Éljen 140/90 higanymilliméter alatt!

A 140/90 Hgmm felett magas vérnyomásról beszélünk, amely az érelmeszesedést okozó vagy fokozó szív- és érrendszeri kockázati tényező. Ilyen kockázat még a cukorbetegség, zsíranyagcsere-zavar (pl. emelkedett koleszterinszint) és az elhízás. Hasonlóképpen előidézi és gyorsítja az érelmeszesedést a dohányzás, a nem megfelelő táplálkozás, a mozgásszegény életmód és napjaink egyik legnagyobb ártalma, a krónikus stressz is. Ezek a kockázatok növelik a koszorúér-betegség (szívbetegség), az érbetegség (stroke), a végtagi erek (perifériás érbetegség) és a vese szűrő érgomolyagainak az elmeszesedését (krónikus vesebetegség).

A megfelelően kezelt betegek száma sehol nem éri el az 50 százalékot, az átlag 30 százalék körül van. A felismerést és a kezelés-gondozást követően is csak a betegek alig több mint egyharmadánál tudjuk biztosítani a 140/90 Hgmm (cukor- és vesebetegség esetén a 130/80 Hgmm) alatti értéket. Vajon mi lehet ennek az oka?

Az ok mindig bennünk keresendő, nem misztikus tényező gátolja a cél elérését. Az orvosnak meg kell magyarázni a helyes életmódot, a szükséges tennivalókat, a gyógyszerszedés okait és mellékhatásait. Ez sokszor elmarad vagy nem kellő mélységű. Betegként pedig nem ismerjük az elérendő célt, túlzott a félelem a mellékhatásoktól, és ha nem kapunk megfelelő megerősítést, egy életen keresztül ránk kényszerített gyógyszerszedés elől „menekülünk”. Ezért időnként kihagyjuk a gyógyszert. Pedig azt meg kell érteni, hogy a vérnyomás csökkentése, normalizálása az emelkedést kiváltó okot nem, csak a magas vérnyomás tünetét szünteti meg, így a gyógyszerszedés mellett is fennmarad bizonyos kockázat. A rendelőintézeti higanyos vérnyomásmérővel mért vérnyomás gyakran jelentősen különbözik az otthon magunk által mérttől, mégis nagyon kevesen vezetnek otthoni vérnyomásnaplót, hogy arról beszámoljanak ovosuknak.

A Magyar Hypertonia Társaság folyamatosan erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy hazánkban a magasvérnyomás-betegséget minél korábban felismerjék. Az Éljen 140/90 Hgmm alatt program célkitűzése az volt, hogy a kezelt hipertóniás betegek valóban elérjék a célvérnyomásértéket. Ennek érdekében a hagyományos orvos-beteg kapcsolatban kiemelt szerepet kapott a beteg, akit tájékoztatóval, otthoni vérnyomásnaplóval, több információval, telefonos tanácsadással (ingyenes zöldszám) és „receptre” felírt életmódtanácsokkal láttunk el.

Mindezek mellett az orvosi rendelőtől az újságokig, a rádió- és tv-riportoktól a reklámfilmig, az internettől a betegtalálkozóig bezárólag hirdettük a 140/90 Hgmm-es vérnyomáshatár fontosságát és értelmét. A program elsődleges célja a kezelt hipertóniás betegeknél a nagyobb arányú 140/90 Hgmm alatti vérnyomásérték elérése volt. Emellett kiemelt cél volt a lakosság figyelmének felhívása az egészségmegőrzés fontosságára.

A 38 372 regisztrált beteg adata a felnőtt lakosság 30 százalékát meghaladó hipertóniás betegek 1,5 százalékos reprezentatív mintájának felel meg. A hipertóniás betegek átlagéletkora 61 év volt (18 százalék volt 50 év alatti). A hipertóniás betegek családjában kiemelkedően magas volt (64 százalék) a szív- és érrendszeri kockázat és más betegségnek (szívinfarktus, stroke, cukorbetegség, érszűkület) a korai megjelenése. A betegek 20 százaléka dohányzik, ugyanennyi fogyaszt alkoholt, egyharmaduk cukorbeteg, 60 százaléknak emelkedett a koleszterinszintje.

A gyógyszeresen kezelt betegek 43 százalékának volt a felső vérnyomásértéke (szisztolés vérnyomás) 140 Hgmm alatt. A 130 Hgmm alatti értéket a betegek 18,5 százaléka érte el. A vérnyomás alsó értéke (diasztolés vérnyomás) a betegek 65 százalékában volt 90 Hgmm alatt. A 140/90 Hgmm alatti értéket a kezelt betegek 40 százaléka érte el. Ez az eredmény is egyértelműen igazolta a program megindításának a szükségességét.

A testtömegindex (BMI) a testsúly és testmagasság felhasználásával számított érték (20–25 kg/m2 között normális), amellyel jól jellemezhető a túlsúly és az elhízás mértéke. Persze elégséges egy mérőszalag is, ha tudjuk, hogy férfiaknál a derékkörfogat 94 cm felett, nőknél pedig 80 cm felett már súlytöbbletet jelez. Csak a betegek 23 százalékánál találtunk normális értékeket. A túlsúly (BMI 25–30 között) és az elhízás (BMI 30 felett) mértékével emelkedett a vércukor-, a koleszterinszint és a vérnyomás is.

A hipertóniás betegek 15 százalékában kis molekulasúlyú fehérje ürült a vizeletben (microalbumin), ez szív- és érrendszeri kockázatot és természetesen a vese károsodását is jelenti. A betegek 40 százaléka tartozott az enyhe, középsúlyos és súlyos vesebeteg kategóriába.

Mindezek az adatok a magas vérnyomásban szenvedő magyarországi betegek halmozott szív- és érrendszeri kockázatát és nem megfelelő kezeltségi állapotát jellemzi. A kockázati tényezőknél a célértékek elérése jelentősen javítja a betegségek lefolyását, és csökkentheti a betegségek okozta halálozást, ezért fokozott hangsúlyt kell fektetni a célértékek megismertetésére és azok elérésére. A kiemelten veszélyeztetett magyarországi hipertóniás betegeknél az „Éljen 140/90 Hgmm alatt” program a célvérnyomás nagyobb arányú elérését tűzte ki feladatul.

A mozgalommá vált program első évében a magyar felnőtt lakosság csaknem fele megismerte célkitűzéseinket, és mintegy 45-50 ezer olyan ember mérette meg vérnyomását, aki addig nem törődött azzal. A program a nemzeti népegészségügyi program részévé is vált, és további támogatást kapott a 2006. évre. A márciusban meghirdetett „A szív- és érrendszeri betegségek megelőzésének és gyógyításának nemzeti programja” is magában foglalja a folytatást, ezért is kívánhatjuk mindenkinek, hogy „Éljen 140/90 Hgmm alatt”.

A szerző a Szent Imre-kórház nefrológia-hipertónia részlegének intézet-vezető főorvosa, a Magyar Hypertonia Társaság elnökhelyettese