Itt a nyár, a főiskolák és egyetemek végzősei rövidesen kézhez kapják a diplomájukat. Indulhat hát az álláskeresés. Pechlof Júlia humánerőforrás-menedzser segítségével összegyűjtöttük azokat a tudnivalókat, amelyek segíthetik az ifjú álláskeresőt, hogy sikeresen vegye a felvételi elbeszélgetés akadályait. Tanácsaink persze azoknak is szólnak, akik már nem is emlékeznek az iskolára, de valami miatt megint állást kell keresniük.

- ÖNÉLETRAJZ A magyarországi cégek többsége az amerikai típusú önéletrajzot látja szívesebben, amely vázlatosan, pontokba szedve ad képet a jelentkezőről. Ez azonban nem jelenti azt, hogy túlzottan szűkszavúnak kell lennie. A jól megszerkesztett önéletrajz informatív, jól tagolt, és képes teljes képet adni a pályázóról. Ez azért fontos, mert a személyzeti osztályok szakemberei általában mindössze fél percet szánnak egy-egy önéletrajzra, így fontos, hogy már az első pillanatban felhívjuk magunkra a figyelmet irományunkkal. Célszerű az önéletrajzban a jelenből a múltba tartó időrendi sorrendet követni, mert a szakemberek legfőképpen a legutóbbi munkakörben szerzett tapasztalatokra kíváncsiak, mivel azok a legfrissebbek, így a leginkább hasznosíthatóak. Ha sikerült önéletrajzunkkal „eladni magunkat", akkor személyesen is kíváncsiak lesznek ránk.
– MEGJELENÉS Nem mindegy, hogy milyen öltözetben libben be az álláskereső a személyes elbeszélgetésre. Elsődleges szempont, hogy olyan ruhát vegyünk fel, amely illik az áhított munkahely környezetéhez. Egy asztalosnak például felesleges öltönyben és nyakkendőben megjelennie az állásinterjún, míg a bankszektorba jelentkezőknél ez alapkövetelmény. A nők kerüljék a túl rövid szoknyát, a tűsarkú cipőt, illetve a mélyen dekoltált fölsőket. Nemesfém ékszerekből legfeljebb egy-kettőt viseljünk, a harsány és nagy bizsu kiegészítőket viszont ajánlatos más alkalmakra tartogatni.
– PONTOSSÁG Felesleges már egy órával a megbeszélt időpont előtt az ajtóban toporogni, elég öt perccel előbb, vagy pontosan odaérni az állásinterjúra. Míg a túlbuzgóság visszatetszést kelthet a munkáltatóban, addig a pontosság mindig a megbízhatóságot sugallja a munkavállalóról.
– BEMUTATKOZÁS Köszönéskor semmiképpen se tegezzük a felvételiztetőket, még akkor sem, ha fiatalabbak nálunk. Ne kezdeményezzük a kézfogást, hanem várjuk meg, míg kezet nyújtanak felénk. Fontos, hogy kézfogásunk ne legyen se túl gyenge, se túl erős, és kézrázás közben nézzünk a másik fél szemébe. Ez ugyanis az őszinteségünkről tanúskodik. Figyeljünk azonban arra, hogy a szemkontaktus ne csapjon át a másik fél bámulásába.
– KOMMUNIKÁCIÓ Nemcsak szavainknak lehet meggyőző ereje, hanem testbeszédünknek is. Érdemes ezért odafigyelni az aprócska mozdulatokra, sokszor ugyanis pótcselekvésként emeljük a kezünket az arcunkhoz, vagy tesszük keresztbe a karunkat és a lábunkat. Ez utóbbi viszont épp az unalom és a védekezés első számú jele. Ajánlott figyelni arra is, hogy ne tördeljük kezeinket, és ne piszkáljunk a hajunkat, hiszen ezek bizonytalanságunkról árulkodnak. Beszédünk legyen tagolt, és lehetőleg kerüljük a heves gesztusokat.
– GYAKORI HIBÁK A szakember szerint sokan esnek abba a hibába, hogy izgatottságuknak köszönhetően túl sokat beszélnek, vagy épp alig lehet belőlük kihúzni a szavakat. Éppen ezért mindig arra kell válaszolni, amit a felvételiztetők kérdeznek. A „Miért váltott munkahelyet” kérdésre pedig szigorúan tilos hosszasan szidni korábbi munkáltatónkat, mindig tényszerűen és őszintén kell elmondani a váltás okát.
– MI KELL A CÉGNEK? Bár minden munkahelyen más-más képességeket várnak el a jelentkezőtől, néhány dologban azonban egyetértenek a munkáltatók. A cégéhez hűséges, pontos, őszinte, és kreatív munkavállalókat szinte mindenhol tárt karokkal várják.