Tünetmentesen lappangó kór a csontritkulás
A Nemzetközi Csontritkulás-alapítvány (International Osteoporosis Foundation, IOF) adatai szerint Európában minden 30. másodpercben bekövetkezik egy csontritkulásos eredetű törés. A csonttöréseknek vannak jellemző, ún. típusos helyei, amelyek jellemzőek a csontritkulásra. A menopauzát követően a szivacsos csontvesztés dominál, így elsősorban a csukló törése és a csigolyatestek törései jelentkeznek, míg az életkor előrehaladtával a corticalis csonttömeg is megfogyatkozik. A csökkenő védekezőreflexek is szerepet játszanak abban, hogy a csípőtáji törések és felkartörések akár kis erőbehatásra bekövetkezzenek.
Statisztikailag minden második 50 éves nő számolhat azzal, hogy élete hátralevő részében valamilyen típusos osteoporosisos törést szenvedhet el. 1990-ben a világon 1,9 millió csípőtáji törés történt, a becslések szerint 2050-re 6,3 millió várható. Hazánkban évente 30-40 ezer csigolyatesttörés, 25-28 ezer csukló-, 8-10 ezer felkar- és 15 ezer csípőtáji (combnyak- és tompor-) törés történik.
Az Európai Unióban a csontritkulás miatt bekövetkezett csípőtáji törések halálozási aránya egy éven belül 15-30 százalék. A halálesetek zöme a törés utáni első hat hónap idejére esik. Egy tanulmány szerint a csípőtáji törésen átesett betegeket vizsgálva – 6 hónappal törésük után – 10 betegből 5 képtelen volt segítség nélkül öltözni, 9 ember pedig 800 métert gyalogolni vagy félemeletnyi távolságot lépcsőn felmenni. A szövődmények miatt minden 6 betegből egy meghalt. A törést átélt betegek számára az életminőség csökkenése, a kiszolgáltatottság és a fájdalom érzése elfogadhatatlan; családjuk részére a tehetetlenség érzése komoly erőpróbát jelent.
A csontritkulás kórházi ellátása Európában összességében évente több mint 23 milliárd euró kiadást jelent. A betegség előfordulása az elkövetkező 50 évben valószínűleg megduplázódik, és az ezzel kapcsolatos költségek is jelentősen megemelkednek, mivel a népességen belül egyre nő az idős lakosság aránya, s ez maga után vonja a fokozott kockázatnak kitett csoportok számának gyarapodását.
További problémát jelent az IOF felmérései szerint, hogy az általa vizsgált tizenhat európai ország közül kilencben a diagnosztizált csontritkulásos betegeknek mindössze a 10 százalékát kezelik. Ez világosan mutatja a paradox helyzetet, hogy tisztában vagyunk a betegség súlyával, mégis kevés beteget kezelünk. Ezentúl a statisztikák adatai arra utalnak, hogy a hatékony terápiás lehetőségek megléte ellenére a páciensek jelentős része mégsem részesül megfelelő kezelésben, sajnos még típusos, az osteoporosisra jellemző törései után sem.
A csontritkulás több gén által szabályozott és külső tényezők által is befolyásolt betegség. A szülőktől örökölt gének 60-80, a külső tényezők 20-40 százalékban határozzák meg a fiatalkorban maximálisan megszerezhető csúcscsonttömegünket és a későbbi csontvesztés mértékét, amely ebből a csonttömegből történik. Nagyobb fiatalkori csúcscsonttömeg megszerzése esetén csekélyebb a valószínűsége a későbbi csonttörésnek. A megelőzésnek és a kezelésnek fontos része a kockázati tényezők ismerete.
A csontritkulás diagnosztikája komplex feladat. A részletes kórelőzmény, a megtekintés, fizikális vizsgálat mellett a korszerű csontsűrűség-vizsgálat megmutatja, hogy van-e csökkent csonttömege a páciensnek, a laboratóriumi vizsgálatok és röntgen pedig segítenek a csonttömegcsökkenés okának a feltárásában. A kezelésben fontos az optimális kalciummennyiség szervezetbe juttatása, mivel a kalcium szerepet játszik a szilárd csontozat kialakításában. A magyar lakosság napi kalciumbevitele 400-600 mg-ra tehető naponta, ez messze elmarad a kívánatos mennyiségtől. A csontritkulásos betegek nagy részénél napi 1000-1500 mg kalcium bevitele szükséges. A kalciumdús táplálékok közül a tejek, tejtermékek, olajos magvak, halféleségek, zöldségfélék és az ásványvizek emelendők ki. A magyar ásványvizek és tejtermékek ásványianyag-tartalma kiváló.
