Hajtotta a tenni akarás

Földművescsalád, kovácsmester-iparos édesapa, egy kis falu. Az 1960-as években ezek a tényezők voltak Pata József életpályájának a meghatározói, s érthető volt, hogy – egy kisebb budapesti kitérő után – szülőhelyén, Fajszon telepszik le. Tudták rólam, hogy géplakatosként dolgoztam, amolyan „fúró-faragó” ember vagyok, így a helyi termelőszövetkezet ajánlott munkát, amelyet el is fogadtam – emlékszik vissza a kezdetekre. A tanulást nem hagyta abba, elvégezte a pécsi gépipari technikumot, majd műszaki vezető lett a mezőgazdasági szövetkezetnél, amely nem sokkal később már az „ország kiváló tsz-e” címet viselhette. Híres volt a fűszerpaprikájáról, zöldségeiről, gyógynövényeiről, szállítottak a nyugat-európai, az amerikai piacra, korszerű termesztési rendszert dolgoztak ki, s nagy szó volt a 70-es és a 80-as években a 450 millió forint tartós betétjük. A több mint egy tucat vezető közül csak egy voltam, de a magaménak éreztem a szövetkezetet, s bár fizikai munkásként kezdtem, nagy volt bennem a tenni akarás – fogalmaz Pata József.

Negyed évszázadot töltött el a tsz-nél, s míg mások ebben az életkorban már a nyugdíjaséveikre készülődnek, addig – a rendszerváltás szelét megérezve – saját vállalkozás elindítását tervezte. Mi adta a lökést 1989-ben? Elismerték ugyan a szakmájában, ám mint mondja, úgy érezte, ha tovább maradt volna ott, akkor megreked azon a szinten. Úgy gondoltam, többre vagyok képes, s ha továbbra is olyan színvonalon dolgozom, akkor jóval többre vihetem – fogalmaz.

Magánvállalkozó lett a gmk-k virágzó időszakában; családi vállalkozásként a família bútoripari vasalatok, mezőgazdasági gépekhez való és sajtolt alkatrészek gyártásával foglalkozott, majd elérkezett az 1992-es esztendő, amely meghatározónak bizonyult a cég továbbfejlődése szempontjából. A Magyar Suzuki ugyanis meghirdette a beszállítói programot, amelybe – mint mondja – csodával határos módon sikerült beszállniuk. A családi modell, amely Japánban igencsak elterjedt, alighanem szimpatikus lehetett a Suzukinak, s talán érződött a tenni akarásunk is – jegyzi meg. Az esztergomi gyárból elsőként legördülő autóhoz még hét alkatrészt gyártottak, jelenleg pedig már 140-et. Szállítanak az Opel lengyelországi üzemébe is alkatrészeket az ott készülő Agilába, s megrendelőik között fellelhető az Ikarus is, ez egyúttal azt is mutatja: az autóiparra specializálódtak.

A megrendelések bővülése a cég növekedését is maga után vonta: lassan kinőtték a falu központjában lévő üzemüket, a helyi önkormányzat által kijelölt ipari övezetben zöldmezős beruházással – mintegy 220 milliós befektetéssel és némi hitellel – létrehozták az újat. Másfél év munkájának gyümölcseként egy európai szintű üzemet alakítottak ki; a 20 ezer négyzetméteres területükön időközben a második üzemcsarnok is létrejött, majd következett a raktárépület, az üzemi étkező. A profitot mind a mai napig visszaforgatják – mondja –, s szemben a kezdeti időszak családi „szervezetével”, jelenleg már nyolcfős vezetés irányítja a 60 alkalmazottat foglalkoztató társaságot.

Fontos, hogy a dolgozókkal hogyan foglalkozik az ember, hiszen csak az olyan vezetőre tudnak felnézni, aki odamegy hozzájuk, figyel arra, hogyan dolgoznak – hangzik Pata József válasza arra a kérdésre, hogy véleménye szerint milyen a jó vezető ismérve. Soha nem tanulta ezt, a vezetői készség szerinte tehetség és rálátás kérdése, s fontos a kitartás, a szorgalom. Nagy problémának tartja azonban, hogy Magyarországon már hosszabb ideje nincs szakmunkásképzés, a fizikai munka becsülete is hiányzik, és nem könnyű az utánpótlás megszervezése sem. Így megoldást a betanított munkások jelentenek, s nagy figyelmet fordítanak a továbbképzésre. A szakmai vezetést is oktatni kellett – jegyzi meg Pata József –, hiszen ez a szakma igen speciális ismereteket kíván, ráadásul a hiba okainak feltárása, a megelőző tevékenység is igen fontos, valamint az új technológiák megismerése, a pontosság, a minőségi fegyelem, amelyet az egyetem padjaiban nem lehet megtanulni. Fontosnak tartja a különböző szervezetek, oktatási intézmények – köztük a Műszaki Egyetem Gépjármű Tanszéke –, alapítványok támogatását is.

