Gyurcsány csütörtökön írta pénteki naplóját - Nehéz olvasmány

"Van, amikor az ember előre dolgozik. Amióta blogot írok, most történik meg először, hogy csütörtökön, késő este, az irodában diktálom a másnapi bejegyzést, mert pénteken kora reggel Portóba, Portugáliába utazom a szocialisták európai kongresszusára.

Most még a ma délután tartott előadásomhoz kapcsolódó élmény dolgozik bennem nagyon erősen. A Demos Magyarország Alapítvány konferenciát szervezett a progresszív baloldali politikáról, amelyre három előadót kértek fel: Patrick Diamondot, aki a blairi harmadik utas politika egyik erőteljes, intellektuális képviselője; Brandenburg német tartomány miniszterelnökét, Matthias Platzek urat, aki egyébként a német kerekasztal tárgyalások egyik résztvevője volt, korábban az SPD elnöke, Németország egyik nagyon sikeres politikusa és engem.

Előadásomban a magyar modellről beszéltem, egy sajátságos értelmezésben. Arról beszéltem, hogy Európa sikeres országainak – és itt a siker alatt elsősorban azt értem, hogy képesek voltak progresszív választ adni az elmúlt évtizedek kihívásaira, egyensúlyt találni a versenyképesség és a szociális igazságosság törekvései között – van egy közös jellemzője. A sikeres országok egymástól sokszor jelentősen eltérő modellt építenek, de ezek mögött van egy nagyon széles, a politika és a közélet főszereplőit is magába foglaló, általános egyetértés.

Ez az egyetértés különbözőféleképpen jött létre Európában. A skandináv országok esetében például elmondható, hogy organikusan vagy történelmileg evolutív módon alakult ki az egyetértés. Finnországban és Svédországban a legtöbb nagy társadalmi szereplő a fontos kérdésekben több évtizede alapvetően egyetért. Ennek oka nem egy esetben a nagyon sajátos skandináv történelmi-társadalmi fejlődésben gyökerezik. Aztán vannak a brit-modellhez hasonló megoldások, ahol az egyetértést az teremtette meg, hogy az egyik uralkodó áramlat a másikhoz hasonult. Ez azt jelenti, hogy Tony Blair új munkáspártja részben követte elődje, a nagyon korán és váratlanul elhunyt Smith politikáját, és sok mindent megőrzött abból is, amit a konzervatívok az előző időszak politikájából hagytak rájuk. Azt mondták, hogy nem egyszerű politikai váltógazdaságról lesz szó, hanem megpróbálják összehangolni a konzervatív és a munkáspárti hagyományokat, eredményeket. Többek között ennek a döntésnek az eredménye az utóbbi évtizedek sikeres brit felzárkózása. Végül vannak a megállapodásos, kontraktuális modellek, ahol kölcsönös engedmények tételével egy átfogó, írásos megállapodást hoznak létre. Ismerjük, sokat idézték a Moncloa-paktumot 1977-ből, amikor a spanyol kormány, az ellenzék és a munkaadók állapodtak meg egymással, valamint ismerjük az ír modellt 10 évvel későbbről. A sikerek mögött egymástól eltérő konszenzus-modellek állnak. Más a konszenzus-modell Skandináviában, más Nagy-Britanniában, más Írországban vagy éppen Spanyolországban. Az előadásnak ebben a részében arra utaltam, hogy Magyarországnak is el kell jutnia ahhoz a gazdasági, társadalmi programhoz, amely mögött az egymással egyébként normálisan, a parlamenti demokrácia körülményei között versengő felek közös akarata, megegyezése húzódik meg.

A magyar modell arról szól, hogyan, milyen módon lehet elérni az erre vonatkozó megállapodást. Nem másolható egyik ország példája sem, mert tartalmilag mást csinál Finnország, Nagy-Britannia vagy éppen Spanyolország, és másként is érték el a széleskörű megállapodást. E tekintetben tehát Magyarországnak sajátos megoldásra van szüksége, egy sajátos modellre. Nem arról van szó, hogy a modell kiléphet a globális realitások, vagy a regionális realitások világából. Ugyan, dehogy! Nem azt jelenti, hogy ránk nem hatnak azok a szabályok, és törvénytelenségek, amelyek mindenki másra. Ó dehogy! Azt sem jelenti, hogy létezik egy különleges magyar lelki alkat, vagy egy sajátos, magyar történeti küldetés, amely felülírhatja a való világot. De azt igenis jelenti, hogy vannak minták a világban, ugyanakkor sablonok nincsenek. És azt is jelenti, hogy előbb-utóbb muszáj lesz megmondani, hogy milyen Magyarországunk legyen, és arról egyezséget kell kötni. Erről szól az, hogy meg kell találnunk a magyar választ, a magyar modellt...

Mikor ez megjelenik, én már minden bizonnyal Portóban vagyok, egy rövid beszéddel" - fejezi be mondandóját a miniszterelnök. (amoba)