Thália új ekhós szekerén

A hónap végén lejár a kormány által meghirdetett adómoratórium, s emiatt hamarosan bealkonyul a legendás karakterekkel és primadonnákkal, színházi szakszavakkal és gúnynevekkel fémjelzett minicégeknek. Legalábbis a cél a kényszervállalkozások felszámolása volt, több mint egy évtizeddel azután, hogy a Katona József Színház direktora, Zsámbéki Gábor rendező az egyik évadnyitó társulati ülésen az együttes tagjai, köztük Kossuth-díjas színészek helyett ironikusan a meghívott vállalkozások megjelent képviselőit köszöntötte. A színházak folyamatosan szorultnak nevezhető helyzetüket könnyítendő próbálkoztak különböző elszámolástechnikai módszerekkel – ennek egyik meghatározó mérföldköve volt a közalkalmazotti színészstátusok tömeges felszámolása.

„Ilyen mértékű kiszolgáltatottságot még soha nem láttunk, mint ami most szakad a szakmánk nyakába” – mondja Konrád Antal színművész. A Színházi Dolgozók Szakszervezetének elnöke e kritikával azokat a direktorokat illeti, akik nem állítják vissza most a színészeik többségét közalkalmazotti jogviszonyba, hanem mindent elkövetnek, hogy megtalálják a kiskapukat, sőt: az új helyzetben megpróbálnak bizonyos tételeket visszafejteni a színházi kassza számára. Vannak persze olyan igazgatók is, akik ismét szerződtetik a társulat eddigi vállalkozóit – ugyanakkor Konrád Antal is tisztában van vele, hogy a színházaknál mindez átlagosan 20 százalékos pluszforrást feltételezne, amelyet nyilván a saját költségvetésükből kell majd kigazdálkodniuk.

Lázár Egon, a Vígszínház gazdasági igazgatója lapunknak elmondta: esetükben a naptári év hátralévő részében minderre 40 millió forintot kell átcsoportosítaniuk. Úgy hírlik, a körúti nagyszínház példamutatóan járt elöl a helyzet rendezésében: amikor kiderült, hogy melyik az a végső időpont, ameddig büntetés nélkül alkalmazásba vehetik a kényszervállalkozóként dolgozó munkatársakat, mindenkivel megkezdték a tárgyalásokat – a teljes társulattal és a százfős műszakkal, no meg a művészeti ügykezelés alkalmazottaival.

Lázár Egon nem titkolja: ahhoz, hogy a színház és a dolgozó is minél kevésbé járjon rosszul, az intézmény feltétele az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás vállalása volt. A gazdasági igazgató elmondása szerint a Vígszínház 50 színészéből ez 43-at érintett, ők eddig számla ellenében kapták a fizetésüket. Az ekhós ajánlatot ketten nem fogadták el, rajtuk kívül mindenki ebben a formában kapja a jövő hónaptól a fizetését. Az igazgató tapasztalata szerint eddig a legtöbben az evát választották.

Csizmadia Tibor egri direktor úgy fogalmazott: a Gárdonyi Géza Színház gyakorlatilag nem érintett a kérdésben, mert a társulat jó része eddig is közalkalmazottként dolgozott, a pályakezdőket és a nyugdíjasokat szerepre szerződtetik fellépti díjért, számlára, és ez a jövőben is így lesz. Mint mondja, a társulati tagság virtuális fogalom, pénzügyileg ma már nem értelmezhető. Ez sokkal inkább művészeti, szakmai és lelki kérdés, hiszen egy társulatnak az a tagja, aki rendszeresen dolgozik ott, és úgy érzi, oda is tartozik.

Az ekho alkalmazásakor 20 százaléknyi járulékot fizet a munkáltató és a fennmaradó rész 11 (például nyugdíjasoknál) vagy 15 százalékát a munkavállaló. Konrád Antal szerint az ekho önmagában jó megoldás is lehet, de a színházak számára nem egyértelmű, hogy az ehhez előírt minimálbéres foglalkoztatást is vállalniuk kell. Az érintett 13 szakmától eltérő specifikumok miatt a színházi dolgozók érdekképviselete a jövőben is az egységes ágazati törvényt fogja szorgalmazni – Konrád szerint figyelembe kell venni, hogy a színész olyan fuvarozó, akinek a teste a járműve, így a fejére zuhanó díszlet sérüléseit egy felelős színházi vezetés által szerződtetett, biztosított alkalmazottként kívánja túlélni.