Popper: a politikában a kommunikáció a félrevezetés technikája
A pszichológus szerint korábban az emberek azért kommunikáltak, hogy tájékoztassák egymást, ma a politikában a kommunikáció a megtévesztés módszere.
Popper véleménye szerint a karizmatikus politikusok veszélyesek, mert munkájukat egyfajta küldetésként fogják fel, és idővel agresszívvá válhatnak, ellentétben a hideg fejjel gondolkodó üzletemberekkel, akik a politikát is egyszerű munkaként fogják fel, amelyből szeretnének megélni. A pszichológus szerint a magyar közéletben két deficites szó létezik: a demokrácia, és a szeretet.
Ezekről minden politikus sokat beszél, ami azt jelenti, hogy egyik érték sincs jelen megfelelő mértékben a társadalomban, hasonlóan ahhoz a szocialista gyakorlathoz, amely minden újság címébe beleszőtte a „szabad” szót, ezzel jelezve, hogy a szabadság nem elérhető. Mint a 168 Órának adott interjújában elmondta: a politikában nem szeretetre, hanem tisztességre van szükség, és fontos, hogy a társadalom felvállalja országa történelmének negatív, és pozitív oldalait is, ahogyan ezt az angolok teszik. A magyarok azonban minden sorscsapást idegen hatalmakra, például a tatárokra, törökökre, oroszokra, németekre fognak.
A magyarázat az, hogy a magyarokat pszichológiailag nem készítik fel a vereségre, így egy esetleges bukás után nem képesek korrigálni, hanem pánikba esnek, és ezáltal „bulistákká” válnak, akik azonnal akarnak meggazdagodni, és nem perspektívában gondolkoznak. Popper Péter úgy véli, a politikusoknak át kell gondolniuk, hogy mit, és mennyi idő alatt szeretnének átalakítani, mert a gyors, és nagy mértékű változások bizonytalanságot, és ezáltal rossz közérzetet okoznak. A pszichológus meglátása szerint a huszadik század a mítoszok korszaka, amikor „mindenféle őrültséget bevesznek az emberek, aztán mint meggyőződésüket szajkózzák tovább.”
Ezért a politika terén is az győz, aki a leghatékonyabb mítoszt képes előállítani, a hazugság pedig a politika integráns részévé vált. Popper kijelentett: azért hagyott fel a politikai publicisztikák írásával, mert úgy látja, írásai kizárólag a hozzá hasonlóan gondolkodókat érdeklik, arra pedig, aki máshogy vélekedik valamiről, senki nem figyel oda.
