Korhatáros tündérjáték
Talán a Vígszínházban érzékelhető leginkább az a furcsa harc, amelyet a nézőkért kell megvívni – manapság a csodával határos prózai előadásra esténként közel ezer embert becsábítani. A fővárosi nagyszínházak vagy profilt váltanak, vagy a lavírozást vállalják – szerencsére nem mindegyik adja föl a színvonalas művészi munka igényét.
Elgondolkodtató, nem minden pillanatában egyértelmű, nem modernizált, nem vidám, nem zenés előadással rukkolt elő a Vígszínház. Felnőtteknek szóló tündérjátékként hirdetik A kék madár című előadást, amely a valóság és képzelet határvilágába utaztató, azonos című Maeterlinck-meséből készült, Zsótér Sándor koncepciója szerint.
Tizennyolc éven aluliaknak még akkor sem ajánlott, ha más színházakban oly divatos ezt az előadást matinéban adni. Annak ellenére, hogy ez mélyebb, már-már filozófiai mű, amely az élet értelmét kutatja, s közben folyamatosan az öregedésről, halálról, elmúlásról beszél, földöntúli, ép ésszel fel nem fogható dolgokról. Ez persze csak felfogás kérdése: tekinthetjük gyermeki fantazmagóriának mindezt, de Zsótér most arra vállalkozott, hogy megmutassa a mű felnőttségét.
Mindebből nem következik, hogy a rendező jóval sötétebbnek láttatja a jövő belépőpontjait, de egy reálisan gondolkodó felnőtt számára reális kapaszkodókat nyújt fegyelmezett színészeivel (Börcsök Enikő, Venczel Vera, Béres Ilona, Kamarás Iván, Hegedűs D. Géza, Halász Judit és mások), az előadás lehengerlő látványvilágával (Ambrus Mária és Benedek Mari) és gátlástalanságában lenyűgöző teátrális megoldásokkal.
Talán nem titok: a második felvonásban különleges szerepet kapnak a nézők, akik puszta jelenlétükkel végtelen virágos rétté, egyszersmind holdbéli, síron túli tájjá változtatják a hatalmas színházi termet – néhány pillanat alatt válnak megkapó színházi kép részesévé. Aki pedig kimarad ebből, soha nem érti meg, mit keres az a sok átszellemült ember este tízkor a Jászai Mari téri villamosmegállóban, kezében egy szál fehér szegfűvel…
A kék madár, rendezte: Zsótér Sándor (Vígszínház, www.vigszinhaz.hu)
