Túsztárgyaló: a bankrabló semmiben nem működött együtt velünk

Végh József túsztárgyaló szerint az orvos szakértői vélemény visszaigazolja mindazt, amit a bankrablás idején a túszejtővel kapcsolatban érzett.

A szakpszichológus csütörtökön, a szakértői vélemény ismertetése után azt mondta: amikor "benne vannak" egy ügyben, akkor néhány információból, érzésekből kell véleményt alkotni az elkövetőről, arról, hogy mit tehet, mit lehet tőle várni.

Mint mondta, a szakértői vélemény visszaigazolta, hogy helyesek voltak az érzései a túszejtővel kapcsolatban.

Véleménye szerint ha a bankrabló elengedte volna a kezében tartott két fegyvert, vagy csak mozdulatlanul maradt volna, amikor megindult a fegyveres rendőri akció, akkor még ma is élne. Azt gondolom, az ő együttműködése hiányának a következménye volt, hogy így ért véget az akció - fűzte hozzá.

Egy kérdésre válaszolva elmondta: az első kérdése az volt, mi a célja a túszejtőnek. Erre a férfi azt válaszolta, pénzt akar szerezni és el akar menni a helyszínről. Emiatt többször is elindult a kijárat felé.

A pszichológus szerint "nagyon meg kellett fontolni", hogy kiengedik-e az utcára a túszejtőt. Mint mondta, az volt a legfontosabb, hogy senki ne sérüljön meg az akcióban. Végh József újságírói kérdésre részletesen beszámolt arról, mi a túszok helyes magatartása egy ilyen helyzetben.

Mint mondta, a legjobb, ha mindenki abban a mozdulatban, amiben volt, megáll és nem mozdul, szavai szerint "le kell fagyni". Magyarázatként hozzáfűzte: a támadás pillanatában az elkövetőnek magas a stressz-szintje, és reflexből fog lőni mindenre, ami megmozdul.

A következő, hogy amit a túszejtő mond, azt végre kell hajtani, mégpedig lehetőleg szavakkal kísérve - mondta. Hozzátette: arra is figyelni kell, hogy ha azt mondja, a kezünket tegyük fel, akkor azokat a fülünk mellé kell tenni, ugyanis ha magasabbra tesszük, nem fogja látni, mert csőérzékelése van. Ha pedig rendőri akcióra kerül sor, a túsztárgyaló azt javasolja, hogy senki ne mozduljon, ne álljon fel és ne üljön le, a legbiztonságosabb, ha úgy marad, ahogy van, mert "aki bejön ilyenkor, tudja, hogy kit hol fog találni".