Egy forint a köztársaságért
A dolognak vannak jogi és társadalmi természetű feltételei, pl. a forradalom, vagy szükséges a törvényhozás döntése, és kellenek a technikai feltételek, így a méltó, ünnepi környezet, továbbá az, hogy lehetőség szerint sok ember szerezzen tudomást arról: itt a köztársaság ki lesz kiáltva. Mielőtt gyanakodni kezdenének, hogy ismét egy köztársaság kikiáltása készülődik, szeretnék mindenkit megnyugtatni, csak egy történet elbeszélése zajlik.
1989 szeptember tizedikén a magyar kormány megnyitotta a határt a keletnémet menekültek előtt, és nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarország új utat választott. A Parlament ezt követően nagy többséggel megszavazta az új törvényeket, a módosított Alkotmányt. Annyi minden történt, mint máskor tíz esztendő alatt. Én akkor a Magyar Rádió krónika szerkesztőségének vezetője voltam, „testközelből” figyelhettem a dolgokat. Október 23-án reggel Szűrös Mátyás volt a Kossuth Rádió műsorának vendége, ezt követően pedig azt kellett kitalálni a reggeli értekezleten, hogyan ne maradjunk le a köztársaság kikiáltásáról. Azt ugyanis tudtuk, hogy déltájban a Kossuth téren lesz az esemény, nyílik a Parlament ablaka, egy erkélyen megjelenik Szűrös Mátyás és kikiáltja a köztársaságot, de hogy pontosan mikor, és hogyan? A kommunikáció némileg hézagos volt a parlamenti stáb és a Magyar Rádió között, ezért csak találgatunk. Nekik sem volt túl nagy rutinjuk köztársaság kikiáltásban.
Konfliktushelyzetben viszont az ember kreativitása sokat javul. Az ötletem az volt, hogy hangosítsuk ki hangszórókon a Déli Krónikát megelőző harangszót, - akkor a budapesti egyetemi templom harangja szólt, időtartam: 1 perc 17 másodperc -, mert ez szép, és méltó keretet, hangdíszletet ad a dolognak. Utána jöhet az ideiglenes köztársasági elnök, és kikiálthatja, amit ki akar kiáltani, mi pedig nem maradunk le semmiről, mert ettől fogva nem mi leszünk az ő történetében, hanem ő a mi műsorunkban. Nos, ez történt, a Kossuth téren zúgott az egyetemi templom harangja, és utána kikiáltották a Magyar Köztársaságot, másnap pedig írták az újságok, hogy: „és zúgtak a harangok”. Persze, de hol volt a harang, mert a Kossuth téren nem… Hát nálunk, a Krónikában!
Ezért az ötletért egy forintot kaptam az akkori főnöktől, díjazta a „forintos ötletet”, ahogy akkor mondtuk. Sokszor elgondolkodtam azon, milyen kár, hogy nem egy médiaügynökség voltam, hiszen a kreatív munkáért, az ötletdíjért és a kivitelezés megszervezéséért egész szép összeget lehetett volna kérni. Ezért mindenképpen ügyeljenek a jövőben arra, ha köztársaságot kiáltanak ki, pontosan állapodjanak meg a részletekről és a fizetési feltételekről!
Arra a kérdésre, hogy milyen lett a kikiáltott köztársaság bizonyosan nem én vagyok hivatott válaszolni, de hadd emlékeztessek arra, hogy 1867 – ben, a magyar-osztrák kiegyezést követően az Akadémia úgy foglalt állást, hogy történeti szempontból nem vizsgálja azt, ami 1723 után, a Pragmatica Sanctio elfogadását követően történt, mert az túl közel van még…
Hasonlóan nyilatkozott a Figaro című tekintélyes francia lap kérdésére 1968 – ban Mao Ce Tung, a Kínai Kommunista Párt főtitkára is, akit arról faggattak, vajon mi a hatása a francia forradalomnak a huszadik század közepén? Mao azt válaszolta, hogy korai ezt még megítélni. Ami a történet első kérdését illeti, vagyis hogyan kiáltsuk ki a köztársaságot, azt tudom tanácsolni, hogy mindig legyen kéznél egy harang, és egy rádió!
