Vérszegény egyetemi honlapok
Az elemzés a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE), a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME), a Miskolci Egyetem (ME), a Pécsi Tudományegyetem (PTE), a Kaposvári Egyetem (KE), a gödöllői Széchenyi István Egyetem (SZIE), a veszprémi Pannon Egyetem (PE), a Debreceni Egyetem (DE), valamint a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) azon oktatóira terjedt ki, akik az adatfelvétel idején a felsorolt intézmények közgazdaság-, gazdaság-, illetve gazdálkodástudományi karain tanítottak.
Ez a választás lehetővé tette az elemzés aránylag nagy elemszámú és változatos mintán történő elvégzését. A kutatási eredmények könnyebb értelmezhetősége és összevethetősége érdekében az 1133 fős magyar minta mellett a Kalifornia állambeli Stanford Egyetem (SE) közgazdasági részlegének 40 tanára körében is elvégeztük az adatfelvételt. A kutatás alapját képező adatbázisban az informativitást mérő változók mellett rögzítettük a tanárok nemét, egyetemi beosztását és tudományos fokozatát is. E néhány szempont szerinti megoszlásuk alapján elemeztük a vizsgálatba bevont oktatók internetes megjelenését. A női oktatók aránya meglepő módon minden magyar egyetemen magasabb, mint a Stanford Egyetemen: míg a magyarországi egyetemek mindegyikében a tanárok legalább negyede, de nemritkán ennél sokkal nagyobb hányada nő, addig az amerikai egyetemen még az oktatók egytizedét sem éri el ez az arány.
Mind a magyar egyetemeken, mind a Stanford Egyetemen az oktatók jelentős része adjunktusi, illetve tanársegédi beosztásban dolgozik, de az amerikai intézmény oktatói körében az egyetemi tanárok aránya messze magasabb, mint a felmérésben részt vevő magyar egyetemeknél.
Az egyetemi honlapok vizsgálata rendkívül szomorú képet mutat. A Pécsi Tudományegyetem weboldalát kivéve a magyarországi egyetemi honlapokon a tanárok legalább felének nincs feltüntetve (vagy egyáltalán nincs) a tudományos fokozata. A többiek közül néhányan dicsekedhetnek akadémiai doktori, akadémikusi és egyetemi doktori fokozattal, és viszonylag nagy a PhD vagy kandidátusi fokozatúak száma. A Stanford Egyetem honlapjáról mindössze egy oktató tudományos fokozatát nem lehet kideríteni, a többiek valamennyien PhD vagy kandidátusi fokozatnak megfelelő tudományos minősítéssel rendelkeznek. Az 1. grafikon jelentős különbségeket mutat a magyarországi és az amerikai felsőoktatási intézmények között az öt kritérium meglétét illetően. Míg a Stanford Egyetemen nincs olyan oktató, akinél a felsorolt információk egyikét sem tartalmazza az egyetemi honlap, addig a magyar tanárok majdnem egyötöde ebbe a csoportba tartozik. A legnagyobb eltérés azoknál figyelhető meg, akiknek az esetében mind az öt kritérium teljesül. Az amerikai egyetem tanárainak közel felénél mind az öt általunk figyelt információt tartalmazza a honlap, a magyar oktatók között viszont nincs olyan, akinél valamennyi kritérium teljesülne.
A fenti adatokat egyetemenként vizsgálva azonban kiderül, hogy az egyes egyetemek között lényeges különbségek fedezhetők fel a kari honlapok információtartalmát illetően, ahogy az a 2. grafikán is látható. Míg például a Szegedi Tudományegyetemen nincs olyan tanár, akinél egy kritérium sem teljesül, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen az oktatók közel fele ebbe a csoportba tartozik. Egy kritérium a Pécsi Tudományegyetemen a tanárok alig több mint 10 százalékának esetében teljesül, a Debreceni Egyetemen viszont majdnem 90 százalékos ez az arány. Ez utóbbi intézményben egyébként egyetlen oktató sem akad, akivel kapcsolatban egynél több kritérium teljesülését lehetne megfigyelni.
