A szövetkezők félnek, többnyire hallgatnak

A GVH kartellcsoportja nyomoz, de nem büntetőeljárást folytat. Cégek jogsértő magatartását igyekszik feltárni, és nem személyek ellen gyűjt terhelő adatokat – hangsúlyozta Szolnoky Péter, a csoport vezetője. Míg egy erőfölényes eset megítélésénél alapvetően a közgazdasági szempontoknak van jelentőségük, addig a kartelleknél általában erősen dominál a jogászi felfogás. Nem véletlenül, hiszen a versenytanácsi határozat alapvetően az összegyűjtött bizonyítékokon múlik.

A bizonyítékok beszerzésére a kartellcsoportnak számos eszköze van. Az eljárásokat például szinte kivétel nélkül meglepetésszerű helyszíni szemlével indítják, ami az érintetteknél kétségkívül sokkoló lehet. Ilyenkor az ügy feltárásához szükséges valamennyi dokumentumba betekinthetnek, azokat lefoglalhatják, és birtokukba kerülhetnek szolgálati, de – az idevágó törvényi előírások betartásával – akár államtitkok is. Titkosszolgálati módszereket – megfigyelést vagy például telefonlehallgatást – azonban nem alkalmazhatnak.

A rajtaütéseket többnyire körültekintő előkészítés, információgyűjtés, az akció gondos mérlegelése előzi meg. Csak alapos gyanú esetén léphetnek fel, mivel az eljárással beavatkoznak az adott piac eseményeibe, intézkedéseik kihatnak az ügyben nem érintett versenytársakra is. Eljárásuk indokoltságát az engedélyező bíró előtt is igazolniuk kell. A helyszíni szemlét hosszadalmas bizonyítási eljárás követi, amikor is meghallgatásokat végeznek, gyűjtik a további adatokat. Kérdéseikre a cégek nem tagadhatják meg – igaz, időnként megkísérlik elhallgatni – a választ.

Szolnoky Péter elmondta: a közbeszerzési kartellek bonyolultságát jelzi, hogy a GVH nemegyszer teljességgel kihasználja a kartellügyek lezárására előírt 180 napos, majd további 180-180 nappal meghosszabbítható maximális határidőt. Hiába van mód engedékenységre, azaz arra, hogy a kartell részvevőinek feltáró magatartását bírságelengedéssel vagy -mérsékléssel honorálják – a szövetkezők többnyire hallgatnak. Eddig néhány, a hazai piacra kiható nemzetközi kartellügyben gyakorolhatta az engedékenységet a GVH. Kifejezetten magyar közbeszerzési kartellezésnél pedig csupán egy alkalommal. Érvényesülnek a sajátos hazai viszonyok, és élnek a félelmek: jaj a „besúgónak”, ha feladja a többit, kicsi a piac, kiszoríthatják onnan, elfordulhatnak tőle az üzleti partnerek. Még az autópályaügyben kiszabott hétmilliárd forint sem irányította rá igazán a figyelmet arra, hogy bizony nem kis pénzügyi előnnyel járhat, ha egy kartellből kilépni kívánó cég él az engedékenység lehetőségével.

Egyebek közt az engedékenységi politika miatt oszlik meg a versenyjogi szakemberek véleménye a büntetőjogi felelősségre vonás hasznosságáról. Vannak, akik úgy vélik: a büntetőjogi fenyegetettség az eddigieknél is jobban visszatarthatja a kartelltagokat a versenyhivatallal való együttműködéstől.

Mások azt kifogásolják, hogy kialakulatlan a versenyhatóság és a büntető szervek eljárása az efféle közös esetekben. VG

A két cég a terézvárosi önkormányzat közbeszerzési pályázata kapcsán kötött versenykorlátozó megállapodást. A Construmot 16,6 millió forint megfizetésére kötelezte a GVH.

A Royal Bau viszont mentesült a bírság alól, mert önként szolgáltatott iratokat az eljárás megindításához.

A két cég a terézvárosi önkormányzat közbeszerzési pályázata kapcsán kötött versenykorlátozó megállapodást. A Construmot 16,6 millió forint megfizetésére kötelezte a GVH.

A Royal Bau viszont mentesült a bírság alól, mert önként szolgáltatott iratokat az eljárás megindításához. -->