A vezetők egyéni felelőssége
A kartellekkel szembeni fellépés során a versenytörvény több módosítása is hatékony eszköz lehet a jövőben a Gazdasági Versenyhivatal és a károsultak fegyvertárában. A vállalkozások bírságolása mellett általánossá válik a cégvezetők személyes jogi felelőssége; könnyebbedik a versenyjogi jogsértéssel károsított személyek magánjogi úton való fellépése; végül vonzóbb lehet a titkos versenykorlátozó megállapodások hatékony felderítését szolgáló ún. engedékenységi politika.
A versenyjogi jogsértések közül a legsúlyosabbnak tartott, a versenytárs vállalatok egymás közötti, jellemzően titkos megállapodásai súlyos károkat okoznak a résztvevőkön kívül az egész társadalomnak. A kartellekkel szembeni fellépés versenyjogi és versenyjogon túlmutató eszközrendszerének megerősítése évek óta fontos feladat.
A cégek kartellezés miatti felelősségre vonására már az 1931-es versenytörvény óta lehetőség van Magyarországon. A vállalkozások szankcionálhatósága azonban nem kellően elrettentő hatású, ha az azokat irányítók nem érzik saját bőrükön a büntetést. A versenyjogi bírságot a cég kigazdálkodja, jellemzően nem hárítja tovább a kartellezésért ténylegesen felelős cégvezetőkre. A vállalatvezetők egyéni, büntetőjogi felelősségét a Btk. 2005-ös módosítása teremtette meg, igaz, két irányból is korlátozottan: csak a közbeszerzési eljárásokban (vagy koncessziós pályáztatás) során elkövetett, és csak a legsúlyosabb, ún. kőkemény kartellek közül is csupán két fajta versenykorlátozás vonhat maga után büntetést: az árrögzítés és a piacfelosztás. A büntetőjogi fenyegetés tehát hiába súlyos – a bíróság a kartellező cég vezetőjét akár öt éves szabadságvesztésre ítélheti – alkalmazhatósága szűkre szabott. A versenytörvény legújabb módosítása ezért életre hívta az egyéni felelősségre vonhatóság egy másik formáját is: az árrögzítő vagy piacfelosztó kartell megkötésében részt vevő, vagy az ellen nem tiltakozó vállalatvezetők két évig nem lehetnek vezető tisztségviselők semmilyen cégben. A vezetői felelősség nem feltétlen, lehetőség lesz a szankció alóli mentesülésre külön bírósági eljárásban, ahol az érdekelt személyre szabott bizonyítással tisztázhatja majd magát, ha azonban ez nem sikerül, az „eltiltás” életbe lép.
A jogsértő cégeknek a jövőben nem csupán a versenyhatósági vizsgálattól és bírságtól kell tartaniuk, hanem az általuk megkárosított fogyasztók, cégek által indított perektől is. A kártérítési ügyben eljáró bíróságot köti a GVH törvénysértést megállapító része, így a kartellmegállapodásból eredő kár megtérítésére irányuló perben a felperesnek „csupán” a kár összegét kell bizonyítania. Meg kell határozni az ún. versenyárat, amelyhez viszonyítva meg lehet határozni, hogy mennyivel került többe a termék ahhoz képest, mintha nem kartelleztek volna az eladók. A károsult e bizonyítási kötelezettségén segít a törvénymódosítás a bizonyítási teher részleges megfordításával: a versenytörvény megdönthető vélelemként rögzíti, hogy ha a károsult vagy a kartellező mást nem bizonyít, úgy a kartellből származó áremelés mértéke, azaz a közvetlenül okozott kár tíz százalékosnak tekintendő a termék szerződéses árán belül.
Ha egy cég megszünteti részvételét a kartellben és a jogsértésről részletesen tájékoztatja a GVH-t, az ún. engedékenységi politika keretében a versenyhivatal ezt a segítséget a bírság részleges vagy teljes elengedésével honorálja. Az intézmény 2003-as bevezetése óta viszonylag kevés engedékenységi kérelem érkezett a GVH-hoz. A törvénymódosítás részletes szabályozással új alapokra helyezi az engedékenységi politikát, azzal a céllal, hogy a törvényes garanciák erősítése révén a GVH-t segítő cégek teljes biztonsággal számíthassanak a számukra kilátásba helyezett kedvezményre. Mindez növelheti a jogintézmény vonzerejét, végeredményben pedig a kartellek elleni fellépést teheti eredményesebbé. Az engedékenységi politikában résztvevőket védi végül az is, hogy a kártérítést csak akkor kell nekik kifizetniük, ha a többi jogsértővel (a „kartelltársakkal”) szemben a megítélt követelést nem lehet behajtani. E szabály tehát egészen addig kedvez az engedékenységben részesülőknek, amíg az nem sújtaná a kartell által megkárosítottakat, mert fizetniük csak akkor kell, ha a kár másképpen nem térülne meg.
A kartellező cégvezetők nagyobb fenyegetettsége, a kártérítési perekben a károsultak bizonyítási helyzetének erősítése és a titkos versenykorlátozó megállapodásokban résztvevő vállalkozások hallgatásának megtörése a GVH reményei szerint a gazdasági élet versenyjogi értelemben tisztábbá tételének fontos eszközei lehetnek.
A szerző a GVH munkatársa
