Megtalálta a Diagon a fehér foltot a piacon

Ha a rendszerváltás szele nem csapta volna meg a vegyész végzettségű, az MTA Izotópkutató Intézetében dolgozó Kern Józsefet, akkor talán a magyar diagnosztikai piac vezető vállalatának számító Diagon Kft. alapjai sem teremtődtek volna meg. A cég létrehozása mellett akkoriban mindössze annyi szólt, hogy – az akkori jogszabály értelmében – az újonnan alapított társaságok öt évre adómentességet élveztek. Az utolsó pillanatban, 1989. december 22-én jegyezték be a céget 40 ezer forint törzstőkével, ám mint Kern József megjegyezte: egy darabig nem is körvonalazódott, mivel foglalkozna a cég, ráadásul egy évre Ázsiába ment dolgozni. A mérföldkövet egy érettségi találkozó jelentette. „Összefutottam egykori osztálytársammal, aki a gyulai kórházban dolgozott, s éppen azt mesélte, hogy hematológiai oldatot gyárt, s ezzel félmillió forintot spórolt a munkahelyének. Felvetettem, gyártsuk mi az oldatot” – emlékszik vissza, s ezzel az ötlettel megalapozta a jelenleg már hatmilliárd forintos forgalmat lebonyolító Diagon Kft. jövőjét. Az első évben 80 ezer forint árbevételt könyvelhetett el a cég, egy évvel később viszont már egymilliósat. Az ugrás mindenkit meglepett, s mint Kern József megjegyezte: ez volt az a pillanat, amikor el kellett dönteni, továbbra is baráti körben fejlesztenek, munka után, avagy kilépnek a munkahelyükről, s a kft.-nek szentelik minden energiájukat. A kérdésre, miszerint számítottak-e ilyen rakétaszerű növekedésre, mindössze annyit válaszolt: a napi 15-16 óra munka mellett nem volt idejük ezen gondolkodni. „Az 1990-s évek közepére már mindegyik géptípushoz tudtunk gyártani oldatot, amely olcsó volt és minőségileg kiváló. Ebben egyedit nyújtottunk, de a piaci részesedésünk növekedéséhez az is kellett, hogy a hazai konkurencia nem fejlődött” – magyarázta az ügyvezető igazgató. Kern József azonban nem állt meg az országhatároknál, mint mondta, a kezdetektől egy nemzetközi birodalom felépítésében gondolkodott. „Figyeltem a piaci mozgásokat, rengeteg információt gyűjtöttem be, minden második napon külföldön voltam, s megpróbáltam megtalálni azokat a partnereket, akik el tudják adni a termékeinket” – sorolja a növekedés mozgatórugóit. S bár találtak egy olyan szegmenst, ahol nem volt konkurencia – a legtöbb helyen ugyanis csak 2-3 szereplős a piac –, az export felfuttatása így sem ment könnyen. Jelenleg már mintegy 80 országba szállítanak, gyártó üzemük van Indonéziában és Brazíliában. Különösen büszke arra, hogy Kínában egy adott oldat területén már piacvezetőnek számítanak, illetve, hogy Ausztráliába is sikerült betörniük. Ez utóbbi egy maláj kongresszus eredménye – jegyezte meg, utalva arra, mennyire fontos az állandó nemzetközi jelenlét. Külföldön lát még fehér foltokat, most Afrika középső részén szeretnének pozíciókat szerezni.
„Mentünk, mint a rakéta” – jellemzi a cég növekedési ütemét, ez ugyanakkor azt is maga után vonta, hogy idővel folyamatosan „meg kellett szabadulnia” az egyes feladatoktól. Szerencséje volt a megfelelő szakemberek megtalálásával is, hiszen mint mondja, megadatott számára az a lehetőség, hogy a semmiből hozza létre a csapatát. Kezdetben olyanokat válogatott össze, akikkel együtt dolgozott az MTA-nál, s mára kialakult az a 10-15 fős gárda, amely a cég kemény magjának számít. Egy magas szakmai szinten lévő társaság létrehozása lebegett a szeme előtt, s mint megjegyzi, fontosnak tartja azt is, hogy friss maradjon a tudás. Éppen ezért folyamatosan járják a konferenciákat, sőt a nyelvtudásra is nagy hangsúlyt helyeznek. „Egy felsőfokú angol nyelvvizsgával rendelkezőnek is heti két alkalommal ott kell ülnie az angoltanfolyamon” – utalva arra, hogy csak az anyanyelvi tudás mentesíthet a tanulás alól.
Autodidakta módon tanult mindent, az értékesítés fortélyaitól kezdve a rakétaszerűen növekvő vállalat menedzseléséig, s mint megjegyzi, a cégvezetéshez vagy van valakinek érzéke, vagy nincs. S persze az sem árt, hogy a társaság fejlődését higgadtan szemlélje a vezető. Amikor azt lehetett tapasztalni, hogy a német, osztrák piacon megállt a fejlődés, el kellett gondolkodni azon, milyen irányba lehet továbbvinni a céget – fogalmaz. Éppen ezért új ágazat felé nyitottak: belefogtak a gépgyártásba. „Az arab piacon nemrég debütáltunk, s elsősorban a fejlődő világ kis- és közepes laborjait célozzuk meg” – magyarázza.
Az 1990-s évek közepén, második felében egy ilyen céget már nem lehetett volna létrehozni, rengeteg pénzt emésztett volna fel – hangzik a válasz arra a kérdésre, hogy mennyire voltak „jó helyen, jó időben”. A cég szárnyalását látva értelemszerűen többen is megkeresték vételi ajánlattal őket, sőt volt, aki a tőzsdére vitte volna, ám mint Kern József megjegyezte: nem gondolja még úgy, hogy nyugdíjba kellene vonulnia. „A tartalékokat látom” – utal a cég jövőbeni növekedési lehetőségeire, amelyet saját forrásból is meg tudnak oldani.

-->