A nagy visszatérő filmje

Ezek az asszonyok is a teljes idegösszeomlás szélén vannak – idézhetjük az 1988-as alkotás címét, joggal. A Volver női film a javából, a vonzó Penélope Cruzzal és számos Almodóvar-figurával. Visszatértek a hangos, temperamentumos hölgyek, akik elvesztettek valamit, valakit, de végül az öszszetartozásukról láthatunk belevaló mesét. Almodóvar 16. filmje ez, amelyért megkapta a 2006-os Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb forgatókönyv díját, valamint a legjobb színésznő díját szerezte meg a teljes női szereplőgárda (hatan kaptak elismerést). A rendező nemrég átvehette a Fipresci nagydíját is San Sebastian nemzetközi filmfesztiválján (a nemzetközi szövetség több mint 350 filmkritikus tagja olyan alkotások között válogatott, amelyeket 2005 augusztusa és 2006 júliusa között mutattak be.)

Almodóvar soha nem tanulta a rendezést, rövidfilmekkel kezdte, csak úgy a saját örömére. A nyolcvanas évek elején próbálkozik nagyjátékfilmekkel, amelyekben szomorú történeteket tár a nézők elé, többször női sorsokat, kevesebb férfias történetet. Ez lett a stílusjegye, és az, hogy mindig karakteres színészeket szerepeltet, akik persze rendszerint híressé válnak. Kiváló példa erre Penélope Cruz és Antonio Banderas. A Volverben hat nő csodálatos, szívhez szóló játékában bízhatunk, akik félredobva a túlzott érzékenységet, határozottak és elszántak. Talán megértjük őket, talán azt gondoljuk, túl messzire mentek már, de egyvalami biztos: leckét kapunk szeretetből és gondoskodásból, ha a Volverre szánjuk a tréfától sem mentes két órát.