Milliárdok árán újulhat meg a gyse-lista
Ahhoz, hogy a probléma valódi súlyát érezzük, beszélni kell az orvostechnikai piac jellemzőiről, a jelen cikkben kifejezetten a gyógyászati segédeszközök témakörét érintve, hiszen a jogalkotó (Egészségügyi Minisztérium) ez év júliusától itt kíván jelentős változtatásokat bevezetni.
A gyógyászati segédeszközökről már többször olvashattunk a Világgazdaságban az EU-csatlakozás előtt és utána is. E cikkek egyik legfontosabb mondanivalója az volt, hogy a rohamosan fejlődő technikai, technológiai megoldások miatt mind több olyan eszköz kerül forgalomba és készpénzért meg is vásárolható, amelyek költséghatékonyak, azaz vagy költségcsökkentés érhető el velük, vagy azonos kiadás mellett nagyobb eredményességgel használhatók. A gond akkor kezdődik, amikor az ország lakosságának egészségügyi állapota kiemelten megkövetelné annak jobbítását, ugyanakkor a gyógyászati segédeszközök terén folyamatos restrikcióknak vagyunk tanúi.
Ezt az is igazolja, hogy 2002 decembere óta nem volt ártárgyalás a társadalombiztosítóval, pedig új termékkel felkerülni a tb által támogatott listára csakis ártárgyalással lehetséges. Az
EU-s irányelv szerint a gyógyszer/gyse kiadások arányára 3:1, ez az arány Magyarországon 2002-ben még 7:1 volt, az idén 9:1-re romlik. A munkaképes lakosság számának csökkenése (1. sz. ábra.) előtérbe helyezi a prevenció, illetve a gyors rehabilitáció szükségességét minél korszerűbb termékekkel, ugyanakkor a gyógyászati segédeszközökre szánt tb-támogatás mértékét 2006-ban öt százalékkal csökkentették a tavalyihoz képest, így a betegek terhei növekednek (szabadáras termék). Az ártárgyalás hiánya miatt a tb-támogatott termékek listája „kőbe vésetté” vált, arról a már köztudottan nem forgalmazott termékek sem kerül(tek)nek le.
Tb-támogatási listára való felkerülésre (ártárgyalásra) becslés szerint mintegy ezer termék vár, hiszen négy év az elmaradás.
Amellett, hogy az EU-ban jelenleg is átlagosan két százalékkal többet költenek a GDP-ből az egészségügyre, mint hazánkban, növekvő kiadásokat terveznek az elkövetkező évekre. A PricewaterhouseCoopers Health Research Institute 2005 novemberében publikált HealthCast 2020: Creating a Sustainable Future elemzésében 2020-ra a jelenlegi egészségügyi kiadások háromszorosára növekedését prognosztizálja. Ez a 24 OECD-országra vetítve a jelenlegi 2,7 milliárd dollár helyett tízmilliárdot jelent. A jelentés hét pontban foglalja össze mindazon jellemzőket, amelyeknek egy fenntartható egészségügyi rendszer alapjait kell alkotniuk. Olyan „alapigazságokat” jelöl meg – többek között – a rendszer működtetéshez, mint a traszparencia vagy az együttműködés.
Beszéljünk a traszparenciáról, az együttműködésnek a piac szereplői között magától értetődőnek kellene lennie.
Magyarországon a transzparencia szükségességéről hoszszú évek óta beszélünk, és 2004-ben már tárgyalások is folytak az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, az Egészségügyi Minisztérium, a gyártók és forgalmazók bevonásával. Sajnos ezek a múlt év elején abbamaradtak. Év végén a 330/2005 (XII. 29.) kormányrendelet előírta, hogy miniszteri rendeletben kell szabályozni a gyógyászati segédeszközök körében a transzparens befogadást. Határidőnek ez év július 1-jét jelölték meg.
