Világos irányt, világos beszédet

1. Koalíciós szerződés, kormányprogram. Ki kell dolgozni a koalíciós szerződést, amely a koalíciós pártok és frakciók együttműködésének szabályait rögzíti. A kormány megalakulásának formális feltétele is a kormányprogram elkészítése és parlament általi elfogadása. Ennek kidolgozására általában kevés idő áll rendelkezésre, és a választási programokat sem lehet egy az egyben átvenni. A kormányprogram elkészítésébe a közigazgatási apparátusok még kevéssé tudnak bekapcsolódni, ami ugyan növelheti a szárnyaló fantázia szabadságfokát, de egyúttal minimálisra csökkenti a közigazgatási apparátusok „földhözragadtabb”, a megvalósíthatóság szempontjait előtérbe helyező véleményének érvényesülését.
2. Kormányzati struktúra. Haladéktalanul ki kell alakítani az új kormányzati struktúrát (minisztériumok száma, feladatai stb.). Azon minisztériumoknál viszont, ahol a kormányváltás után azonnali átfogó reformok előkészítéséért felelnek (pl. Pénzügyminisztérium, Egészségügyi Minisztérium), ott nem szabad átszervezésekkel, összevonással, szétszedéssel hónapokra lebénítani az apparátusokat. Minden kormányzati szándéktól függetlenül biztosak lehetünk benne, hogy „az átszervezés alatt a reformmunkálatok szünetelnek”. Ahol viszont nem kell átfogó reformokat előkészíteni, ott azonnal létre kell hozni az új struktúrát.
3. Személyi döntések. Azonnal végre kell hajtani az elképzelt, a felső vezetőket érintő személyi döntéseket a kormány, a közigazgatás és az állami vállalatok esetében. Minden késlekedés csak elbizonytalanítja és lelassítja a kormány működését.
4. Kasszakészítés. Függetlenül a választások kimenetelétől, az új kormánynak egy elemzést, elszámolást kell készítenie a gazdasági helyzetről, az államháztartás állapotáról.
5. Konvergenciaprogram. Az EU szeptemberig adott haladékot a kormánynak egy hiteles, részletesen kidolgozott konvergenciaprogram benyújtására. Külön gazdaságpolitikai program készítésére ezért nincs szükség. A konvergenciaprogram egyúttal a kormány gazdaságpolitikai programja kell legyen. Világosan állást kell foglalni az eurócsatlakozás célul kitűzött időpontjáról. Nem elegendő csak a maastrichti feltételek teljesítésének időpontját rögzíteni. A bevezetést megelőző döntéshozatal lépéseit is definiálni kell. Felmerült egy esetleges népszavazás szükségességének lehetősége, amely komoly piaci bizonytalanságot eredményezhet, és feleslegesen teszi kampánytémává az euró ügyet. Az csatlakozásról szóló népszavazással egyúttal a magyar állampolgárok szavaztak az euróról is, hiszen mi nem kértünk és így nem is kaptunk kimaradási lehetőséget az eurózónából.
6. Reformok. A kormányváltás után elő lehet venni a fiókból az elmúlt időszakban készült részletes reformkoncepciókat, törvényjavaslatokat, és haladéktalanul el lehet indítani a végrehajtást. Félek azonban, hogy nagyon sok területen messze nem tart majd itt az új kormány. Talán a legfontosabb ezért ezen munkák elindítása, hogy a szükséges intézkedések többségét már 2007. január 1-jétől bevezethessék.
7. Költségvetési kiigazítások. Részletes elemzések hiányában nem tudom megítélni, hogy kell-e és mekkora kiigazításokat kezdeményezni az idei költségvetés céljainak teljesítése érdekében. Ha szükséges, akkor be kell avatkozni az idei folyamatokba is. Az elkövetkező években azonban elkerülhetetlen lesz a költségvetési hiány jelentős csökkentése. A kiigazítási intézkedések gyakran csak hosszabb idő alatt fejtik ki hatásukat, ezért ezeket minél hamarabb, akár már az idén év közben be kell vezetni, hogy jövőre egész évben kifejthessék hatásukat. Ilyennek lehetnek egyes bevételnövelő lépések, például az áfa vagy az egyéni járulékok rendszerében.
8. Az állami vagyon kezelése. A választásokhoz közeledve az állami vállalatoknál is megjelent a kivárás mint viselkedés. A választások után haladéktalanul folytatni kell a hatékonyságjavító programokat, vagy ezek hiányában világos stratégiát kell meghatározni egyes állami cégeknél. Gyorsan dönteni kell arról, hogy a következő négy évben mely vállalatoknál szükséges a privatizáció.
9. Teljesítménymérés, adminisztrációcsökkentés. Az üvegzsebszemlélet terjedése fontos előrelépés a közpénzügyek átláthatóságának irányába, de nem lehetünk elégedettek. Még mindig nem alakult ki az állami szférában a teljesítmény nemcsak pénzügyi, de szakmai mérésének kultúrája. Ezen a területen hosszú és szívós munkával kell az egyes ágazatok, szakmák átlátható, értelmezhető, nyilvános teljesítménymérési rendszerét kialakítani. Hasonlóan fontos és megkerülhetetlen feladat az adminisztráció csökkentése. Az eddigi megközelítés – magam is elkövettem ezt a hibát –, miszerint mindenki csökkentse a saját maga által generált bürokráciát, nem működik. A siker esélyét nagyban növelné, ha mindkét feladatra, egy megfelelő hatásköri felhatalmazással és erőforrásokkal rendelkező csapatot jelölnének ki.
10. Világos beszéd. Félve merem ezt a kényes kérdést megfogalmazni. Magam is részese vagyok annak a folyamatnak, amely talán 1995 márciusában indult el, és váltakozó intenzitással, de a mai napig tart. Szitokszóvá vált a „reform”, a „megszorítás”, az „áremelés”, a „támogatáscsökkentés”. A politikusok kínosan próbálnak lavírozni az értelmes szakmai kommunikáció és a fenti szavak megkerülése között. Egyszerre kell takarékos állami gazdálkodásról, hiánycsökkentésről beszélniük, miközben a mai politikai kultúra szabályai szerint – különösen kampányidőszakban – nem beszélhetnek világosan arról, hogy mindezek mivel járnak. A piacok is pontosan ettől váltak bizalmatlanná, mert sokszor még a kemény megtakarítási lépéseket is úgy kommunikálták, hogy hiteltelenné váltak. Hatékonyabb államot szeretnénk? Igen, de nincs ingyenebéd, és nem hiheti senki, hogy ez nem jár együtt akár szélesebb társadalmi csoportok érdekeinek vélt vagy valós sérelmével.
Mindeddig a kormány teendőivel foglalkoztam, de ebben a kérdésben szükség lenne az ellenzék együttműködésére is. Világos beszéd kell a gazdaság, az államháztartás helyzetéről, a reformokról és azok elmaradásának következményeiről. A teljes politikai elitnek kellene ezen fordulat mellé állni, s ez mind a kormány, mind az ellenzék számára komoly politikai kockázatokat jelent.

A szerző a KPMG Tanácsadó Kft. partnere, volt pénzügyminiszter