Világszintű magyar kiállítások
Információink szerint a budapesti Szépművészeti Múzeumban a jövő hét elején várják a százezredik látogatót az El Greco, Velázquez, Goya: Öt évszázad spanyol remekművei című kiállításra. Az április 30-ig látogatható tárlat iránti érdeklődés is ékesen bizonyítja, hogy stabil közönségre számíthatnak a nagy értékű kiállításokat szervező múzeumok. Közben a 100 éves Szépművészeti Múzeum máris újabb nagy eseménybe fog: vasárnaptól látogatható a Luxemburgi Zsigmond korát bemutató tárlat, amelyhez a világ 19 országának mintegy száz gyűjteményéből költcsönözték a csaknem 400 műtárgyat (lásd ajánlónkat az oldal alján). Baán László főigazgatótól tudjuk: a grandiózus tárlat bekerülési értéke 500 millió forint – a Monet és barátai című francia impresszionista kiállítás esetében ez az összeg feleekkora volt.
Hosszú idő után a Monet és barátai című kiállítás hozta meg hazánkban az áttörést, a francia impresszionisták képei 2003. december 1-je és 2004. március 15-e között 256 ezer érdeklődőt vonzottak a Szépművészeti Múzeumba. 2003. október 14-e és 2004. február 15-e között az egyesített Mednyánszky-életmű vonzott 175 ezer látogatót a Magyar Nemzeti Galériába. Aztán 2004. december 16-a és 2005. február 27-e között újabb rekordot hozott a 400 év francia festészete című átfogó kiállítás, amelyet körülbelül 300 ezren néztek meg. De a csúcsdöntés itt sem állt meg, hiszen jött a Munkácsy a nagyvilágban című tárlat a Magyar Nemzeti Galériában 2005-ben: ez március 24-én nyílt meg, a meghosszabbított nyitva tartás után augusztus 21-én zárt be, s több mint 360 ezer látogatót vonzott.
Az utóbbi évek magyarországi látogatócsúcsai világviszonylatban is jelentősnek számítanak, ha megnézzük azt az összehasonlítást, amelyet nemrég adott közre a The Art Newspaper. A Munkácsy a nagyvilágban című kiállítás a 360 ezer látogatóval nemcsak abszolút hazai rekordot jelentett, hanem egyúttal a világ huszadik legnagyobb látogatottságú kiállításának is számított. Olyan tárlatokkal került egy súlycsoportba, mint például a New York-i Metropolitan Museum of Art Matisse-kiállítása, vagy a londoni Tate Modernben rendezett Frida Kahlo-bemutató.
Munkácsy lekörözte egyebek mellett a bécsi Kunsthistorisches Museumban az idén januárban zárult Goya-kiállítást is, hiszen arra „csak” 300 ezren voltak kíváncsiak. Igaz, az osztrák főváros látott már népszerűbb kiállításokat is, az Albertina 2003-as Dürer-kiállítását például három hónap alatt 470 ezren nézték meg.
A legtöbb érdeklődőt vonzó kiállítások sorában tavaly is nagyjából egyforma arányban képviseltették magukat az európai és a tengerentúli múzeumok, ám ha a kiállítások időtartamát is figyelembe vesszük, akkor már az amerikai és a japán múzeumok viszik el a pálmát. A tokiói nemzeti múzeum Hokuszai-kiállítását például alig több mint egy hónap alatt 333 ezren látták, ez naponta közel tízezer látogatót jelentett. A lista 2. és 3. helyén szintén japán, a 4. és 5. helyen pedig az Egyesült Államokban lévő múzeumokat találunk.
Ebből a szempontból komoly versenyelőnyt jelent a tengerentúli múzeumok nagy mérete. De a tokiói múzeum is közel 3000 négyzetméteren mutatta be Hokuszai-fametszeteit, így egyszerre 2000 látogató tartózkodhatott a termekben. Ezzel szemben az európai múzeumok patinás épületeiben sokkal kevesebben nézelődhetnek egyszerre. Ám nem csak négyzetméterkérdés a látogatók száma: a japán múzeumokat 2001-ben félig privatizálták, és az intézmények azóta mindent megtesznek azért, hogy növeljék a látogatók számát és ezzel a bevételt. (EE–TG)