Mindenki tudja, érti, hogy a gyógyszer nem gyógyászati segédeszköz. Teljesen eltérő forgalomba hozatali, minősítési, kereskedelmi, promóciós/reklám szabályok vonatkoznak rá. Kifejlesztésének és életciklusának időtartama is jóval rövidebb, mint a gyógyszereké, egyszóval mindenben más. Az EU országai a transzparens gyógyászatisegédeszköz-befogadás elkészítésénél (erre ugyan nincs kötelező uniós direktíva, mint a gyógyszerekre) a gyors, a technológia fejlődését követni tudó, egyszerű és bizalmi elven felépülő rendszert hoztak létre. Példaként említhetem a Nagy-Britanniában 2003. április 1-jén életbe léptetett „Introduction to Part IX of the Drug Tariff” szabályzatot, amely rövid és átlátható, konzisztens a vonatkozó EU-s direktívákkal. Figyelemre méltó, hogy mindkét fél részére (gyártó és hatóság) 28 napos válaszadási határidőt jelöl meg. (Kivéve a beadvány kézhezvételét igazoló hatósági válaszra vonatkozót, ez hét nap). A kérelmező által kitöltendő beadvány 11 kérdést tartalmaz (két oldal).
Megpróbáljuk adaptálni a nem adaptálható gyógyszerirányelveket a gyógyászati segédeszközökre. A tervezet – ha minden, a hatóság számára megengedett határidő maximumát veszem figyelembe – 1,5 év befogadási időintervallummal dolgozik, és nem is ingyen. A tervezet szerint 1,5 millió forintot kell fizetni terméksoronként a gyártónak és a forgalmazónak, ha terméke tb-listára kerülését kéri. (Az angol rendszer ingyenes). Ha figyelembe veszem a jelenleg tb-támogatási listán található termékféleségeket (kb. 4500), és megszorzom 1,5 millió forinttal, akkor 6,75 milliárdot kapunk. Ez a teljes, éves gyógyászati segédeszköz-kiadás 16 százaléka.
A gyógyszerkasszát minden évben alultervezik, és minden évben kiegészítik. És nem is akármekkora összegekkel. Az elmúlt évben ez 64,8 milliárd forintot jelentett (Magyar Államkincstár, tb-alapok mérlege, 2005), ez az egész éves országos gyógyászatisegédeszköz-kiadás közel másfélszerese. Ebben az esetben miért is volt szükség arra, hogy a négy éve befagyasztott gyógyászatisegédeszköz-kassza összegéből 2006-ban még megtakarítsanak 2,6 milliárd forintot? Összhangban van ez az egészségügyi állapotunkat tükröző tényekkel?
A kérdés mindig az, ki a „versenytárs” az adott üzletágban, azaz az egészségügyről beszélve a finanszírozónak, az egészségpolitikának. A gyártó, mert árat akar emelni négy év után, vagy új termékkel bejönni a piacra, ami többletkiadáshoz vezethet? A beteg, mert jogos igényektől vezérelve a korszerű, Európa más országaiban már támogatott termékekhez akar hozzájutni?
Vajon az ártárgyalások elhalasztása a költségmegtakarítás jegyében, és a bürokratikus, hosszan tartó befogadási eljárás segíteni fogja a lakosságot a korszerű termékekhez való hozzájutásban és a gyors „újra munkába állásban”?
Az igazi versenytársak az ismert trendek: az öregedő populáció, a hosszabb élettartam és az informatika. A betegek az interneten sokkal gyorsabban hozzájutnak minden információhoz, mint korábban, és ezek ismeretében jogosan követelik a számunkra rendelkezésre álló legkorszerűbb ellátást. (Gondoljunk csak az elmúlt időszakban a tv-ben megjelenő riportokra.) A betegek oldaláról jövő, véletlenszerű igények kényszerpályára terelhetik a „megvalósítási elképzeléseket”, tűzoltó munkákra kényszerítenek a gyors, tervezett irányba mutató befogadás helyett.
A tervezett gyógyászatisegédeszköz-befogadási eljárással – ha ebben a formában valósul meg – Európa egyik legszigorúbb, legbonyolultabb és legdrágább eljárását alkotjuk meg. De biztos, hogy a betegek érdekeit képviseljük?
A szerző az Eucomed (Európai Orvostechnikai Szövetség) igazgatótanácsának tagja, az Orvostechnikai Szövetség alelnöke
