Alig lassul a gyógyszerpiac növekedése
Az nyilvánvaló, hogy a növekedés az új készítmények piacra kerülése miatt elkerülhetetlen. Mértékét azonban az átlagos árszint, az árrések alakulása mellett a támogatási politika és a gyógyszerek fogyasztását nagy részben meghatározó orvosok tájékozottsága, gyógyszerfelírási gyakorlata is befolyásolja.
A magyar gyógyszerpiac továbbra sem független a nemzetközi tendenciáktól. Szereplői aktivitást mutatnak Európa és a világ gyógyszerpiacán is. A magyarországi gyógyszergyártók termékei is megjelennek az európai és a távolabbi piacokon is. A globalizáció hatásaként a magyar piac legfeljebb rövid, átmeneti ideig zárható el az új termékek elől. Az ilyen jellegű financiális problémákra hivatkozó törekvések rendre botrányokat és végső soron a piacon zavarokat idéznek elő. A piaci zavarok természetes kísérőjelensége a forgalom növekedése.
A szakértői előrejelzések szerint évről évre közeledik egymáshoz az európai piac és a volt szocialista országok piaca. Néhány évvel ezelőtt a növekedés szükséges mértékét 25–35 százalék közötti értékűre tették ahhoz, hogy az EU-csatlakozásig a különbségek elfogadható mértékűre csökkenjenek. Ilyen mértékű bővülés nem következett be. A korábbi évek 16-17 százalékos magyar növekedése csökkentette a lemaradást, de be nem érte az uniós átlagot. A közeledés azonban a kormányzati szándékok és intézkedések ellenére folytatódott, mert a növekedés üteme meghaladta az európai átlagot. A 2004. év különösen durva kormányzati beavatkozása komoly feszültségeket szült. Ehhez képest a 2005. év szinte zavartalanul telt el. Igaz, az előző évi helyzet megismétlődése ellen minden piaci szereplő erőfeszítéseket tett. A gyártók jelentős forrásokat bocsátottak a gyógyszerkassza hiányának részbeni pótlására. A szokásos éves becslésünk elkészítésénél az előző évvel szemben nem számoltunk radikális finanszírozói, esetleg kormányzati beavatkozás lehetőségével. A nyugalomban eltelt év is azt bizonyítja, hogy el lehet kerülni az erőből történő politizálást, a diktátumok alkalmazását.
A 2004 júniusában a kormány és a gyógyszercégek között megkötött megállapodás valójában a gyógyszerkasszát védte, kevéssé törődve a lakosság hosszabb távú érdekeivel. A lakossági érdekeket a gyártók önmegtartóztatási vállalása védte. A piaci folyamatok – a természetes fejlődés miatt – jelentős részben ettől függetlenül alakultak. Ez is bizonyítja, hogy a természetes fejlődés sokkal meghatározóbb, mint az egyes piaci szereplők érdekérvényesítő képessége.
Okkal feltételezhető, hogy a magyarországi növekedés az európait meghaladó mértékű lesz az elkövetkező években is, annak ellenére, hogy a gyártók és kormányzat között létrejött megállapodás a tb-gyógyszerkassza éves növekedését 5 százalékban határozta meg. Ha ez a forgalommal arányos, akkor európai lemaradásunk tovább növekszik, ha nem, akkor a lakossági terhek fognak ismételten jelentősebben növekedni. Természetesen már a megállapodást követő első évben sem volt tartható az 5 százalékos növekedés.
A többéves átlaghoz közelítő 16,8 százalékos növekedéssel 2005-ben a gyógyszerpiac fogyasztói áron elérte az 500 milliárd forintot, ehhez még hozzá kell számolni a 87,4 milliárd forint fogyasztói áron számított kórházi gyógyszerforgalmat. Ismét bizonyítottá vált, hogy a kormányzati és finanszírozói szándékok a természetes folyamatokat nem képesek megállítani.
A közforgalom növekedése előre látható volt. Az egy évvel ezelőtti becslésünk az összes forgalmat illetően 4 százalék pontossággal vált be. A tényleges bővülés a tervezetthez képest 14,7 százalékkal volt nagyobb. A tb-támogatás tényleges növekedése 22,5 százalékkal haladta meg a tervezettet. Ezzel a lakossági teher a vényköteles szektorban 5,1 százalékkal lett nagyobb a tervezettnél és 12 százalékkal az előző évinél.
Indokolt megjegyezni, hogy az OTC-terheket a fogyasztók alapvetően önszántukból vállalják. Ám tény: 2002-ben a lakosság a vényköteles gyógyszereknél kapott „megtakarításait” ebben a szektorban elköltötte. Jól látszik, hogy abban az esetben, ha a vényköteles szektorban a terhei növekszenek, az OTC-szektorban fogja vissza a fogyasztását. A két szektor között egyértelműen látszik az összefüggés.
A lakossági tehernövekedést jelentősen befolyásolja a társadalombiztosító gyógyszerkasszájának nagyságát. A tb-támogatás tényleges növekedése az előző évhez képest ugyanakkor 5,7 százalékkal lett nagyobb, és elérte a 20,4 százalékot. A lakossági összteher, azaz a vényköteles és a vény nélküli készítmények öszszes fogyasztása 6,4 százalékkal nőtt 2005-ben. Az OTC-készítmények fogyasztásának bővülése értékben 2005-ben az előző évekhez képest közel egy százalékponttal növekedett, és elérte a 9,4 százalékot. Ha figyelembe vesszük, hogy az előző év háromnegyed részében élt a 15 százalékos árcsökkentés, akkor naturáliában nem növekedésről, hanem ténylegesen az előző évekhez képest csökkenésről kell beszélni. Ez azt jelenti, hogy csökkent az OTC-készítmények piaci részaránya, és alig éri el a 14 százalékot.
A gyógyszerköltségek közösségi (állami) és magánfinanszírozása a vényköteles körben fokozatosan és egyre nagyobb terheket ró a lakosságra, az arányok azonban javulnak. Mindezt a nyugdíjasok helyzetével is indokolt összevetni, hiszen a gyógyszerfogyasztás körükben arányait tekintve nagyobb, mint a fiatalabb korosztályéban.
A forgalom növekedése az idén a már szinte megszokott módon kiszivárogtatott – de a választásokra tekintettel visszafogottabb – restrikciós intézkedések ellenére sem lesz megállítható. Nagy valószínűséggel állítható, hogy a növekedés eléri, sőt meghaladja a 11-12 százalékot. Ezzel a közforgalmú gyógyszerpiac 2006-ban elérheti az 560 milliárd forintot. Ennek áfatartalma – amelyet a fogyasztók fizetnek be a forgalom után – megközelítően 28 milliárd forint, így akár a költségvetés további terhelése nélkül lehet növelni a tb-kasszát.
A szerző gyógyszerpiaci elemző
