Az új egészségbiztosítás és a pénztárak működése
Az Egészségügyi Minisztérium honlapján olvasható 174 paragrafusból és 4 mellékletből álló törvényjavaslat előírja, hogy biztosítókat zártkörű részvénytársasági formában, 20 millió forintos pénzbeli tőkével a Magyar Állam alapítja. Az 50 százalék plusz 1 szavazati jogot biztosító részvények az állam forgalomképtelen kincstári vagyonába tartoznak. A többi részvény forgalomképes, tehát eladható. A vevők köréből kizárja a javaslat - egyebek mellett - a gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, orvostechnikai eszközök gyártóit, forgalmazóit, az egészségügyi szolgáltatókat, valamint az önkormányzatokat. A részvények értékesítésére két változat szerepel a törvényjavaslatban, ezek lényege azonos, csak a részletszabályokban térnek el egymástól. A javaslat szerint a jövő év első napjától számítva 30 napon belül az állam 22 pénztárat alapít, ebből 18-at a megyékben, 4-et pedig Budapesten és Pest megyében.
A bejegyzésüket követő 15 napon belül jelenik meg a pályázat a részvények értékesítésére. Az eladási sorrend a következő: a központi régió 4 területe egyenként, majd a Pest megyével határos megyék, végül pedig a többi megye kerül sorra. Egy pályázó a központi régióból csak egyet szerezhet meg, illetve csak úgy juthat megyei pénztárhoz, hogy az mindössze egy másik saját pénztárral lehet határos (sikertelen pályázat után megengedi a törvény a "dupla szomszédságot"). A vételárat jövő év április 30-ig kell megfizetni.
Ezt követően július utolsó napjáig tagszervezést folytathatnak a pénztárak, aki nem lép át más területen működő pénztárba, ő automatikusan a saját lakóhelye szerintinek lesz a tagja. Ezt követően minden év október 15. és november 15. között lehet átlépni másik pénztárba, a következő év első napjával. Az átlépés költségeit az átvevő fizeti.
Amelyik pénztár nem éri el az 500 ezer tagot, annak másik pénztárral kell egyesülnie, illetve amelynek tagsága meghaladja a 2 milliót, annak szét kell válnia két vagy több pénztárra, ekkor két megyei "szomszéd pénztára" is lehet valakinek. (Ha a működés során 250 ezer alá csökken a tagok száma, akkor a pénztár működési engedélyét vissza kell vonni, és az állam a tagokat másik pénztárba irányítja át.) A tagszervezés lezárultát követő 15 napon belül kerül sor az első közgyűlésre, amelyen új részvények zártkörű - névérték feletti - kibocsátásával megemelik az alaptőkét. A vételár kizárólag az egészségügyi rendszer finanszírozására és fejlesztésére fordítható. (Az eredeti tulajdoni és szavazati arányok nem változhatnak.) Ekkor készül el az alapszabály is, amelynek tartalmát a javaslat melléklete határozza meg. Ez kimondja, hogy a tulajdonosok 1 millió forint névértékű részvényenként 1 szavazattal rendelkeznek. Az értékesített részvények továbbadása során 5 évig vételi jog illeti meg az államot akkor, ha nem másik pénztár a vevő. Az igazgatóság 5 tagú, ebből hármat delegál a kisebbségi tulajdonos, egyet-egyet pedig az állami vagyon kezelője és az egészségügyi miniszter.
Az igazgatóság a stratégiai döntéseket csak előkészíti, döntési joga a közgyűlésnek van. A felügyelő bizottság 3 tagú, az elnökére a számvevőszék elnöke tesz javaslatot, a többi tagra szabályt nem tartalmaz a javaslat. Az alapítást követő egy éven belül a pénztár saját tőkéjének el kell érnie a 3 milliárd forintot. Ezen belül a biztonsági tőke 1,5 milliárd forint, amelyből 500 milliót el kell különíteni lekötött tartalékként, veszteségrendezésre. Ha a saját tőke 3 milliárd alá csökken, akkor 30 napon belül intézkedési tervet kell kidolgozni a veszteséges gazdálkodás megszüntetésére. Ha a saját tőke nem éri el az 1,5 milliárdot, akkor a tulajdonosoknak tőkét kell emelniük. Amennyibe egy pénztárnál háromnál többször került sor tőkefeltöltésre, akkor a PSZÁF a felszámolását kezdeményezheti.
Az első három üzleti évben a pénztárak nem fizethetnek osztalékot, a nyereség eredménytartalékba kerül, és azt később sem kaphatják meg a tulajdonosok. Az első 5 évben az adózott eredmény felét, azt követően pedig 10 százalékát szintén a veszteség rendezésére szolgáló tartalékba kell helyezni. A rendszer finanszírozása úgy történik, hogy az egészségbiztosítási alapot kezelő szerv az általa beszedett járulékból fejkvótát képez (ezt földrajzi, szociológiai kritériumok alapján teszi) és ezt szorozza fel pénztáranként a taglétszámmal. Maga a pénztár csak ellenőrzi a szolgáltatók számláit, majd továbbítja azokat a kezelő szervhez, amely havonta kiutalja a szolgáltatások ellenértékét. A törvényjavaslat nagyon aprólékosan írja le, hogy milyen szolgáltatás jár a pénztárak tagjainak a szűrés, a háziorvosi-, a fogászati-, a járóbeteg-, és a fekvőbeteg szakellátás terén. Külön fejezet foglalkozik a gyógyszer, a gyógyászati segédeszköz, és a gyógyászati ellátás árához nyújtott támogatásról.
Bármilyen egészségügyi szolgáltatás a TAJ számot igazoló hatósági igazolvány felmutatásával vehető igénybe, a szolgáltatónak azonban ellenőriznie kell, hogy a pénztártag szerepel-e a központi nyilvántartásban.
A szolgáltatások igénybevételének rendje is precízen szabályozott a javaslatban, bele értve a várólistákat is. Ez utóbbiból kettő van, egyet a szolgáltatók vezethetnek be, ha nincs elegendő kapacitásuk, egyet pedig a pénztárak, ha nincs elég pénzük. A pénztárak elsődlegesen a működési területükön lévő szolgáltatókkal kötnek szerződést, de bármely más szolgáltatóval is szerződéses kapcsolatra léphetnek. Közös feltétel, hogy a szolgáltatónak legyen működési engedélye, viszont ne legyen köztartozása.
