Lenke néni soha nem politizált - Foglyul ejtő sorozatok

A sorozatfüggőséget magyar módra először a Szomszédok nyomán tapasztalhatta meg a honi nézősereg. A ma már kult-teleregényként emlegetett munka műhelytitkai nagyban különböznek a jelenlegi sorozatokétól.

Horváth Ádám rendező és forgatókönyvíró a hajdani szereplőgárdára a legbüszkébb. „Tizenhárom év alatt kilencszáz-kilencvennyolc hivatásos színésszel dolgoztam” – mondja.

A Szomszédok nyíltan tálalta az aktualitásokat, de senki sem húzott se jobbra, se balra. „Ha új sorozatomban, az Életképekben a szereplők a közélet eseményeiről is beszélnének, engem rögtön kikiáltanának valamelyik politikai csoport tagjának. Ami pedig nem vagyok” – jelenti ki Horváth.

A Szomszédok családi drámaregény volt. „Példamutatásra törekedtünk – hangsúlyozza a rendező. – Azt akartuk bemutatni, hogyan lehet emberi módon egymás mellett élni.”

A kereskedelmi csatornák honi térhódításával megszületett a napi magyar szappanopera. Gárdája nem feltétlenül áll hivatásos színészekből. A hősök között akadnak színészválogatón (casting) kiszemelt gimnazisták is – fő, hogy szerethetők legyenek. A példamutatás központi helyét a konfliktus foglalta el. Az „alaphely” a Jóban Rosszban esetében a külföldi sorozatok jól bevált kórháza lett. „Itt mindennaposak az emberi drámák, amelyek alaposan megmozgatják az érzelmeket” – mondja Kiss Péter producer. A forgatókönyvön sem egyetlen szerző dolgozik, hanem egész csapat töri rajta a fejét. A történet végeláthatlanul hömpölyög, a ritmusra azonban ügyelnek.

Öt vetítési napba általában három „fikciós” fér bele. Vigyáznak rá tehát, hogy a problémák a mindennapokéhoz hasonló ritmusban oldódjanak meg. A szappanopera úgy hat, mintha egy kulcslyukon át bekukucskálnánk mások életébe.

Vidéken többen nézik