A hajlíthatatlan szabadságharcos - Eörsi István két éve halott

Két évvel ezelőtt, 2005 októberében halt meg Eörsi István, akire méltó módon emlékezik barátja és kiadója, Kőrössi P. József író az Időnk Eörsivel című kötet megjelentetésével. A keretet két Eörsi-írás adja; az elején 2005. januári napló olvasható a már beteg szerzőtől, a végén pedig a Betegségemről című, amely már az Élet és Irodalom-beli első megjelenésekor is döbbenetes erővel hatott. A kötetben Eörsi-interjúk és róla szóló írások olvashatók, de érdemes már most leszögezni: itt nyoma sincs a könnyes-bús nosztalgiázásnak vagy az unalmas tiszteletkörök sorának – igaz, ezt Eörsi István ki is kérné magának.

Az íróval remekül lehetett beszélgetni, felvillanyozta, ha valaki érdekeset kérdezett tőle, olyasmit, ami elgondolkoztatta őt. Figyelt, visszakérdezett – úgy vettem észre, kíváncsi arra, akivel beszélget. Ez érződik a kötetben J. Győri László és Dési János interjúján is; mindkettő 2005-ben készült, az utóbbi nem sokkal Eörsi István halála előtt.

A kötet szerzői közül többen elemzik a műveit, mutatják be őt magát. Radnóti Zsuzsa például a drámákról ír, Dalos György a lírikusról, Murányi Gábor írása tömören érzékelteti Eörsi kritikus szellemét, vitázókedvét. Eörsi egyenes és kritikus volt, ez volt az alaptulajdonsága. Sokan nem értettek vele egyet, de többen hozzáfűzik: akkor is tisztelték őt hajlíthatatlan szabadságharcáért. Esterházy Péter így fogalmazza ezt meg: „…sokszor nem értettem egyet vele, másként járt az agyunk. De ezt a szabadságharcát nagyon fontosnak tartottam (és tartom), hiánypótlónak. Heine nagy hazafisága az övé.”

Hosszan idézhetnék teljes bekezdéseket például barátjától, Kőrössi P. József írótól, Végel Lászlótól – de nem teszem, ott van minden a könyvben. Csak egy mondat még Halda Aliztól, aki ezzel fejezi be írását: „Milyen kár, hogy egyikünk sem hisz a viszontlátásban.” A hit és a hitetlenség szintén többeknél fölbukkan, például Saád Katalin meg Iványi Gábor írásában, s megint érdemes Esterházy Péter mondatait idézni: „Továbbra is szemtelenkedett az Istennel (ahhoz képest, hogy nem hitt benne, elég hevesen foglalkozott vele, komolyabban vette, mint sok hívő)…” Több író is írt róla, nemcsak a hozzá közel álló Dalos György és Konrád György, hanem például Tandori Dezső, Németh Gábor, Kukorelly Endre is. Sokak számára volt fontos Eörsi István.

Van min töprengenie a gondolkodásra kész olvasónak; Eörsi remek írások sorára ihlette a kötet szerzőit. Aztán érdemes újra végiglapozni a könyvet, szemügyre venni a fotókat, Eörsi ragyogó, sokszor huncutul mosolygó, csupa élet tekintetét. Meg azokat a képeket, amelyekben még van fény a szemében, de nagy bánat ül már benne. A kiadvány különleges DVD-vel vált teljessé: szívszorító ma végignézni Gazdag Gyula New Yorkban forgatott, Költő a Lower East Side-on című filmjét Eörsi István és Allen Ginsberg találkozásáról.

Aztán egyszer talán Eörsi írói-költői életműve is a helyére kerül.

Időnk Eörsivel. Összeállította, szerkesztette: Kis János és Kőrössi P. József. Noran kiadó, Budapest, 2007, 412 oldal. DVD-vel együtt 2999 forint