S mi lett volna, ha a Suzuki nem hirdet pályázatot, illetve nem sikerül bekerülni a kiválasztott körbe? Akkor mezőgazdasági gépekhez gyártott volna alkatrészeket a későbbiekben is a társaság – mondja Pata József, ám hozzáteszi: a sikerhez néha szerencsére is szükség van a kemény munka mellett. Büszke arra, hogy 1996-ban megkapták a Suzuki Év beszállítója díját; Bács-Kiskun megye egyik legjobb cégének tartják a kft.-t, kétszeres minőségdíjasok, ráadásul az idén megkapták a családbarát munkahely elismerést is. Fontosak az elismerések, hiszen ezek a dolgozókat is inspirálják – nyilatkozik Pata József, akit harmadikként a község díszpolgárává avattak. Ám mint mondja, a családjára a legbüszkébb, hiszen a segítségük nélkül nem tudta volna megvalósítani ezt a vállalkozást. A szabad idejét is a családjával, három unokájával tölti, nyáron gyakran gyűlnek össze a balatoni nyaralónál, ám kedvenc időtöltése közé sorolható a vadászat is, amelyet már 35 éve űz, s tíz éve a helyi vadásztársaság elnöke. A cég utánpótlása miatt sem fő a feje; a lánya követné a társaság élén, bár mint mondja, amíg erőt érez magában, addig nem megy nyugdíjba.

A társaság Fajsz községben, 1989-ben alakult, egymillió forint törzstőkéjű családi vállalkozásként. A kezdetekkor a 150 négyzetméteres alapterületű műhelyben öt alkalmazott többek között mezőgazdasági munkagépekhez készített alkatrészeket, bútorvasalatokat, fémmechanikai alkatrészeket, szerszámtartó kazettákat, csőtartó bilincseket. A társaság – megtartva eredeti tulajdonosi szerkezetét és ezzel együtt üzleti, gazdasági szemléletét is – időközben külső befektető nélkül, saját erőből Bács-Kiskun megye egyik legjelentősebb ipari vállalkozásává nőtte ki magát, amely főként személygépkocsi-karosszériák sajtolt elemeinek gyártásával foglalkozik.

Pata József

1940-ben született

1958–60 között géplakatosként dolgozott Fajszon

1960–62: katona

1962–64-ben a Magyar Honvédségnél autószerelő

1964–89 között a fajszi termelőszövetkezet műszaki üzemvezetője

1989-től jön a magánszféra; létrehozza a Pata géplakatoscéget, amelynek 1994-től kft. lett a cégformája (Pata József Gépipari Kft.)

A társaság Fajsz községben, 1989-ben alakult, egymillió forint törzstőkéjű családi vállalkozásként. A kezdetekkor a 150 négyzetméteres alapterületű műhelyben öt alkalmazott többek között mezőgazdasági munkagépekhez készített alkatrészeket, bútorvasalatokat, fémmechanikai alkatrészeket, szerszámtartó kazettákat, csőtartó bilincseket. A társaság – megtartva eredeti tulajdonosi szerkezetét és ezzel együtt üzleti, gazdasági szemléletét is – időközben külső befektető nélkül, saját erőből Bács-Kiskun megye egyik legjelentősebb ipari vállalkozásává nőtte ki magát, amely főként személygépkocsi-karosszériák sajtolt elemeinek gyártásával foglalkozik.

Pata József

1940-ben született

1958–60 között géplakatosként dolgozott Fajszon

1960–62: katona

1962–64-ben a Magyar Honvédségnél autószerelő

1964–89 között a fajszi termelőszövetkezet műszaki üzemvezetője

1989-től jön a magánszféra; létrehozza a Pata géplakatoscéget, amelynek 1994-től kft. lett a cégformája (Pata József Gépipari Kft.)-->