A harmadik világháború már az űrben zajlik: de hogyan készülnek a nagyhatalmak a műholdak megbénítására?

Az űr nemcsak a tudományos együttműködés és a békés felfedezés színtere, hanem a nagyhatalmi versengés új arénája. Kína, Oroszország, az Egyesült Államok, India és más országok jelentős erőforrásokat fordítanak olyan képességek fejlesztésére, amelyek egy jövőbeli konfliktusban döntő szerepet játszhatnak az ellenfél földi és űrbeli rendszereinek megbénításában.

A modern hadviselés és a globális gazdaság erősen függ a műholdaktól. A kommunikáció, a GPS-navigáció, a valós idejű felderítés, a precíziós fegyverirányítás és a mindennapi digitális infrastruktúra jelentős része ezeken az eszközökön alapul.

Egy sikeres támadás vagy zavarás az űrben súlyos következményekkel járhat a Földön: megszakadhat a katonai parancsnoki lánc, a hadsereg megvakulhat, a navigáció leállhat.

Kína: robotkarok és titkos manőverek

Peking intenzíven fejleszt olyan műholdakat, amelyek képesek precízen megközelíteni más űreszközöket, megfigyelni azokat, adatokat gyűjteni róluk, vagy akár fizikailag is érintkezni velük. Az egyik legismertebb példa a Shijian-21 (SJ-21) szatellit esete: 2021-ben indították, majd 2022-ben a geostacionárius övezetben találkozott egy elavult, már nem működő kínai navigációs műholddal. 

A SJ-21 robotkar segítségével dokkolt vele, majd áthelyezte a halott műholdat jóval magasabbra, az úgynevezett temetőpályára. Hivatalosan ez űrtakarításnak minősül, de szakértők szerint a technológia alkalmas arra is, hogy ellenséges műholdakat eltérítsen, megbénítson vagy elmozdítson a pályájáról. Peking azóta további robotkaros teszteket is végzett, például rugalmas polipkarral felszerelt műholdakkal. 

Oroszország: romboló tesztek és árnyékműholdak

Oroszország sem marad le a versenyben: 2021 novemberében a Nudol rakétával megsemmisítette saját Cosmos 1408-as műholdját, jelentős mennyiségű űrtörmeléket hozva létre. Emellett a Nivelir-program keretében olyan rendszereket fejleszt és részben már hadrendbe is állít, amelyek hosszú ideig képesek követni az amerikai felderítő műholdakat.

Ezek a műholdak kisebb alműholdakat bocsátanak ki, amelyek még közelebb tudnak kerülni a célponthoz. Egyes esetekben ezek az alműholdak nagy sebességgel objektumokat (valószínűleg kinetikus lövedéket) lőttek ki, amit amerikai elemzők lehetséges támadó fegyverként értékelnek. Oroszországnak ugyanakkor jelenleg nincs ismert, a kínai szintű fejlett robotkaros rendszere.

Az Egyesült Államok: az Űrhaderőtől a kémműholdakig

Washington 2019 decemberében hozta létre az Űrhaderőt (U.S. Space Force), jelezve, hogy a világűr stratégiai hadszíntérré vált. Az Egyesült Államok nem marad el a hasonló technológiák fejlesztésében: a GSSAP (Geosynchronous Space Situational Awareness Program) műholdjai képesek precízen megközelíteni és hosszú ideig követni más országok űreszközeit, részletes adatokat gyűjteni róluk, valamint manőverezni.

Emellett az ország intenzíven fejleszti a robotkaros megoldásokat (DARPA-programok, NASA OSAM-1 misszió, valamint a Northrop Grumman Mission Robotic Vehicle – MRV). Ezek a rendszerek dokkolni, üzemanyagot utántölteni, javítani vagy új alkatrészeket felszerelni képesek más műholdakra, ezek egyaránt használhatóak védelmi és támadási célokra.

Az Egyesült Államok korábban, 1985-ben légi indítású rakétával végzett kinetikus ASAT-tesztet (megsemmisítve a saját Solwind műholdját), de azóta önkéntes moratóriumot hirdetett a tesztekre. 

India és Japán felzárkózik

India 2019 márciusában saját ASAT-tesztet hajtott végre (Mission Shakti), amikor egy földi indítású rakétával megsemmisítette saját Microsat-R műholdját alacsony Föld körüli pályán. Ezzel a negyedik ország lett, amely ilyen képességet mutatott be, bár offenzív arzenálja még korlátozottabb a három nagyhataloméhoz képest. 

Japán sokáig alkotmányos és politikai korlátok miatt tartózkodott az űr katonai felhasználásától, ám ez az évtized gyökeres fordulatot hozott. Tokió elkötelezte magát amellett, hogy nem hajt végre romboló hatású, közvetlen pályájú ASAT-rakétatesztet, ugyanakkor jelentősen növeli védelmi űrkiadásait.

A japán védelmi minisztérium műholdas konstellációt épít, amely képes lesz valós időben nyomon követni gyanús célpontokat az űrben, az amerikai-japán együttműködés részeként pedig 2024 decemberében megalakult a U.S. Space Forces Japan komponens is.

Európa: közös lemaradás 

Az európai szereplők közül Franciaország emelkedik ki: a negyedik legnagyobb katonai űrköltségvetéssel rendelkező ország nyíltan vállalja az űrben való elrettentés politikáját, és a YODA-program keretében testőr-műholdakat fejleszt, amelyek 2030-ra képesek lesznek megfigyelni és megvédeni a francia katonai műholdakat az esetleges ellenséges manőverektől.

Németország szintén közzétette saját űrbiztonsági stratégiáját, amelyben megfigyelő és testőrműholdak, valamint újrafelhasználható űrrepülőgépek fejlesztését irányozza elő. Az EU szintjén a Galileo navigációs rendszer és a Copernicus megfigyelőrendszer alkotja az európai stratégiai infrastruktúrát, ám az európai űrvédelmi koordináció egyelőre töredezett: a tagállamok – köztük elsősorban Franciaország és Németország – versengő ipari érdekei nehezítik az egységes fellépést.