Két kritérium a Miskolci Egyetemen, három pedig a Pécsi Tudományegyetemen teljesül a legnagyobb arányban: az oktatók 45,5, illetve 80 százalékánál. A négy kritériumnak megfelelő tanárok aránya csupán a Miskolci Egyetemen, valamint a Szegedi Tudományegyetemen haladja meg az 5 százalékot. Összességében a Debreceni Egyetemen a legrosszabb, és talán a Pécsi Tudományegyetemen a legjobb a helyzet.
Az egyes információs kritériumok teljesülését külön-külön is megvizsgálva további jelentős különbségek mutathatók ki a magyar egyetemek rovására. Míg a Stanford Egyetem tanárai több mint felének van saját honlapja, a kilenc magyar egyetem közül négyben egyik tanárnak sincs személyes weboldala, és a többi öt között sem akad olyan, amelyben a honlappal rendelkező oktatók aránya meghaladná a 3 százalékot. A tanár elektronikus úton elérhető önéletrajzát illetően némileg kedvezőbb a kép. Az egyetlen olyan egyetem, amelyen a tanárok egyikének sincs a kari vagy tanszéki honlapról elérhető önéletrajza, a Debreceni Egyetem. A Szegedi Tudományegyetem, a Miskolci Egyetem, valamint a Pécsi Tudományegyetem tanárainak viszont nagyobb arányban van önéletrajzuk a honlapon, mint a Stanford Egyetem oktatóinak.
A publikációs lista, valamint a letölthető publikáció léte, illetve hiánya tekintetében a magyar egyetemek adatai ismét sajnálatosan egyhangú képet mutatnak. A Stanford Egyetemen az oktatók 97,5 százalékának van publikációs listája, és 55 százalékának legalább egy letölthető publiká-ciója az egyetemi honlapon. A magyar egyetemi oktatók esetében ezek az arányok nem haladják meg az 50 és az 5 százalékot. A e-mail címek tekintetében már némileg jobb a helyzet. A Stanford Egyetemen valamennyi tanár e-mail címe szerepel az intézmény honlapján. Ezt az arányt a magyar egyetemek közül egyedül a Szegedi Egyetem tudja elérni, de a többi intézmény oktatóinak is legalább a fele rendelkezik az egyetemi website-ról elérhető e-mail címmel. A magyar felsőoktatási intézmények tehát a tanár személyes honlapja, illetve a letölthető publikációk tekintetében vannak a leginkább és az e-mail cím esetében a legkevésbé lemaradva a vizsgált vezető amerikai egyetem mögött. Az öt kritérium teljesülésével kapcsolatban a magyarországi egyetemek oktatói körében sem nemek, sem tudományos fokozat vagy beosztás szerint nem lehet statisztikailag számottevő, markáns eltéréseket felfedezni: tehát megállapítható, hogy a magyar egyetemi oktatók nagy hányada nemtől, tudományos fokozattól és beosztástól függetlenül nem érzi fontosnak, hogy személyes honlapja legyen, illetve, hogy az egyetemi honlapon elérhetővé tegye szakmai önéletrajzát, publikációs listáját, esetleg publikációit is. Ez az eredmény nem csupán az információs társadalom magyarországi helyzetéről, az internet mint kommunikációs eszköz valóságos alkalmazásáról ad elég elszomorító képet, hanem a magyar egyetemek közgazdasági karain folyó oktatás színvonalával és a tanárok jelentős részének szakmai hozzáállásával kapcsolatban is jelzéssel szolgál.
