Szilágyi: Ebben az országban semmi nem drága a győzelemért

A kiváltó ok Szilágyi szerint az, hogy a politikai harcban egyre inkább a háborús logika érvényesül: semmi nem lehet elég drága a győzelemért, ha „a Haza léte vagy nem léte forog kockán”. Háborúhoz mindig elég, ha az egyik fél viselkedik ellenségesen és mondja azt, hogy ő a nemzet, és ezért próbálja elhitetni a társadalommal, hogy azért szenvedett választási vereséget, mert összeesküvés folyik a „nemzettel”szemben- legalábbis az egyik nagypolitikai párt elképzelései szerint. Ugyanakkor nem állítja, hogy kitört a polgárháború, mindössze úgy gondolja, hogy az az ország, ahol a politikai harcnak az ellenfél politikai megsemmisítése a célja, így is, úgy is a szakadék, a csőd felé közeledik, felbomlásra, gazdasági hanyatlásra ítéli magát - vélekedik Szilágyi.

Az esztéta szerint minden a Fidesz első választási csatavesztése előtt kezdődött. Általános tapasztalattá vált, hogy a magyar társadalom középrétegeiben, a világnézeti, választási politikai szembenállás barátságokat tehet tönkre, családokat fűrészelhet ketté. Az ilyen magánéletig hatoló politikai konfliktus a társadalom polgárháborús meghasonlásának legbiztosabb előjele. A válság leglátványosabb oldala a politikai háború kiéleződése és az antiparlamentáris politizálás átcsapása az utcára, a másik, legalább ilyen súlyú, bár kevésbé látványos következménye a kiábrándulás és a tömeges kivonulás a politikából, egyfajta "rész-nem-vételi demokrácia" kialakulása, amely autokratikus, "rendcsináló" fordulatok veszélyét hordozza magában. Vagyis ez azt jelenti, hogy a politikailag aktív kisebbségek háborúja eldöntheti az ország sorsát, mert a többség lemond a részvételről. Pszichológiai polgárháború zajlik ma Magyarországon - állítja Szilágyi.

A filozófus véleménye szerint a pszichológiai polgárháború azon alapszik, hogy Magyarországon nem egy, hanem két, politikailag is többé-kevésbé megszervezett, ellentétes érdekű, egymással rivalizáló középosztály van.

A hideg polgárháború szemben álló főszereplői a középosztálynak azok a rétegei lettek, amelyek az állami megrendelésekre, összefonódásokra, olykor korrupciós ügyletekre alapozzák vállalkozói egzisztenciájukat. Ezekből szervezett kormányzati hatalomra jutva politikai, gazdasági és kulturális eszközökkel a Fidesz 1998 és 2002 között új középosztályt, amelyet "magyar középosztályként" állított szembe a "posztkommunistaként" azonosított régivel, és bár ez a „teremtett középosztály” elég nagyra nőtt, de ahhoz mégsem elég nagyra, hogy akár 2002-ben, akár 2006-ban eldönthesse a választások kimenetelét.

Szilágyi Ákos szerint a Fidesz középutas populista. Számára ez azt jelenti, hogy a Fidesz csak elfoglalja a jobboldal politikai mezejét, de ettől még nem jobboldali párt, hanem nemzeti populista párt, amely válaszúthoz érkezett: vagy megy tovább a szélsőségesség irányában, minden parlamentáris határt átlépve, vagy elfogadja ezeket a törvény szabta határokat, esetleg valóban átalakul nagy parlamentáris jobboldali gyűjtő- és váltópárttá. A valódi jobboldal elitista, konzervatív, rendpárti, piacbarát, a viszszaállamosítást, ha egyáltalán, csak korlátozottan fogadja el, támogatja a privatizációt, többé-kevésbé klerikális és "forradalomellenes". Semmiképpen sem ünnepli a rendbontást. Ilyen jobboldali párt ma az MDF, amely azonban egymagában parlamentáris váltópárttá aligha válhat - vélekedik a filozófus.

"Minden párt hajlamos populizmusra, ugyanakkor a nemzeti populista Fidesz pártok fölötti pártként jeleníti meg magát, vezére van, aki kivezet és bevezet, akit nem lehet választásokkal leváltani a hatalomból, antiglobalista, elitellenes, nagytőkeellenes programot hirdetett meg. A legfontosabb kérdés az, hogy a Fidesz vezére tud-e még hatni a részben általa életre keltett és a szélsőjobb felé tolódó populista erőkre"- teszi fel a kérdést a filozófus.
A megoldást pedig abban látja a magyar helyzetre, hogy a felzárkózásnak nem a gazdaságban, hanem a gondolkodásban kell kezdődnie. Ehhez pedig a hideg polgárháborúnak végét kell vetni. (Népszabadság)