A 60-65 év felettiek D-vitamin-hiánya továbbra is világszerte az egyik legfontosabb egészségügyi probléma. Hazánkban a 60 év felettiek legalább fele D-vitamin-hiányos. Csonttörést szenvedett betegek körében ezt még gyakoribbnak találták. A D-vitamin hiánya általában kétszerese a tartósan lakásban tartózkodók körében, illetőleg idősek otthonában élőknél, mint a korban azonos, de egyébként mozgásképes embereknél.
Érdemes tudni, hogy a D-vitamin hiánya miatt gyakran hatástalanná válnak a csontritkulásra ható leghatékonyabb gyógyszerek is. A D-vitamin keletkezhet napfény hatására a bőrben – amelynek mértéke az életkor előrehaladtával csökken –, de bejuttatható a szervezetbe táplálék, illetve mesterséges tabletta formájában. A D-vitamin pótlása azonban sajnos nagyon sok esetben nem történik meg. Szintén problémát jelent az idős emberek számára az a tény is, hogy ezt időskori betegségeik miatt 10-15-féle gyógyszer mellé kell még szedniük. A D-vitamint szociális otthonban lakó idősek körében bizonyítottan hatékonynak találták arra, hogy csípőtáji töréseket megelőzzön. Fontos még kiemelni azt is, hogy a D-vitaminnak bizonyítottan immunrendszert erősítő hatása is van, amely hozzájárul ahhoz, hogy alkalmazásával csökkenthető a prosztatarák, mell- és vastagbélrák kialakulása, a fertőzések kialakulása. Kedvező védő hatást fejt ki a keringési betegségekre, autoimmun-megbetegedésekre.
A biszfoszfonátok közül az alendronát heti egyszeri szedése mellett egyaránt képes hatékonyan csökkenteni a csípőtáji és a csigolyatesttörések kockázatát. A csontbontó sejtek gátlása révén a csontépítő sejtek lehetőséget kapnak egészséges új csontszövet képzésére, így a csontfogyás megáll, sőt még csonttömeg-növekedés is létrejöhet. Az alendronát a törést elszenvedett betegek körében is képes az ágyhoz kötöttséget csökkenteni, ezáltal is a korai csonttömegfogyást és további szövődményeket elkerülni. A hetente egyszer szájon át szedhető, bizonyítottan csonttörést csökkentő szer optimális D-vitamin-bevitelt igényel erőteljes hatásának eléréséhez. Új lehetőség az alendronátot a heti szükséges D-vitamin-mennyiséggel kombinálni egy tablettában. A hetente egyszeri kombinációs terápia segít feledtetni a mindennapos betegségtudatot is. (A témáról további információ kapható a népegészségügyi programiroda helyi tarifával működő kékszámán: 06-40-630-650.)
A szerző a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikájának részlegvezetője
Főbb kockázati tényezők
Az előrehaladott életkor, a fehér bőr, a korai őszülés, az alacsony testalkat és testsúly, a saját kórelőzményben kis elesést követően kialakult csípőtáji, csigolyatest-, csukló- vagy felkartörés.A családban előfordult osteoporosis, jellegzetes törés megléte, a gyomor-bél rendszer krónikus betegsége, felszívódási zavar, a krónikus vese- és májbetegség. A szervátültetés, a pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy, mellékvesekéreg-hormonok, a nemi hormonok zavara (korai menopauza – 47 éves kor előtt –, rendszertelen ciklus).
Szteroidgyógyszerek szedése asztma, allergia ellen. Immunbetegségek, bőrbetegségek, ízületi gyulladások esetén. Az epilepszia elleni kezelés, a véralvadásgátló kezelés, a mozgásszegény életmód, a kávé, a foszfátdús szénsavas üdítők és alkohol túlzott fogyasztása. A dohányzás, a kalcium- és D-vitamin-hiányos életmód.
A családban előfordult osteoporosis, jellegzetes törés megléte, a gyomor-bél rendszer krónikus betegsége, felszívódási zavar, a krónikus vese- és májbetegség. A szervátültetés, a pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy, mellékvesekéreg-hormonok, a nemi hormonok zavara (korai menopauza – 47 éves kor előtt –, rendszertelen ciklus).
Szteroidgyógyszerek szedése asztma, allergia ellen. Immunbetegségek, bőrbetegségek, ízületi gyulladások esetén. Az epilepszia elleni kezelés, a véralvadásgátló kezelés, a mozgásszegény életmód, a kávé, a foszfátdús szénsavas üdítők és alkohol túlzott fogyasztása. A dohányzás, a kalcium- és D-vitamin-hiányos életmód.-->
