcolnak az egyes szolgáltatások elszámolásához előírt, esetenként értelmetlen jogszabályi előírások módosításáért (például gyógyszemüveg- és kontaktlencse-, sporteszközvásárláshoz, sportoláshoz, üdüléshez orvosi javaslat szükséges), miközben az egészségügyi és rekreációs üdülések és sporteszközök elszámolási értékhatár-megadása sem életszerű, ráadásul adminisztrációigényes – magyarázta Müller Katalin. A tagokat elkedvetlenítheti Lehoczky László szerint az is, hogy a gyógyüdülésre és a sporteszközvásárlásra (160 ezer, illetve 75 ezer forint/fő/év) az előző év végi pénztári egyéniszámla-egyenleg erejéig költhetnek a tagok, az év közben újonnan belépőt a belépés évében kizárják ebből a szolgáltatásból.
Az egészségpénztár az önkéntes nyugdíjpénztárral együtt 2006-ban is jól kiegészíti egymást, hiszen az előbbi rövid távon, az utóbbi pedig hosszú távon lehet a munkatársak megtartásának, lojalitásuk megszerzésének egyik eszköze – mutatott rá Kozek András, ám mint kifejtették: a kétféle tagdíjátvállalás arányában átrendeződés várható az önkéntes nyugdíjpénztár javára. Hasonlóan látja a jövőt Lehoczky László is, szerinte ugyanis a két pénztártípus közötti diszkrimináció akár meg is fordíthatja a korábbi trendeket. Ez pedig nem a legjobb, hiszen az egészségpénztári tagok létszáma még ma is csak harmada a nyugdíjpénztáriaknak (az önkéntes nyugdíjpénztári tagok száma 1,2 millió, az egészségpénztári tagoké közel 450 ezer). S vélhetően az egészségpénztári piacon folytatódnak a kisebb pénztárak be-, illetve összeolvadásai, hiszen a megnőtt költségeket (szigorodó számítástechnikai előírások) nem tudják kitermelni. A verseny ráadásul a pénztárakat a működési költségeik csökkentésére kényszerítik, ám mint egyesek fogalmaztak: ez csak egy meghatározott taglétszám felett valósulhat meg.
Az egyéni befizetések vonatkozásában változás, hogy az ezek után járó 30 százalékos kedvezményt 2006-tól a pénztártag már nem kapja kézhez, hanem azt az adóhatóság a tag által megjelölt önkéntes pénztári egyéni számláján írja jóvá. Az egyéni befizetések adókedvezményeit tehát a jövőben sokkal hosszabb átfutási idővel és a pénztárba „visszafizetéssel” írják jóvá. Jó hír, hogy ebből az összegből működési költséget nem vonhat le a pénztár.