Öt kritérium
Azt, hogy az egyetemek kari és tanszéki honlapjai mennyire gazdagok, mennyire informatívak, más szóval milyen mértékben segítik a diákok és az érdeklődők kapcsolatfelvételét az egyetem oktatóival, illetve mennyi információt közölnek róluk, öt kritérium segítségével mértük. Ezek a tanár személyes honlapjának, elektronikus önéletrajzának, a honlapról elérhető publikációs listájának, egy vagy több letölthető publikációjának, végül e-mail címének létére, illetve hiányára vonatkoztak.
Honlapunk kritikáját elfogadom, nem szeretnék magyarázkodni – és sok mentséget nem is tudnék felhozni –, a tényhez azonban hozzátartozik, hogy egyetemünk az utóbbi időkben rengeteg strukturális átalakuláson ment keresztül, ezért kissé hátrányos helyzetbe kerültünk ezen a téren. Másfelől pedig a belső kommunikációs csatornáink, az intranet, illetve az egységes tanulmányi rendszer sokkal jobban működnek. De a nagy nyilvánosságnak szóló internetes elérhetőségünk is javulni fog a közeljövőben, hiszen intézményünk vezetése is tisztában van ennek az információáramlási lehetőségnek a stratégiai jelentőségével. A munkánkat elősegíti, hogy június végétől egy-két heti rendszerességgel be kell számolnunk az Országos Felsőoktatási Információs Központnak egyetemünk helyzetéről, oktatóink, hallgatóink adatairól, a kollégiumi elhelyezésekről, s ez megköveteli tőlünk, hogy naprakészek legyünk. Ennek révén a publikus információkat a website-unkra is kitesszük.
Hrubos Ildikó, Budapesti Corvinus Egyetem oktatási rektorhelyettese
Az internetes kommunikáció jelentőségével tisztában van az intézményünk, ezért állandóan fejlesztjük a honlapunkat, néhány hónapja készült el az átláthatóbb, felhasználóbarát struktúrája. Ugyanakkor tény, mi sem vagyunk maradéktalanul elégedettek a tartalmával. Míg oktatóink egy része – a nyelveket beszélők, a rendszeresen külföldre járók – halad a korral, megfelelően él az elektronikus információáramlás lehetőségével, addig sokan nem érzik át annak fontosságát, hogy itt is bemutatkozzanak, beszámoljanak a munkájukról. Hozzáállás, mentalitás kérdése, ki hogyan viszonyul a számítógéphez, de jól megfigyelhető a generációs törés is. A fiataloknak általában nem okoz problémát a használata, az idősebbek közül többen idegenkednek tőle. Az egyetemnek kötelező bizonyos adatokat, információkat feltennie a website-jára, s ezt végre is hajtjuk, arra azonban senkit nem kényszeríthet a vezetés, hogy intenzívebben, a honlapon is foglalkozzon saját maga menedzselésével.
Bókay Antal, a Pécsi Tudományegyetem oktatási rektorhelyettese
Nagyon fontosnak tartjuk a honlapunk színvonalának emelését, most cseréljük le a régit egy teljesen új, korszerű, dinamikus és kétnyelvű (magyar, angol) változatra, pár héten belül már ez lesz látható. Tízmillió forintot költöttünk a kifejlesztésére, s nem sajnáljuk a pénzt a folyamatos frissítésre sem. Sajnos a hazai intézmények jelentős része még mindig nem ismeri fel, milyen hihetetlen nagy szerepe van az internetnek. Ám a probléma ennél mélyebben gyökerezik. Egyetemeink, főiskoláink marketingtevékenysége általában is nagyon gyenge. Sajnos ebben nem az angolszász hagyományokat vesszük át, ahol pontosan tudják, hogy a tudás önmagában nem elég, azt el is kell tudni adni. Mi, magyarok inkább a kissé lemaradó német mintát követjük, ők ugyanis azt hiszik magukról, hogy ott van a tudomány központja, s azt vallják, alkalmazkodjon mindenki hozzájuk. Jó lenne, ha itthon is egyre többen belátnák, milyen irányban fejlődik a világ. -->
