Elsők vagyunk a tüdőrák okozta halálozásban
Valamennyi betegségről elmondható, hogy a megelőzés és a korai felismerés jelenti a leghatékonyabb beavatkozást. A tüdőráknál például a dohányzásról való leszokás azt jelenhetné, hogy előfordulása nagyságrendekkel csökkenne. Leszoktató program az ország valamennyi tüdőgondozó intézetében működik, miközben persze az állam jövedéki adóbevétele is folyamatos és állandó tétele a költségvetésnek…
A korai felfedezésnek egyetlen eszköze a tüdő (ernyőfénykép) szűrése. A tuberkulózis időben történő felismerése miatt a felnőtt lakosságnál hatóságilag elrendelt a kötelező vizsgálat. (Jelenleg a kórkép visszaszorulása miatt csak néhány megyében és fokozott rizikójú közösségekben lehet kötelezően elrendelni.) A tüdőszűrés egyik „mellékterméke” a daganatok korai felfedezése. A magyarországi elavult géppark megújítása egy EU–norvég pályázaton is múlik, amelyben jó eséllyel veszünk részt.
Mind a mai napig zajló szakmai viták mellett kétségtelen tény, hogy rizikócsoportokat érdemes vizsgálni, amely csoportot a 40 év feletti dohányzó férfiak és nők képezik. A tünet- és panaszmentes állapotban kiemeltek gyógyíthatósága messze felülmúlja a már felfedezéskor panaszos betegekéét. Magyarországon évek óta a tüdőrákos betegek 30-40 százalékát emelik ki tüdőszűréssel, ők adják a sebészi kezelésre kerülők többségét.
A tüdődaganatok diagnózisa mindig citológiai és/vagy szövettani. Ritka kivételtől eltekintve ez invazív beavatkozást (hörgőtükrözés, tűbiopszia stb.) jelent. A terápiás terv elkészítéséhez szükséges pontos diagnosztikai lehetőségek (modern képalkotó eljárások, endoszkópos és egyéb biopsziás eszközök) a tüdőgyógyászati centrumokban rendelkezésre állnak. Ezeket a beavatkozásokat csak ott érdemes elvégezni, ahol a tárgyi és személyi feltételek adottak. E vizsgálatok feladata nemcsak a daganatos folyamat igazolása, hanem a megbetegedés pontos kiterjedésének meghatározása.
A napjainkban mind szélesebb körben elérhetővé vált PET-, illetve PET-CT-vizsgálatok bizonyos esetekben pontos képet adnak a tumor jelenlétéről, kiterjedéséről, így a vizsgálat képfúzió segítségével a megbetegedés pontos lokalizációját teszi lehetővé.
A citológiai és a szövettani vizsgálatok célja a tumorsejtek tulajdonságainak meghatározása. Napjainkban a kezelés szempontjából elegendő két nagy csoport elkülönítése (kissejtes vagy nem kissejtes tüdőrák). A molekuláris, célzott kemoterápiás lehetőségek megjelenése nyilvánvalóan tovább finomítja a rutin patológiai diagnosztikát.
A tüdőrákos betegek kezelési tervét egy tüdőgyógyász-klinikai onkológusból, sugárkezelést végző szakemberből és sebészből álló orvoscsapat (onkológiai team) közösen készíti el. A kollektív döntési folyamat mellett számos szakmai érv szól, talán az egyik legfontosabb a kombinált kezelési formák térnyerése a pulmonológiai onkológiában (is). Napjainkban a tüdődaganatok gyógyítása sebészi módszerekkel lehetséges. Az onkológiai betegek gyógyulását ötéves túlélési idővel mérik. A meggyógyult betegek többsége sebészi kezelésben részesült.
Gyógyszeres terápiákat – a legújabb adatok szerint – már a betegség korai stádiumában megoperált betegek is kapnak. E kezelés indoka a műtéti beavatkozás során szétszóródott daganatsejtek elpusztítása. Műtét hiányában a terápiás beavatkozások – a sugár- és/vagy citosztatikus kezelések – célja az élettartam meghosszabbítása megfelelő életminőség mellett.
A citosztatikus kezeléseket meghatározza a tumor típusa. A kissejtes daganatok (az összes tüdődaganatok 10-20 százaléka) terápiájában az elmúlt évtizedben nem történt lényeges változás. Gyorsan növekedő, agresszív daganatféleség, amely azonban jól befolyásolható a kezeléssel, viszont korán ad távoli áttéteket, a sikeres kezelések is csak hónapokig eredményesek. Lokálisan kiterjedt, hatékonyan kezelt betegek túlélése háromról 12–24 hónapra növelhető.
A nem kissejtes daganatoknál megfelelő feltételrendszer esetén a kombinált kezelési formák átlagosan egy év körüli túlélési idő biztosítanak – megfelelő életminőség mellett. Új terápiás lehetőség a célzott molekuláris kezlés: ezek a sejtek jelátviteli rendszerét módosító készítmények. Viták és folyamatos értékelések mellett néhány (már hazánkban is) elérhető készítmény hatékonysága meggyőző.
A szupportív (támogató) terápia részben a daganatos megbetegedés okozta tünetek, panaszok kezelését és megszüntetését, részben pedig a kemoterápiás kezelések (elsősorban a vérképző szervek működését kedvezőtlenül befolyásoló) mellékhatásainak csökkentését jelenti. Ugyanebbe a csoportba tartozik a fájdalom erősségének megfelelő gyógyszerek lépcsőzetes alkalmazása is.
A tüdőrákos betegek felfedezése, diagnosztikája és kezelése a tüdőgyógyászok feladata – természetesen a velük szorosan együttműködő társszakmákkal közösen. A járóbeteg-ellátás (tüdőgondozó intézetek) és a fekvőbeteg-ellátó osztályok, szakkórházak a betegek gondozását alapfeladatuknak tekintik, és maradéktalanul elvégzik.
A szerző az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet főigazgatója
