Bántóan kevesen mentek el Puskás Ferenc temetésére - olvasható Hegyi Iván írása a Népszabadágban.
"Csupán annyian ültek a lelátókon, amennyien mostanában - helyesebben: hosszú ideje már - a nemzeti együttes meccseire szoktak kilátogatni. Öt-hatezer ember lézengett az arénában, és ez csak fokozta azok szomorúságát, akik eljöttek leróni kegyeletüket (a többi - de mennyi minden! - közt) stadionnévadó Puskás Ferenc ravatalánál.
Hogy miből fakadt a monumentalitásra törekvéssel szögesen ellentétes, bántó érdektelenség? Lehetne azt válaszolni, hogy a búcsúztatásnak már az előkészületeibe politika keveredett (s ennek nyomai a végtisztesség megadásának különböző helyszínein is megmutatkoztak); mondani sem kell, abszolúte fölöslegesen, hiszen Puskás még köznapi értelemben sem volt politikus ember. Ám sokan vannak, akik ezekkel a felhangokkal, illetőleg azok eredőjével szimpatizálnak, ám túlnyomó többségükben ők is otthon maradtak. Aztán elképzelhető, hogy megannyi családban - gyásznap ide, gyásznap oda - az volt a jelszó: csak utcai tömegrendezvényre ne! Ennek viszont az mond ellent: a kivonulás legalábbis tíz-, ha nem százezrek számára egyáltalán nem idegen program, és nagy a gyanúm, nemegyszer látunk még tömegeket a budapesti utakon, tereken. Az már valószínűbbnek tetszik a közöny kiváltójaként, hogy a magyar futball - legendás alakjával, Puskás Ferenccel együtt - régóta halott, de minimum a klinikai halál állapotában van, és ahol az úgynevezett NB I első két helyezettjének "rangadójára" csak néhány száz néző kíváncsi, ott a régi klasszisok emléke sem jelent mozgósító erőt." - olvasható többek között a napilap terjedelmes összeállításában.
Nézze meg temetésről készült képgalériáinkat. (Népszabadság - VGO)
