Gyurcsány felfedezte a hosszúlépést és keresi az utat
Gyurcsány Ferenc mai blogbejegyzésében a hétvégi balatonőszödi "reformkormányülésen" történtekről csak pár mondatban írt, ellenben a balatoni nyárról, a szokásos futásról, és a hosszlépés felfedezéséről annál többet.
A kormányfő élvezte, hogy nem a megszokott Margitszigeten kell futnia, hanem új terepet fedezhetett fel.
"Tegnap este kimentünk futni Őszödön, majd hátul, erdőn és mezőn keresztül elmentünk egészen Szóládig. Csendesek voltak a falvak. Egy-egy teraszon ültek emberek, vacsoráztak, beszélgettek. Oda-oda köszöngettek, az elején még én is hetykén visszaköszöntem, aztán a végére, amikor fogytán volt az erőm, már csak halk dünnyögésre és integetésre futotta. Azért nagyon más terepen futni, mint a Margitszigeten. Egy-egy emelkedő sokat kivesz az emberből. Szóval nagyszerű volt.
Most ebben a melegben tanultam meg, hogy milyen jó hideg fröccsöt inni. Korábban nem nagyon próbáltam. Ahhoz tartottam magam, hogy bort meg vizet nem szabad összekeverni. Aztán szombat este, amikor visszajöttem a futásból – nem, nem keverem össze a napokat, szombaton is futottam – egy kisebb társasághoz csatlakoztam megnézni az Argentína-Mexikó meccset. Fröccsöt ittak, és én is azt kértem. Hosszúlépést ittam, végre megtanultam, hogy ez egy deci bor és kétszer annyi szódavíz. Szóval, még ha meg is vetnek a jó magyar borok készítői és kedvelői, azt tudom mondani, hogy bor és víz együtt: kiváló és ártatlan nyári ital. Jut eszembe: egy jó ismerősöm próbálkozott dobozban vagy talán palackban fröccsöt árulni, de aztán kiderült, hogy a szigorú jövedéki szabályozás miatt aligha lehet kifizetődő a vállalkozás. Pár hónapnyi munkája bánja, nekünk meg maradt a hagyományos fröccs-készítés, otthon vagy a kocsmában.
Gyurcsány ezután kitér a kormány előtt álló feladatokra is, miközben azok nehézségeit ecseteli. "Átélem ezeknek a heteknek a terhét. Keresem a legjobb utat, módot, hogy minél többen értsék, hogy miért kell megváltoztatnunk egy sor dolgot. Ha a kiigazításról beszélünk, azt kérdezik: miért nem a reformokkal kezditek. Ha a reformok menetrendjét, fő irányait taglaljuk, akkor van, aki felcsattan és azt mondja: ne az elvekről szónokoljon, mondja inkább meg, hogy lesz-e vizitdíj. Ezt most, azonnal tessék megmondani! Nem várunk a reformok részleteire, csak a vizitdíj érdekel bennünket. Ne tessék titkolózni! Aztán egyszerre kellene hétköznapi, ha úgy tetszik egyszerű átlagos embernek lenni, na meg idillikusan tökéletesnek is. Mert ugye a politikus ne higgye, hogy különb bárkinél, hogy a választók fölött áll, hogy különleges, de azért ne hibázzon, ne tévedjen, ne legyen gyarló, és semmiképp sem esendő. Ne kapkodjon, de azért siessen. Legyen megfontolt, de merjen dönteni. Ne beszéljen papírból, de ne mondjon félreérthető mondatot. Legyen szenvedélyes, de ne legyen indulatos. Legyen nyugodt, de ne legyen halvérű bürokrata. A vezető vezessen, döntsön, de ne centralizáljon. Törjön ki az apparátusok és a pártelit fogságából, de ne diktáljon, ne teremtsen egyszemélyes vezetést. Mi tagadás: keskeny a mezsgye. Könnyű letévedni róla" - írja kissé méltatlankodva a kormányfő.
Ehhez annyit tudnánk hozzáfűzni: igen, egy politikus (pláne egy esetleges államférfi) felé ilyen nagyok a követelmények - ráadásul az a várakozás, amit a kormányfő maga keltett második kormányzása előtt, szintén nagyobb elvárásokat támasztott. Néhai Antall Józsefet parafrazeálva: Ne tetszett volna politikusnak menni!
"Bár messze vagyunk attól, hogy tökéletesnek mondhassuk az elmúlt heteket, azt hiszem, az arányérzékünk még nem csapott be bennünket. Persze, hogy súlyos vitáink vannak. Persze, hogy senki sem boldog, ha erőfeszítéseket kell tenni. De ha igaz, hogy nem folytathatjuk az elmúlt évek politikáját – és ebben ugye a többség egyetért –, akkor változni és változtatni kell. Ha pedig mi vagyunk Magyarország, mi, az itt élő emberek, akkor nekünk kell változni és változtatni. Nincs rajtunk kívül álló másik Magyarország. Csak mi vagyunk. Akkor pedig nekünk kell ezt megcsinálni" - olvashatók a blogban a tetszetős szavak. Most már mindenki a tettekre vár. VGO
