Antall József Nobel-békedíjra való ajánlásának története - Szabad György szemszögéből

Szabad György az Antall-kormány idején a Magyar Köztársaság Országgyűlésének elnöke, 1993 januárjában az oslói tanács elé benyújtotta Antall József Nobel-békedíjra szánt jelölését.

Szabad, 1992-ben egy norvégiai meghívásának tett eleget, amikor Jo Benkowval, a norvég parlament elnökével folytatott tárgyalásai során szóbahozta rég dédelgetett elgondolását.

A politikus visszaemlékezéséből kiderül, eleinte kollégája vonakodott az ötlettől, de mikor végighallgatta őt, a következőt mondta: „El voltam tökélve, hogy figyelmeztetem, évről évre igen nagyszámú, alapos javaslat érkezik az illetékesekhez. De amit most hallottam, az arra késztet, hogy bíztassam: Antall doktor valóban nem esélytelen.”

A beszélgetés végén Benkow ígéretet tett, hogy egy szakértőt küld Szabadnak segítségül. Alig két nap múlva meglátogatta egy általa ismeretlen szervezet ügyintézője, aki segített formába önteni a javaslatot.

Hazaérve ismertette Antall Józsefet és a külügyminisztert a történtekről, de a miniszterelnök csak ennyit mondott: „Ez aligha lesz megvalósítható.”

Antall József haláláig senki másnak nem szólt Szabad a kezdeményezésről, melynek szövegét titkosította is.

1993 januárjában az oslói tanács elé terjesztették a javaslatot, azonban decemberben már csak egy norvég telefonüzenet szólt arról, milyen megbecsülés fogadta a néhai miniszterelnök József Nobel-békedíjára szóló felterjesztő javaslatot. „Még akkor is, ha méltán és érthető módon Nelson Mandelát és a békét megteremtő társait érte a megtiszteltetés” – emlékezik vissza az egykori Házelnök a 75 éve született Antallra. (HetiVálasz-VGO)