A mesélés megélt szenvedélye irányította Gyurcsányt
Gyurcsány Ferenc mai blogbejegyzésében Debreczeni József róla írt könyvével foglalkozik. A miniszterelnök elmeséli, hogy először egy Mozgó világba írt cikke kapcsán találkozott a közíróval, aki opponensi véleményt fogalmazott meg dolgozatával kapcsolatban.
Másodszor már a könyv megírásának szándékával kereste meg őt Debreczeni, akit kiadója kért fel erre. A politológus 10-15 találkozót kért Gyurcsánytól, hogy egyáltalán megismerhesse, beszélgessen vele, majd a miniszterelnök barátaival, volt kollégáival, egyetemi társaival is találkozott. A kormányfővel történt beszélgetések több esetben egy az egyben szerepelnek a megjelenő könyvben.
Ennek kapcsán jegyzi meg Gyurcsány, hogy hagyta "a szabadon folyó beszéd stiláris jegyeit, helyenként közvetlenségét, máshol karakán szókimondását, egy-két helyen, amikor talán már a lendület és a mesélés megélt szenvedélye jobban irányította nyelvemet és befolyásolta a használt jelzőket, akkor pontosítottam a szövegen. A végén egyben láttam az egészet. Izgalmas és érdekes olvasmány, olyan mély betekintést enged a politika-csinálás világába, amilyet talán ez idáig a rendszerváltás óta egy könyv sem tudott megtenni.
Természetesen soha nem gondolnám, hogy az események úgy történtek, ahogyan én azt láttam. Ezek az én értelmezéseim, az én érzelmeim helyenként.
Minden bizonnyal az igazság egyik fele, a látásmód egyik fele. Vitatkozós, nehéz, rivalizálós világ a politika, ahol az a normális, hogy én vitatkozom barátaimmal, kollégáimmal, helyenként szenvedéllyel, helyenként igazságtalanul persze. Az a normális, hogy az ember konfliktusba keveredik politikus társaival, másnap pedig, vagy harmadnap megbékélnek, aztán szövetkeznek. Mutatja a politikának ezt a vibráló, sokarcú világát, mutatja azt a gyötrődést is, ahogyan ez sokszor alakul. Látszik rajta a személyesség, hogy mennyire rányomja a bélyegét a történésekre, hogy ki is a politika szereplője, annak minden előnyével és hátrányával."
Gyurcsány a könyv elolvasása után feltette magának a kérdést: helyesen cselekedett-e minden esetben. A válasz szerinte: nem minden esetben.
"Volt, hogy nem volt igazam. Volt, hogy tisztánlátásomat a politikai érdek vagy a személyes érzelmek elhomályosították. Volt, hogy nem láttam a fától az erdőt. Mindenfajta dolog volt. Összességében mindaz, ami történt, vállalható, bár nem állítom, hogy nem vitára ingerlő történet. Nagyobb részt olyan vagyok, mint amilyennek Debreczeni leír. Nagyobb részt úgy történt velünk minden, mint ahogy Ő látja. Nem kivétel nélkül és nem feltétlenül értek mindennel egyet, de ez nem fontos" - írja a kormányfő.
"Hogy végső soron miről is szól mindez? Bármilyen patetikusan hangzik, azt tudom mondani, hogy arról szól, tudunk-e csinálni egy jobb országot, sok-sok szenvedéllyel meg gyötrődéssel. És akikben lehet látni ezt a vágyat, és akikben lehet látni, hogy túl alkarnak lépni kisszerűségen, és nem kívánnak méltatlan viszonyokat teremteni, azokkal minden korábbi vita ellenére együtt lehet működni. A korábbi bizalmatlanságok átépülhetnek bizalommá, a korábbi riválisokból szövetségesek tudnak lenni, mert a mérce nem a korábbi vita, nem a korábban elveszített bizalom, hanem az, hogy a nagy ügyben lehet-e egymásnak támaszkodni. És érdektelen, hogy mi történt tavaly vagy tavaly előtt. Az az érdekes, hogy létre jönnek-e új szövetségek, valami nagyon új, nagyon világos, nagyon egyszerű a politikai kultúra bázisán. Hogy azért ez mégsem csak egy személyes történet, hogy ez mindannyiunk története. Ilyesmi a könyv. Kíváncsi vagyok rá, milyen lesz kinyomtatva." (amoba.hu - VGO)
