Immunterápia a terhesség megőrzéséért

Több száz millió év alatt sikerült a természetnek az emlősfajok fejlődése során egy tökéletes védelmet kialakítani az anyában a fejlődő „idegen” magzat számára, amely az immunrendszernek csak a magzattal szembeni támadását bénítja meg anélkül, hogy más fontos működés károsodna, mint például a vírusokkal, baktériumokkal szembeni védekezés.

Így van ez a kóros terhességgel is, amikor anatómiai, hormonális fertőzésekkel, egyéb betegségekkel kapcsolatos hibák miatt a magzat nem tud biztonságosan fejlődni, és ezért a méhben szülés előtt elpusztul, vagy az anya a magzatát elvetéli. A korai és sorozatos vetélések egyik oka immunológiai is lehet, amikor az anya immunrendszere mint egy transzplantátumot a magzatot kilöki. Kérdés az, hogyan lehet ezt az „immunológiai hibát” felismerni, és ha igen, vajon vissza lehet-e állítani az eredményes védelmet.

Napjainkban az orvostudományban egyre inkább felmerül az igény, hogy a kísérletes és az alkalmazott klinikai kutatások eredményeit mihamarabb a betegek egészségügyi ellátásában gyümölcsöztetni lehessen. Ezért külön „transzlációs kutatások” elnevezéssel illetik azokat az erőfeszítéseket, amelyek e célt kívánják elérni. Az Országos Gyógyintézeti Központ szülészeti és nőgyógyászati osztálya, együttműködve az intézet immunológiai laboratóriumaival és a Teva (Human) Intézettel, kutatást indított el az elmúlt évben a gazdasági versenyképesség operatív program alkalmazott kutatás-fejlesztési pályázata keretében, azzal a céllal, hogy az immunológiai hátterű meddőség, illetve visszatérő vetélések esetében a kórkép felismerését és gyógyítási lehetőségét kutassa. Elsődleges cél, hogy a kóros immunológiai vetélést újonnan kialakított diagnosztikus módszerekkel felismerje, és megkísérelje a hibás immunreakciókat immunterápiával helyreállítani.

A klinikai kutatási program, amely kiváló szakemberek együttműködésével zajlik (Pécsi Tudományegyetem ÁOK Mikrobiológiai és Immunológiai Tanszéke és Immunológiai és Immunbiológiai Intézete) korábbi hasonló kutatási eredményere támaszkodva kidolgozott egy olyan vizsgálati protokollt, amelynek segítségével a különböző hátterű vetélések közül meg tudta határozni a kóros immunológiai reakciók miatti vetéléseket. Miután a kutatások feltárták, hogy milyen védő ellenanyagok és sejtes működés hiányzik ezekben az esetekben, egy olyan intravénás immunglobulin-készítményt alkalmazott, amelyben nagy mennyiségben található az egyik védő ellenanyag. A kezelés abból áll, hogy a terhesség korai szakaszában, amikor a magzati szívhangok már megjelentek, nagy dózisban, háromhetes időszakokban immunglobulin-infúziót ad a terhesség végéig. Ennek az immunterápiának (IVIG) eredményeként sikerült elérni, hogy az esetek 90 százalékában minden más kezeléssel dacoló vetélések visszaszoríthatók voltak, és élő, egészséges csecsemők születhettek meg.

Természetesen a kutatási támogatás csak egy kisszámú kezelés végrehajtását tudja anyagilag támogatni, így ma az okozza a legnagyobb gondot, hogy a már sok kivizsgált és kiválasztott kismamajelölt számára senki nem tudja biztosítani az aránylag drága immunglobulin-kezelést. Egy kezelés költsége közel egymillió forint, ezt egy család, bármilyen erőfeszítést tesz, nem tudja biztosítani. A társadalombiztosító viszont csak abban az esetben tudja a kezeléseket hivatalosan megtéríteni, ha a kóros vetélés a törzskönyvezési indikációk között szerepel. Miután ez egy teljesen új eljárás, a törzskönyvezési indikáció megszerzése sok pénzt és időt igényel.

Öröm és élmény ebben a programban közreműködni. Megható, ahogyan „szurkolnak” nemcsak az orvosok, de a laboratóriumban dolgozó munkatársak is egy-egy „IVIG-bébi” fejlődéséért és megszületéséért. Hiszen el tudják képzelni a családosok, mit is jelent a gyermek utáni vágy, amely egyszer csak a reménytelenségből kézzelfogható áldást hoz. Az elmúlt két évben elért kezdeti eredményeket alátámasztották a most folyamatban lévő kutatási projekt újabb esetei, amelyek során 30 IVIG-bébi született meg, illetve fejlődik, hogy hamarosan napvilágot lásson, és örömöt nyújtson a szülőknek. Természetesen a program folytatása, illetve kiterjesztése a szükséges pénzügyi keretek biztosításától és aktívabb szervezőmunkától függ.

A szerző az Országos Gyógyintézeti Központ főigazgatója