Vitray: Lövészárkok között élek - Szétrombolták a munkahelyemet
"A politika terén nyugalomra vágyódó, akár különböző meggyőződésű, harcokat távolról szemlélő többséghez sorolom magam" - foglalja össze véleményét a 168 órában Vitray Tamás a hetilap azon körkérdésével kapcsolatban, hogy mi a véleménye a mostani feszült helyzetről.
A Kossuth-díjas újságíró így folytatja:" A rendszerváltástól azt reméltem: senki nem vár tőlem konkrét állásfoglalást. Hagynak töprengeni, kételkedni, amikor kell, majd szavazok... Hittem, hogy ebben nem akadályoznak, nem fenyegetnek, vagy kényszerítenek. Az igazság az, nem így lett."
Vitray szerint a szabadsággal együtt beszivárgott a mindennapokba a rasszizmus, a gyűlölködés. Azaz megjelentek a szélsőségesek.
Aggályait így foglalja össze: "És akkor a csendes többség, ahová magamat is sorolom, hirtelen a frontvoalba került, két lövészárok közé. Nem jöhet-mehet kedvére, mert nem tudja, milyen attrocitások érhetik. Csendes többségként el kellene hinnem, hogy azok állnak jó oldalon, akik minden ok nélkül nekiestek egykori munkahelyemnek, romboltak, pusztítottak? Hogy értem harcolnak, a javamat akarják?"
Vitray úgy látja, nem biztos, hogy ezek voltak a legjobb érvek, hiszen a demokráciában nem a tombolás és rombolás az eszköz a törvényes tiltakozásra.
"És nem tudom azt sem, hogy a csendes többség nyomós érveket kap e a szitokáradatban, amit mostanában hallhat nyilvános beszédekben. Mire kellene jutnom csendes többségként, ha traktorokkal állják el az utakat?... Egy bevallott hazugság számomra mégmindig kevésbé veszedelmes, mint az eltagadott" - ad hangot véleményének a televíziós szakember. (168 Óra)
