Gyurcsány: Burjánzik az önámítás és az önbecsapás - egy illúzió kifulladt
Gyurcsány Ferenc tegnapi blogbejegyzésében - reagálva a tegnapi találkozóra a visegrádi országok vezetőjével - a térség közös vonásairól írt. A kormányfő szerint mind a négy ország stabilitáshiánnyal küszködik - ha más-más eredetűvel is.
"
Véletlen-e, hogy mind a négy ország feszültségekkel terhes időszakot él? Azt gondolom, hogy nem. Mert, bár e feszültségek, bizonytalanságok megjelenési formája nem azonos, a gyökere, a lényege nagyon hasonló. Ha egyszerűen akarok fogalmazni azt mondom: ez az időszak mind a négy országban egy illúzió kifulladásának korszaka, amely szélesebb társadalmi kiábrándulást, és ennek nyomán ellentmondásos politikai irányzatok felbukkanását és megerősödését hozza magával. A rendszerváltást, az európai integrációt a térség országai nem egyszerűen a szabadság kiteljesedéseként élték meg, hanem egy nyugatosabb világ, és mindenekelőtt egy nyugatos életszínvonal gyors elérését remélték, hitték. Modernizációs nagy ugrásnak kellett volna bekövetkezni, ami elmaradt. Az átalakulás gyötrelmei, nehézségei, konfliktusai jobban láthatók, mint az eredménye. Mert az szinte természetes Magyarországon, hogy egy évben közel egymillióan utaznak külföldre. Természetes, hogy nem ver szaporábban a szívünk a határállomásoknál. Hogy a nyugati fogyasztási kultúra szinte valamennyi eleme megjelent Magyarországon, és nem az áruhiány, hanem a pénzhiány az, ami befolyásolja vásárlási szokásainkat. Ugyanazokat a termékeket látjuk a boltok polcain, mint Bécsben, ugyanazokat a filmeket nézzük a moziban, mint Párizsban, és nem kell a Luxemburg rádiót hallgatni ahhoz, hogy tudjuk, milyen zenék divatosak a világban. Mindez mára természetessé vált.
Talán Adamis Annának volt egy régi dala, a Déry-könyv alapján készült Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című albumról: „hogyan mondjam el neked, amit nem lehet” kezdettel. Sajnos nem tudtuk elmondani ezekben az országokban mi, politikusok sem, hogy a rendszerváltás nem egy varázsütéssel megvalósuló új, jobb élet lesz, hanem sokkal inkább annak szabadsága, lehetősége és felelőssége, hogy mindez megvalósítható.
A kiábrándulásból sokfajta válaszok születtek. Nemzeti radikálisok jelentek meg, akik szerint az okozza a mai gondokat, bajokat, hogy elnyomják Magyarországon a magyarokat, Lengyelországban a lengyeleket, Szlovákiában a szlovákokat. Mindenki megtalálja a maga ellenségét. Ha kell zsidókat, ha kell magyarokat, ha kell oroszokat, ha kell az önző Európai Uniót, mondom idézőjelben. Aztán jönnek a sokat ígérők, hiszen majd az állam megoldja, lesz 14. havi nyugdíj, mint ahogy volt 13. Lehet emelni a béreket 50 vagy 400 százalékkal, és dehogy kell itt megszorítás kérem szépen, adócsökkentés kell. Ja, hogy utólag elismerjük, hogy kell megszorítás, ez egy másik kérdés.
Szóval a kiábrándultság talaján zavaros politikai válaszok születnek, vagy tegyük hozzá némi malíciával és önkritikával, hogy helyenként meg bátortalan válaszokat ad a politika. Burjánzik az önámítás és az önbecsapás. Lent és fönt, szinte minden országban. És növekszik a csodavárók száma, hogy majd jön valami vagy valaki, aki majd helyettünk megküzd az élettel. De addig is álviták, önmagáért való politikai verekedések és veszekedések töltik be, vagy töltik ki a nyilvánosságot." (amoba.hu)
